Unusual SKZ ships

Chansung

Chan x Jisung

Reszketve állt a szobájában lévő tükre előtt. Nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy mennyire utálja magát.

Szégyen vagy sem, de elsírta magát. Gyűlölte, amikor ilyen; szerencsétlen és sebezhető. Könnyeit erőszakosan letörölte, de hiába. Szeméből újabb cseppek száguldoztak végig az arcán.

Hirtelen léptek be a szobába, ami miatt ijedten próbálta takargatni az arcán lévő bizonyítékokat.

-Hyung?-lépett mellé óvatosan.-Minden oké?

-Persze Sung, jól vagyok!-mondta tetetett mosollyal.

-Chan.-suttogta szomorúan. Átlátott a szitán, előtte nem tudja meghazuttolni magát az idősebb.

Szó nélkül magához húzta és szorosan átölelte párját. Kevés alkalommal látta sírni, emiatt erősen koncentrálnia kellett, hogy ő se kezdjen zokogni.

Az ágyhoz húzta és maga mellé ültetve simogatta a hátát. Nem beszéltette, hanem hagyta, hogy kiadja magából könnyeit.

Mikor nagyjából megnyugodott félve pillantott a fiatalabb felé. Szégyellte, hogy neki kellett megnyugtatnia, miközben ő az idősebb és neki kellene vigyáznia rá.

-Szeretnéd elmondani, mi bánt?-suttogta Jis.

-Nem fontos!-nevetett fel, de ez nem volt őszinte cselekedet. Az a fajta nevetés volt, amit Jisung rettenetesen gyűlölt; ami próbálja álcázni az amögött rejtőző fájdalmat.

-Nekem elmondthatod hyung, meghallgatlak!

Hosszú csend ült be közéjük, majd nagyot sóhajtva belekezdett a magyarázatába.

-Azt hiszem a stressz és a sok munka megtette a hatását. Szerintem kiégtem és...elegem van mindenből. Még magamból is!

Jisung tudta, hogy az idősebb nem szereti magát. Hiába gondoskodik mindenkiről a bandában, magáról mindig megfeletkezik.

-Szeretlek hyung! És a többiek is! Viszont neked is szeretned kell önmagadat! Nem tehetsz mindenki mást magad elé, te is megérdemled a szeretetet és a gondoskodást!-bújt hozzá szorosan.-Úgyhogy ma nem csinálhatsz semmit, megértetted?-fogta két keze közé az arcát.

-Na de...

-Semmi de! Pihenni fogsz, nem engedem, hogy egy percet is a gép előtt tölts! Rendben?

-Megpróbálom!-mosolyodott el végre őszintén.

-Gyere, együnk valami finomat!-húzta fel az ágyból, majd némi töprengés után az idősebb ajkaira hajolt.

-Szeretlek Sungie!-ölelte át Chan. Hálás volt, hogy ilyen ember van mellette, aki támogatja és biztatja mindenben. Igazán boldognak érezte magát.