Unusual SKZ ships

Hyunho

Minho x Hyunjin

cO0ki3_m4chine kérte tőlem a részt, amit jó sokára tudok csak kitenni, mert elfelejtettem, hogy itt volt készen a draftjaim között😅
Bocsánat ezért, a többi könyveim és a suli teljesen elvitte a figyelmemet...

Minho fáradt. Belefáradt mindenbe. Nem érzi, hogy lenne bármi értelme az életének. Üres belül. Nem érez semmit. Mikor párjával van mosolyog ugyan, de belülről már nem érzi ugyanazt, mint régebben. Semmit nem érez.

Mikor hazamegy csak ül a konyha asztal mellett és maga elé bámulva hallgatja Hyunjin vidám beszámolóját az aznapjáról. A szőke hajú sosem érzékelte Minho bánatát, hisz az idősebb magára erőltette az álarcot.

Mai nappal azonban végetvetett ennek a szenvedésnek. "El kell mondanom!" gondolta, "Tudni kell róla!"

Mikor Hyunjin belekezdett volna a szokásos beszédébe Minho csendre intette.

-Hyun, el kell mondanom valamit!-mondta komoran és hidegen.

-Micsodát hyung?-riadt meg a fiatalabb, hisz ritkán történik meg, hogy Minho hirtelen komor hangnemre váltson.

Pár percig még megpróbálta összeszedni a gondolatait majd nagyot sóhajtott.

-Hyunjin, sajnálom előre is, hogy fájdalmat fogok okozni, de...

-De? Mi történt hyung, megijesztessz!-mondta rémülten a fiatalabb.

-Szakítani akarok veled.-mondta ki gyorsan egy szuszra.

Hyun érezte, hogy a könnyei elhomályosítják az szemét. Torkából semmi hang nem jött ki, a mellkasa pedig nehezebb lett, mint valaha.

-Ugye most csak viccelsz hyung? Ugye ez csak egy nagyon rossz álom? Mondd hogy csak tréfálni akarsz velem!-dadogta.

-Hyunjin, annyira sajnálom!-suttogta Minho. Érezte, hogy az ő mellkasa is nehezebbé vált, de tudta meg kellett tennie ezt.

-Azt hittem szeretsz!-sírta Hyunjin miközben a székébe kapaszkodva próbált nem a földre zuhanni.

-Szerettelek is, de...megváltoztunk mindketten! Úgy érzem már nem vagyunk egymásnak fontosak!

-Valóban?-nézett rá dühösen.-Mióta érzed ezt?

-Nem tudom pontosan, szerintem 1 hónapja körülbelül.

Hyunjin lelke darabokra tört végleg. A földre ült és próbált minél higgadtabb maradni, ami nagyon nehezen ment számára.

Minho aggódva ment mellé és megpróbálta felsegíteni, de a szőke elhúzódott tőle.

-Ne nyúlj hozzám!

-Hyun, kérlek, bocsáss meg!

-Ezek után a bocsánatomért esedezel? Egy hónapon keresztül hazudtál nekem, miközben én abban a tudatban jöttem haza minden nap, hogy mennyire szeretnek és mennyire otthon érzem magam melletted! Te kihasználtál, hazudtál és ezek után még bocsánatot is kérsz? Rohadj meg Lee Minho! Nem érdemled meg a sajnálatomat!-kiabált rá hisztérikusan.

-Hyunjinnie, kérlek nyugodj meg! Beszéljük meg, oké?

-Nincs mit megbeszélnünk! Látni sem akarlak többé! És ne becézz, értetted?-fordult felé szikrázó szemekkel.

Még fél éve sem tartott a kapcsolatuk, de Minho ennek máris véget vetett. Túl gyorsan történt minden és nem ismerték meg egymást jobban. Mindketten hibásak voltak egyszerre.

Másnapra Minho ki is költözött a lakásból, Hyunjin pedig egyedül maradt. Magányosan.

Mindketten megpróbálták elterelni valamivel a gondolataikat, de nem sikerült. Pár hét elteltével is sírva aludt el Hyunjin és Minho továbbra is üresnek érezte magát.

Egyik nap a folyó mentén sétálgatott Minho mikor meglátta Hyunjin-t. A magasabb sírt, szemei alatt hatalmas karikák húzódtak.

-Hyun?

Mikor meghallotta az idősebb hangját riadtan kapta felé a fejét.

-Mit keresel itt hyung? Követtél?

-Nem, csak erre jártam. Megpróbáltam kiüríteni a gondolataimat.

Hyunjin csak bólintott és tovább kémlelte az eget a víz tükröződésében.

-Tudod hyung, én még mindig szeretlek. Vagyok olyan hülye, hogy még mindig vágyom rád.-mondta ridegen.

Minho szíve nagyot dobbant. Tényleg igaz lenne? Ez a fiú ennek ellenére érzéseket táplált iránta?

-Hyunjin, tudom, hogy megbántottalak és rettenetesen érzem magam emiatt. De meg kell értened, hogy nekem szünetre volt szükségem! Kellett ez a pár hét, hogy átgondoljak néhány dolgot magunkról.

-Na és? Jutottál valamire?

-Hyun...-óvatosan közelebb húzódott hozzá és megfogta a kezét.-Szeretném, ha jobban megismernénk egymást. Te is tudod, hogy túl hamar estünk egymásnak és mindketten hibásak vagyunk!

-Tudom hyung.-mondta könnyes szemmel.

-Szeretném, ha új lappal kezdenénk és türelmesebbek lennénk magunkkal!

-Én is ezt szeretném hyung!

Minho mosolyogva szorította meg a kezét.

-Gyere, hazakísérlek!

Hyunjin egy lágy mosolyt követően karolt bele az idősebb karjába éd hagyta, hogy hazavezesse.