Unusual SKZ ships

Binchan

Chan x Changbin

Changbin

Szerettem volna Chan-t meglepni szülinapja alkalmából, de fogalmam sincs, mit adjak neki. Soha nem vágyakozott semmi után, soha egy jelet sem mutatott valami felé, amit meg szeretne kapni. Nehéz dolog lesz, az biztos!

A csapattagok is próbálnak valamit kitalálni, aminek örülne, de valamiért nekem ez nehezebb feladatnak bizonyul. Talán azért is, mert már egy ideje szerelmes vagyok belé és a legtökéletesebb ajándékot akarom neki adni.

Még nem mondtam el neki az érzéseim iránta, mert korábban többször negatív tapasztalata volt a kapcsolataiban. Sok lány kihasználta, fiúval pedig nem is láttam együtt, úgyhogy ez egy plusz indok, hogy ne mondjam el még neki.

Idegesen jártam a boltokat, keresve a megfelelő ajándékot. Valami különleges dolgot szeretnék neki, amiről én jutnék eszébe.

Pár idegösszeroppanást követően feladtam és szomorúan tértem vissza a dorm-ba. A gépem elé ülve gondolkoztam, hogy mit kezdjek most, mikor megpillantottam a fájljaim között egy dalt. Kikerekedett szemmel ültem fel egyenesen, majd remegve rákattintottam.

Még régebben írtam Chan számára, de sosem mutattam meg neki. Nemes egyszerűséggel bevallom az érzéseimet benne, de a dalban nem nevezem meg, hogy ki iránt érzem ezeket. Nem nehéz kitalálni, hogy ki az...

"Meg kell tennem"-gondoltam. Egyszer biztosan kiderülne, úgyhogy inkább tőlem hallja, mint mástól.

Gyorsan neki láttam a munkának; javítgattam a zenében és a vágásban, majd többszöri átnézés után elégedetten mentettem el.

Pár nap múlva a többiek átadták az ajándékukat, aminek természetesen nagyon örült. Imádom amikor mosolyog, olyan aranyos tőle...Ha lehetséges másodjára is belészeretnék.

Remegve adtam át neki a pendrive-ot és odasúgtam neki, hogy majd csak később nézze meg mi van rajta. Csodálkozva nézett rám, de én jobbnak láttam elmenni.

Bezárkóztam a szobámba és a sarokba ülve próbáltam megnyugodni. Bevallom sírtam is, annyira féltem. Most feláldozom a sok évnyi barátságunkat, ami ezek után katasztrófába is torkollhat.

Egy fél óra múlva valaki benyitott, de nem fordultam hátra, hogy lássam az arcát.

Majd hirtelen egy ismerős illat kúszott be az orromba és két izmos kéz átölelt hátulról. Chan volt az.

Megfordított és akkor láttam meg, hogy a szemei könnyesek és hatalmas mosoly ült az arcán, amit annyira szeretek.

Arcomhoz közelebb hajolva húzott magához olyan közel, hogy éreztem a lehelletét.

-Bin! Egyetlen Binnie-m! A legkedvesebb barátom vagy, de remélem beleegyezel abba, hogy többek legyünk!-suttogta.

-Erre várok már mióta.

-Sajnálom, hogy ennyire figyelmen kívül hagytalak! Sajnálom, hogy meg kellett várnod!-bújt a nyakamba.

-Megérte várnom!-simítottam meg a haját.

-Köszönöm az ajándékodat!

Az ölébe húzott és erősen szuggerálni kezdte a számat. A célzást értve hajoltam közelebb és lágyan megcsókoltam. A derekamat markolászva csókolt vissza erőteljesen, majd mikor elváltunk szorosan magához ölelt.

-Szeretlek Bin!

-Én is téged hyung!-suttogtam a fülébe.

Már aznap este megtörtént az, aminek meg kellett, de nem bántuk meg. Kapcsolatunk most is virágzik, és örökké fog tartani. Szeretem őt, ő is szeret...másra már nem is vágyom. Nem kellenek már ajándékok, sem semmi, csak Chan hyung, aki mellett fontosnak érezhetem magam. Örökké.