Unusual SKZ ships

Jeonglix

Felix x Jeongin

⚠️férfiterhesség⚠️

Jeongin félve indult el egyedül az orvoshoz. Nem szeretett orvoshoz járni, de most kénytelen volt. Napok óta nem érezte jól magát; hányingere volt, fájt a hasa és gyengének érezte magát állandóan.

-Nos, mik a panaszai?-nézett rá az orvos.

-Erősen fáj a hasam és hányingerem van folyton.-sóhajtotta.

Az orvos elküldte különböző kivizsgálásokra, majd ezek végeztével ismét behívta a rendelőjébe.

-Úgy tűnik, hogy ön terhes!-jelentette ki. A végszót meghallva Jeongin nem tudta hogy reagáljon; örüljön, sírjon, nevessen?

Egyből tudta, hogy ki az apja a gyerekének. Felix, akivel nemrégen ágyba bújtak. Biztosan ő az, mással soha nem is feküdt le!

Szerelmesek voltak egymásba, de hivatalosan még nem is vannak együtt. Csak reménykedni tudott, hogy nem akad ki a hír hallatán az idősebb.
Hazaérve egyből telefonált neki, hogy azonnal találkozniuk kell. Természetesen Lix 10 perc múlva már csengetett a kapujánál.

-Innie, mi történt?-kérdezte aggódva. Kisírt szemeit látva egyből a legrosszabb forgatókönyvek jutottak az eszébe.

-Hyung...kérlek ne haragudj!-suttogta.

-Mit csináltál? Addig nem tudom eldönteni, hogy haragudjak-e vagy sem, amíg el nem mondod!-ült le mellé a kanapéra és megfogta a kezét.

-Emlékszel mikor mi ketten...lefeküdtünk?

-Persze, emlékszem rá!

-Nos...az a helyzet, hogy...gyereket várok. Tőled.

Felix először ledöbbent a hír hallatán, majd fejét megrázva húzta magához szerelmét.

-És...mikor derült ez ki?

-Ma. Nem akartam titkolózni előtted.

-Ó, Istenem Innie!-csókolta meg.-Annyira szeretlek téged és most már a gyermekünket is!-ölelte át szorosan.

-Én is szeretlek hyung!

-Itt maradok veled, felneveljük a csöppséget és boldogak leszünk együtt!-csókolta meg újra és újra.

Jeongin meghatódva bújt közelebb a szőkéhez, aki szintén a sírás szélén állt.

-Innie baba, lennél akkor hivatalosan is a párom?-néztek egymás szemébe.

-Igen.-sírta.

Ahogy telt az idő a vizsgálatok során kiderült, hogy ikreik lesznek. Mindketten nagyon boldogak voltak, egészen addig a bizonyos napig.

Jeongin jóval a kijelölt hónap előtt erős fájdalmat érzett. Elmentek a kórházba, ahol abban a pillanatban megállapították, hogy az egyik gyermek nem él.

Rögtön vitték őket a műtőbe, ahol császármetszést hajtottak végre. A gyerekek közül az egyik nem lélegzett így őt rögtön vitték is újraéleszteni valahogy.

Annyira féltek mindketten, de bíztak az orvosokban.

-Hyung!-suttogta Innie.

-Itt vagyok drágám, nem lesz semmi baj!-nyugtatta Felix a párját és egyben saját magát is.

Egy óra múlva bejött hozzájuk egy orvos, de nem szolgált jó hírekkel. A gyermek nem élte túl, már nem tudtak rajta segíteni.

Mintha egy kést szúrtak volna mindkettejük szívébe. Jeongin konkrétan üvöltött fájdalmában, Lix pedig lefagyva bámult maga elé. Semelyikőjük nem akarta elhinni, hogy ez igaz.

A másik gyermeket koraszülött lévén még bent tartották jó ideig a kórházban. Mikor Jeongin és a gyermek is hazatért Felix megpróbálta valahogy jobb kedvre deríteni szerelmét. Sikertelenül. Innie állandóan magát hibáztatta, hogy képtelen volt egy gyermeket megtartani. Naphosszat ült a gyerekszobában és a régebbi ultrahangos képeit nézegette, amikor még 2 gyermeket hordott a szíve alatt. Most üresnek érzi magát, egy nagy semminek.

-Nem te vagy a hibás!-szólalt meg mögötte Lix.

Sírva fordult hátra és a párja karjai közé bújt. Oly sokára végre ismét megölelték és megcsókolták egymást. Nem is emlékszik mikor volt ilyen közös pillanatuk.

-Szeretlek Innie, de nagyon megváltoztál. Tudom, hogy nem egyszerű feldolgozni, de akkor sem kellene elhanyagolnod magadat! Féltelek baba!-simogatta a hátát.

-Hogy is tudnám ezt feldolgozni?-sírta.

-Az egyik gyermekünk itt van, egészséges és boldog. Az apukájaira van szüksége. Rád és rám. Megígértem, hogy maradok, de te segítségedre is szükség van! Nélküled minden lehetetlen!

A szavakon elgondolkozva pillantott rá a kiságyban fekvő lányra. Gyönyörű volt, alig hitte el, hogy az ő lánya tekint vissza rá.

-Igazad van hyung. Szüksége van rám!-suttogta.

Visszatekintett szerelmére, aki időközben féltérdre ereszkedett és elővett egy apró dobozt.

-Innie, lennél a férjem?

Megakadt a levegő a tüdejében, de mosolyogva bólintott. Miután felhúzta a gyűrűt az ujjára és megcsókolta le sem lehetett törölni a mosolyt az arcáról.

-Ez az az Innie, akibe szerelmes lettem!-húzta magához a derekánál fogva, majd egymásba kapaszkodva figyelték, ahogy a lányuk boldogan felkacag.