Unusual SKZ ships

Changjun

DagHammerskjold kérésére itt is van a következő páros! Remélem senki nem szándékozik kommentben szétszedni, hogy miért más bandából van a ship másik fele...Nos, némi változatosság nem árt, de ha nektek is van egy ship amiről szívesen olvasnátok akkor mindenképp dobjatok róla egy kommentet!

Changin x Yeonjun

Changbin egy fárasztó nap után hazafelé indult az iskolából. Azonban egyik legjobb barátja, Yeonjun is vele akart tartani.

-Ugyan Binnie, menjünk el valahova!-kérlelte.

-Fáradt vagyok, haza akarok menni és aludni!-nyöszörögte nyűgösen.

-Tudod mit, gyere át hozzám és pihenj nálam!

-Na de Jun, én a saját ágyamban akarok aludni a saját szobámban! Sajnálom, de tényleg kimerült vagyok! Senki mással nem akarok beszélni, csak veled és Lixie-vel!-dörzsölte meg a szemét.

-Na, együtt vagytok?-vigyorgott rá tetetett mosollyal.

-Nem.

-De neked bejön?

-Hát, aranyos meg minden...-vakarta a fejét.

-Nos, menj akkor haza és pihenj egyet!-intett neki gyorsan, majd meg sem várva, hogy elköszönjön tőle elszaladt a másik irányba.

Nem bírta visszafolytani bánatát, szinte üvöltve sírt ahogy hazafelé igyekezett. Nem nézett semerre, így kis híján az autók közé lépett. De nem bánta volna, ha ott helyben meghal.

Nem tudta merre meneküljön, ahol nyugodtan sírhatott magában, így az egyik kedvenc helyükre ment.

A hídhoz, ahol sok közös pillanatot töltöttek el Changbin-nel. Ő viszont ezt csak egy egyszerű sétának fogta fel. Nem is sejtette mennyire a szívébe hatolt legjobb barátjának.

A híd nem volt annyira népszerű, kevesen látogatták. Épp ezért szerettek ide járni kettesben. A korlátnak dőlve adta ki magából a stressztb kiabált, sírt és a haját tépve próbált lenyugodni. Darabokra tört a szíve, úgy érezte semmi nem tudná rendbe hozni.

-Junnie?-hallotta meg maga mögül Changbin aggódó hangját.

-Hah, te mit keresel itt?-fordult felé ijedten.

-Mi a baj Jun, mi történt?-fogta meg óvatosan a kezét.

-Én...semmi...-dadogta zavartan. Nem számított arra, hogy utána jön.

-Akkor nem kiabáltál volna torkod szakadtából és nem lenne könnyes az arcod! Mondd el, hogy mi bánt!

-Te!-mondta türelmetlenül.

-Tessék?

-Jól hallottad! Te vagy a bajom! Az, hogy ennyire vak vagy és nem voltál képes észrevenni az érzéseim irántad!

-Ezt úgy érted, hogy...

-Igen! Kibaszottul beléd estem!-csapott idegesen a korlátra.

Bin szeme kikerekedett, Yeonjun pedig elindult ezzel magára hagyva az alacsonyabbat.

-Jun, várj meg! Beszéljük ezt meg!-szaladt utána.

-Nincs mit megbeszélnünk!-rázta le róla a kezét.

-Dehogynem! Miért nem mondtad el ezt hamarabb?

-Mert állandóan Felix-ről beszélsz! Legyél vele boldog, megérdemled!-sóhajtotta.

-Azért beszélek róla, mert egy jó barátom! Nem vagyok belé szerelmes, sőt! Van már barátja!-húzta magához ellentmondást nem tűrve.

-Komolyan?

-Igen. És az a helyzet, hogy én is többet érzek egy ideje irántad, de én sem mertem elmondani! Kérlek ne haragudj, ha félreértettél!

-Dehogy haragszom!-vidult fel egy pillanat alatt.-Tényleg szeretsz?

-Igen, úgyhogy remélem nincs ellenedre egy randi!

-Nincs!-nevetett fel. Végre nem a bánattól, hanem a boldogságtól könnyezett az arca.