Unusual SKZ ships

Minjeong pt2

Már egy hónap eltelt az incidens óta. Minho tartotta a szavát, Innie még sosem érezte magát ilyen boldognak az idősebb társaságában. Ám valami mégis nyugtalanította.

Minho hirtelen mozdulataitól mindig összehúzta magát, amit Minho is észrevett. Megmaradt benne a régebben történt dolog, mikor Minho majdnem felpofozta a szobalányuk jelenlétében.

Minho nem szerette volna szóvá tenni, de egyik alkalommal megtette, mikor már megelégelte a dolgot.

Épp a kanapén néztek kettesben egy filmet, amikor a távirányítóért nyúlt volna. Innie megint összehúzta magát félelmében, hisz attól tartott, hogy az idősebb megüti.

-Drágám, mi a baj?-kapcsolta ki a TV-t, majd felé fordulva fogta meg óvatosan a kezét.

-Semmi, nincs baj!-mosolyodott el.

-Innie!-suttogta, majd a derekánál fogva az ölébe húzta.-Látom rajtad, hogy valami történt. Mintha...félnél tőlem...

Nem válaszolt, csak lehajtott fejjel kerülte a szemkontaktust.

-Félsz tőlem? Megijesztettelek? Kérlek mondd el és megpróbálok segíteni, vagy nem is tudom...Mondj valamit szerelmem!-húzta magához.

-Emlékszel amikor veszekedtünk? Egy hónappal ezelőtt. Meg akartál ütni és...valamiért ez megmaradt bennem, de ez olyan butaság!-sóhajtotta könnyes szemmel.

-Egyáltalán nem az! Igenis komoly dolog, aminek én vagyok az okozója!-simogatta meg az arcát.

-Nem, nem vagy hibás!-védekezett.

-Innie! Az voltam! Egy hatalmas barom voltam, aki nem foglalkozott a férjével, csak a saját érzéseivel!-nézett mélyen a szemébe.

Csendben ültek egymás előtt, miközben Jeongin a könnyeit próbálta visszatartani.

-Add ki magadból! Csak rosszabb lesz, ha visszatartod!-ölelte át.

A fiatalabb könnyeivel eláztatta Minho ingjét, de nem érdekelte. Az volt a fontos, hogy a párja jobban legyen.

-Szeretnél erről beszélni valakivel? Egy pszichológussal?

-Nem, nem szükséges csak...ígérd meg!

-Soha, de soha többé nem emelek rád kezet! Az életemre esküszöm!-mondta, majd hosszasan megcsókolta.-Szeretlek Innie!

-Én is téged, hyung!-ölelte át mosolyogva.

Másnap reggel Minho-val elmentek sétálni a hatalmas birtokukon.

-Elképzelni sem tudom, hogy ez mind a tied!-ámuldozott Jeongin, mikor egy kisebb erdő mellett sétáltak el.

-A tied is, nem csak az enyém!-puszilta meg az arcát.

Egy kis patak mellé értek, ahol egy híd vezetett át a túloldalra.

-Szerelmem!-állította meg Minho. A kezét megvizsgálva hirtelen lehúzta a gyűrűjét, utána a sajátját is. Egy pillanatra megijedt Jeongin, hogy valami rossz dolgot akar neki mondani az idősebb.

-Ez a gyűrű már a múlté. Minket csak a papírok kötöttek össze, és azelőtt a kapcsolatunk nem volt jó. Nem ezt érdemled!-mondta, majd egy erőteljes mozdulattal a patakba dobta a gyűrűket.

Innie annyira meg volt lepődve, hogy nem tudott szóhoz jutni.

-Szeretném megkérdezni, hogy...lennél a férjem?-guggolt le, majd egy dobozkát előhúzott a zsebéből. Egy gyönyörű gyűrű volt benne, szebb, mint az előző.

-Hyung!-szólt meghatódva.-Hogy mondhatnék nemet? Igen, hozzádmegyek férjül!-ölelte át a nyakát.

-Köszönöm!-csókolta meg.-Köszönöm, hogy velem szeretnél maradni!-ölelte magához szorosabban, majd apró csókokkal terítette be a kisebb arcát és száját.