Unusual SKZ ships

Hyunho

Minho x Hyunjin

_seunguwu kérte tőlem a mai részt, úgyhogy jó olvasást hozzá!

Hyunjin ismét rosszul érezte magát. Forgott vele a világ, hányingere volt és úgy érezte menten elájul. Épp a teremben gyakorolt egyedül, mikor rátört ez az ismerős érzés. Ilyenkor Minho rögtön mellette terem és segít neki, de ma nem volt itt.

Elgyengülve zuhant a földre. Ez a rosszullét főleg a stressznek és a kevés étkezésnek volt köszönhető. Hiába dorgálta meg minden alkalommal az idősebb nem sikerült Hyunjin-t meggyőznie.

Kb. fél óra múlva Seungmin lépett a terembe, de a szőkét meglátva rögtön leguggolt hozzá és ébresztgetni kezdte. Kulacsából rögtön vizet öntött az arcára, amitől végre sikerült felébresztenie.

-Hyung, mi történt? Rosszul érzed magad?-nézett rá aggódva.

-Már jól vagyok Min, köszönöm!-suttogta.

-Menj haza, rendben? Pihenjél, rád fér egy szabadnap!

-Nincs semmi bajom, csak egy kicsit rosszul voltam!-hazudta.

-Hyung, remélem tudod, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem eszel rendesen!-nézett rá haragosan.

-De nem akarok gyengének tűnni. Pláne nem Minho előtt...-mondta könnyes szemekkel.

-Tetszik neked, nem igaz? Aggódik miattad, félt téged! Legalább az ő kedvéért vigyázz magadra!

-Mit ér ez, ha csak akkor foglalkozik velem, ha bajban vagyok?-törölte le a könnyeit.

-Biztosan kedvel, higyj nekem!-veregette meg a vállát.

Sóhajtva szedte össze a cuccát, majd az épületből kilépve baktatott hazafelé.

-Nem szeret Minho!-suttogta megtörten, mikor az említett személyt pillantotta meg Jisung társaságában. A zebra túlsó oldalán álltak, egymásba karolva miközben vígan cseverésztek. Nem is vették észre Hyunjin-t, aki könnyes szemmel lépett le az útra és hagyta, hogy oldalról egy autó elüsse.

Mint kiderült, ez csak egy álom volt. Minho álma, ami miatt most izzadva próbálja lenyugtatni magát. Gyorsan kimászott az ágyából és Hyunjin szobája felé vette az irányt. Lelkiismeret furdalása volt, hisz egy része igaz volt az álomnak; csak akkor törődött vele, amikor baja volt. De mégis miért ilyen vele? 

Szereti a szőkét, jobban, mint bárki mást, de akkor miért viselkedik vele ennyire elutasítóan? Hány éjszakát sírhatott át miatta? Hány alkalommal kellett volna segítenie, de nem tette meg? Amíg ezeken gondolkozott már oda is ért a szobája ajtajához.

Sóhajtva kopogott, majd aggódva nyitott be, mikor meghallotta Hyunjin keserves hangját. Sírt, nem is kicsit. Ismerte már eléggé ahhoz, hogy tudja ezt a tényt.

-Hyunjin!-suttogta. Óvatosan leült mellé az ágyra és megsimította az arcát. A fekvő magasabb szipogva felült és a karját vakarva próbálta kerülni vele a szemkontaktust.

Hirtelen meglepetésként érte mikor Minho még mindig az arcát fogva magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. Még az idősebb is meglepődött a saját tettén.

Nem húzódtak el egymástól, sőt, közelebb férkőztek a másikhoz és úgy ölelték, csókolták, simogatták egymást. Hyunjin szeméből ismét könnyek szaladtak végig az arcán, ám ezeket Minho letörölte, helyébe pedig puszikkal lepte el orcája minden centiméterét.

-Most már itt vagyok! Nem hagylak magadra többé, itt leszek melletted!-nyugtatta a síró fiatalabbat.

-Köszönöm hyung!-fúrta a fejét a nyakába.

-Nem kell megköszönni! Ez a minimum azok után ahogy viselkedtem!-döntötte el az ágyon, majd mellé feküdve húzta magához ismét.

Hyunjin sírása nem maradt abba, így Minho jobbnak látta, ha a hátát simogatva hagyja, hogy kiadja magából az összes fájdalmát.

-Szeretlek hyung!-suttogta nagy sokára, mikor sikerült megnyugodnia.

-Én is szeretlek Jinnie! Álmodj szépeket!-simította meg a fejét.

-Ugye maradsz?-ölelte át a nyakát.

-Maradok!-mosolyodott el, majd átölelve a derekát csókolta meg ismét. 

🎶

🎶