Unusual SKZ ships

Hyunsung

Hyunjin x Jisung

Jisung

Borzalmasan zavar Hyunjin. Egyszerűen nem értem, mi baja van a kapcsolatunkkal, hogy nem meri felvállani.

Az pedig mégjobban fáj, hogy tagadja is a többiek előtt. Pedig igazán nem kellene félnie, hisz  elfogadnák a fiúk.

A mai nap viszont betelt nálam a pohár.

Péntek lévén szokásunkhoz híven filmet néztünk volna, de most kivételesen nem kettesben. Felix is velünk tartott, akit Hyunjin hívott. Nem Lix hibája, nem is rá voltam mérges, hanem Hyunjin-ra.

-Biztosan szeretnétek, hogy itt legyek?-nézett ránk Felix zavartan.-Ha kettesben akartok lenni, elmegyek!

-Ugyan minek? Nem vagyunk mi együtt, nem igaz?-bökte meg a vállamat jókedvűen, ám ekkor elegem lett mindenből.

-Mi az hogy nem vagyunk együtt?! Ennyire értékelsz?! Letagadsz mindenki előtt a szemem láttára, aztán fél óra múlva már csókolgatsz és ölelgetsz a szobánkban? Tudod mit, elegem van belőled és a kétszínűségedből!-kiabáltam rá könnyes arccal, majd feltrappoltam a szobánkba.

Az ágyra vetődtem és magamra húzva a takarót zokogni kezdtem.

Tíz perc sem telt el, mikor valaki kopogott az ajtón.

-Menj innen!-morogtam.

-Én vagyok az hyung!-jött be hozzám Felix.

-Sajnálom, hogy így kell megtudnod!-szipogtam.

-Az a helyzet, hogy eddig is sejtettem. Mind éreztük, hogy van köztetek valami, de nem tettük szóvá!

-Most már felesleges. Szakítok Hyunjinnal! Elegem van, hogy folyton játszadozik az érzéseimmel.

-Kérlek hallgasd meg legalább!-mutatott az ajtó felé, ahol egy bűnbánó arccal álló Hyunjin volt.

Felix távozott, majd becsukta maga mögött az ajtót.

-Halljam, mi a mentséged erre?-keltem ki az ágyból karbatett kézzel.

Egy ideig szótlanul állt, majd elsírva magát a nyakamba borult.

-Nincs mentségem Sung, egy barom vagyok! Tönkretettem a kapcsolatunkat, csak azért, mert féltem! Hogy lehetek ilyen?

-Mégis mitől féltél? Tudod, hogy a többiek elfogadnak minket!

-A cégtől féltem, nem tőlük!-suttogta.-Ha kiderül, hogy együtt vagyunk kirugnak mindkettőnket!-szorított magához erősen.-És ez a rész már nem csak rólunk szól, hanem a többiekről is!

-Chan biztos megoldja! Legutóbb Seungmin-t és őt kapták rajta, de megbeszélt mindent!

Még sírt egy sort, majd a kezemet fogva lehúzott a konyhába, ahol a többiek épp a vacsorához készülődtek.

-Bejelentenivalónk van!

-Micsoda?-nézett ránk Innie csillogó szemmel.

-Együtt vagyunk!-jelentette ki hangosan, majd magához húzva nyomott egy apró puszit a számra.

-Éljen, végre felvállalták!-ugrándozott Innie.

-Legközelebb valami újat mondjatok, ez már lejárt téma!-szólt közbe Minho.

-Ezaz, győztem!-ugrott fel a székéből Seungmin, majd Changbin morcosan elővett a zsebéből némi készpénzt.

-Ti komolyan fogadtatok?-nézett rájuk Chan hihetetlen arccal.

-És milyen jól jártam!-lebegtette meg az arca előtt a kapott pénzt.

-Látod, nem lesz baj!-suttogtam Hyunjinnak a nagy káosz közepette.

-Köszönöm Sungie!-hajolt hozzám megint, majd egy rendes csókot nyomott a számra.