Unusual SKZ ships

Hyunchan

Chan x Hyunjin

Hyunjin nehéz időszakon ment keresztül. Korábbi toxikus párkapcsolata miatt teljesen tönkrement lelkileg. Legjobb barátja, Chan vigyáz rá most, de úgy érzi több, mint egy barát.

Kapcsolatot nem akar vele egyenlőre, hiszen fél. Nagyon fél. Korábbi párja bántotta őt, szinte minden nap, korlátozta mindenben és rendszeresen megerőszakolta. Nem engedte, hogy orvoshoz menjen, vagy hogy egyáltalán elhagyja a lakásukat, különben megverte volna. Elhitette vele, hogy ami kettejük közt volt az a szerelem, de pont, hogy nem állt közel a valósághoz a kapcsolatuk.

A sok stressz miatt a mai napig problémái vannak, pedig lassan egy éve szakított vele és jelentette fel Chan segítségével. Ma már a börtönben van, de még mindig fél, hogy visszajön egy nap.

Chan hozzáköltözött és próbálja visszarázni a valóságba, de nem jár sok sikerrel.

-Hyunjinnie!-simította meg reggel az arcát gyengéden, mire a fiatalabb felült ijedtében.

-Nincs semmi baj, én vagyok az! Reggel 10 óra, ideje lenne felkelni!-mosolyodott rá szélesen.

Hyunjin egy ideje néma. Nem beszél, nem szólal meg. A félelemtől, vagy mástól, nem lehet tudni. Dúdolni szokott, vagy indulatból morogni és hümmögni, mást egyebet nem. Nem hajlandó orvoshoz sem menni, sem pedig mással találkozni Chan-on kívül. Még a lakást sem hagyta el legalább 4 éve.

-Jinnie?-nézett rá aggódva Chan. A szőke hajú arcán végigszáguldott jópár könnycsepp, ezért Chris mellé ülve ölelte magához.-Itt vagyok Jinnie, nem megyek el!-suttogta a fülébe miután érezte, hogy a magasabb erősen megmarkolja a pólóját.

Az idő gyorsan eltelt, Hyunjin pedig egyre jobban lett. Meg akarta hálálni az idősebbnek azt a sok dolgot, amit érte tett, ezt pedig csak úgy tudja megtenni, ha minél hamarabb rendbejön.

Sokat nézelődött ki az ablakukon, egyik alkalommal pedig még a bejárati ajtót is átlépte.

-Nagyon ügyes vagy Jinnie!-tapsolta meg boldogan Chan miután a szőke visszalépett a lakásba.

Egy nap épp takarított mikor megtalált egy furcsa könyvet. Mikor belelapozott rájött, hogy Chan naplóját tartja a kezében. Ijedten visszatette volna a helyére, de az egyik oldalon felfedezte a nevét. Elolvasta a mondatot és majdnem elájult tőle.

Szeretem Hyunjin-t. Ő a legfontosabb ember számomra.

-Hyun?-hallotta meg maga mögül a tulajdonos hangját.

Egyszeriben eldobdta a könyvet és sírva próbált elmenni, de Chan megállította.

-Kérlek ne haragudj Jinnie! Nem akartam, hogy így tudd meg!

Hyunjin válasz helyett átölelte az idősebbet és sírva a nyakába fúrta a fejét. Chan azt hitte rosszul érinti a dolog, de épp ellenkezőleg. Nagyon boldog volt. Száját kinyitotta és egészen halkan suttogva mondta: Én is szeretlek Chan hyung!

-Jinnie!-örült meg Chris egy pillanat alatt. Örömében azt sem tudta mit csináljon. Megszólalt, ráadásul viszonozza az érzéseit!-Köszönöm kicsim! Nagyon köszönöm! -mondta sírva.

Ismét eltelt pár hónap mire Hyunjin teljesen visszaváltozott a régi önmagához. Sokat sétáltak együtt az utcán, meglátogattak pár éttermet, de a lényeg az volt, hogy együtt voltak. Már tud beszélni, már nem fél attól, ami régen történt vele.

-Annyira szeretlek baba!-simította meg a kezét Chan egyik sétájuk alatt.

-Én is nagyon szeretlek hyung!-suttogta.

-Szeretném, ha hivatalosan is egymásé lennénk. Örökre. Lennél a férjem, drága Jinnie?-térdelt le elé, miközben egy dobozt varázsolt elő a zsebéből, benne 2 gyűrűvel.

-Igen, leszek a férjed!-mondta könnyes szemmel és boldogan a nyakába ugrott és hosszan az ajkaira tapadt.

🎶Aespa-Supernova🎶