Unusual SKZ ships

Minjeong

Minho x Jeongin

Hwasa02 kérésére érkezik a mai rész! Remélem nem probléma, hogy a két ship-et kissé egybegyúrtam!

-Mi lenne, ha elmennénk valamerre?-nézett rá Minho-ra reménykedve Jeongin.

-Sok dolgom van, ne haragudj!-mondta gyorsan, majd a táskáját felkapva indult dolgozni.-Este majd jövök, rendben?

-Rendben, szia!-intett neki szomorúan.

Amint kilépett az ajtón Jeongin összetörve hullott a földre és zokogásban tört ki.

Minho nem szerette őt. Tudta, hisz nem szerelemből mentek egymáshoz, de Innie ténylegesen szerette az idősebbet. A pénz miatt kellett hozzámennie, a szüleik adták őket össze, hiába ellenkezett Minho. Jeongin már akkor beleesett, viszont nem gondolta, hogy mennyire nem lesz jó ötlet, ha ők ketten összeházasodnak.

-Uram!-lépett elé a szobalányuk azzal a szándékkal, hogy felsegítse a földről.

-Nem kell segítened Wonyoung!-tápászkodott fel.-És  megbeszéltük, hogy engem nem kell Uramnak szólítanod!-mosolygott rá.

-Tudom, de Minho úr ragaszkodik ehhez, nem én!

-Hát, most rám hallgass, ne rá. Minho úrnak amúgyis üres a feje, mint egy csokinyuszinak!

Wonyoung elmosolyodott, majd elkezdte leszedni az asztalról a maradék reggelit.

Közben csengettek, mire mindketten felkapták a fejüket.

-Szerintem ez Chan lesz és Woojin. Kinyitom én az ajtót!-mondta Innie.

-Innie, szia!-köszöntötte hatalmas mosollyal Chan.

-Szia hyung! Woojin hyung merre van?-nézett mögé.

-Beteg lett, sajnos nem tudott eljönni! Remélem én is elég leszek!

-Persze, gyere be!

-Szia Wonyoung!-intett a lánynak Chan, aki mosolyogva meghajolt.

Az idősebb általában azért jön át Jeongin-hez, hogy ne legyen folyton egyedül. Általában filmet szoktak nézni, vagy csak szimplán beszélgetni pár órára.

Jól telt az idejük, aznap Chan ebédre is náluk maradt, sőt, egészen délutánig beszélgettek és filmeztek kettesben.

-Sajnos mennem kell!-nézett az órájára Chan.-Még mennem kell elintézni néhány dolgot!

-Oh, pedig maradhatnál még! Minho azt mondta, hogy későn jön haza!

-Tudom, de nem akarom, hogy miattam megint veszekedjetek!-állt fel a kanapéról.

-Wonyoung, kiengednéd Chan-t?-nyúlt el a kanapén.

-Persze!-hajolt meg kissé a fejével, majd kikísérte az idősebbet. Viszont az ajtóban találkoztak Minho-val.

-Uram!-hajolt meg Wonyoung meglepetten, hisz nem hallotta, hogy hazaért volna.

-Bang, te meg mit keresel itt?-hördült fel.

-A férjedet szórakoztattam, hogy ne egye meg a magány!-szúrta neki oda rosszallóan, majd az ajtón kilépve otthagyta őket az előszobában.

-Ezt tedd el!-adta a lány kezébe dühösen a kabátját és a nappali felé tartva kereste dühös szemekkel Jeongin-t.

-Mit képzelsz magadról?-kiáltott rá.-Te megcsalsz engem mással, a tudtom nélkül?!-nézett az ijedt fiúra.

-Micsoda? Dehogyis, Chan-nak már van barátja!-háborodott fel ő is.

-Akkor miért találkoznol vele állandóan?

-Mert egyedül vagyok Wonyoung-gal és nincs kivel beszélgetnem. Magányos vagyok Minho, bármennyi pénzünk is legyen, de nem vagyok boldog!-mondta halkan.

-Hálátlan kis...!-mondta miközben a karját Innie felé lendítette. Ám gyorsan abbahagyta mikor realizálta tettét.

-Sajnálom, ha annak tartasz! Hiába szeretlek, ha te sosem fogsz igazán!-hajtotta le a fejét.-Wony, előkészítenéd nekem az egyik vendégszobát?-nézett a mellettük álló lányra.

-Persze!-sietett el gyorsan.

Nagyot sóhajtva indult utána ő is, nem fordult még hátra sem. Nem akarta látni Minho-t, ha lehet soha többet.

-Te boldog vagy?-kérdezte a lányt, miközben segített neki az ágyazásban.

-Nem igazán tudom eldönteni. Boldog vagyok, mert van barátnőm és munkám, de...valami mindig hiányzik...-töprengett.

-Mi lenne az?

-Olyan keveset vagyok együtt Yujin-nal! A hétvégéket ugyan otthon töltöm, de a héten mindig itt lakok egyedül. Sokszor hiányzik!-vallotta be.

-Figyelj, mindjárt itt vannak az ünnepek. Megérdemled a pihenést, szóval akár ma is elmehetsz!

-Komolyan mondod?-nézett rá kikerekedett szemmel.

-Menj és élvezd a karácsonyt a barátnőddel! Ne legyetek olyanok, mint mi Minho-val!-ült az ágyra.

-Annyira sajnálom, hogy nem jön nektek össze. De várj! Mi van, ha most karácsonyra sikerül?-nézett rá biztatóan.

-Köszönöm Wonyoung, de nem kell felesleges álmokat hitegetni belém! Lehet nem is leszek itt addigra én sem!-vakarta meg a fejét.-De most menj csomagolni!

-Köszönöm!-hajolt meg, majd kisietett a szobából.

Másnap reggel Minho másnaposan kelt fel az ágyából. Tegnap este leitta magát a sárga földig, hisz ha valakinek szerelmi bánata van, az általában hulla részegre issza magát esténként.

Wonyoung-ot hívta volna, hogy segítsen neki, de a lány addigra már rég elhagyta a birtokot. Épp ezért már a reggele balszerencsésen kezdődött.

-Hol van az a lány? Tán süket lett?-kóválygott ki a nappaliba.

-Hazaküldtem.-mondta semleges hangon Innie, miközben a kanapén ülve olvasott. Minho már készült volna kiabálni, de inkább csendben leült mellé.

-Jeongin...amit tegnap mondtál, az igaz?

-Minden egyes szó a volt!-sóhajtotta.

-Az a helyzet, hogy...szeretném jóvá tenni a dolgokat köztünk!

-Nem kell hyung, ha erőlteted csak rosszabb lesz!

-Én tényleg elkezdtem érezni irántad valamit! Sajnálom, ahogy tegnap viselkedtem, de őszintén szólva féltékeny voltam. Kérlek engedd meg, hogy szeresselek!-fogta meg a kezét óvatosan.-Mindent rendbe hozok, ígérem!

-Minho, te...meg akartál verni!-állt fel sírva Jeongin.-Honnan tudjam, hogy most is csak át akarsz verni!

Az idősebb erre magához húzta és az ajkaira tapadt.

-Nem várom el, hogy azonnal bocsáss meg! Be akarom neked bizonyítani, legyen az több nap, hónap vagy év! Csak te vagy nekem, aki boldogságot ad és szeretetet! Tegnap azért jöttem hamarabb, hogy együtt legyünk egy kicsit!-mutatott az asztalra, ahol ki volt készítve egy hatalmas csokor rózsa.

-Azt te hoztad?-lepődött meg.

-Igen. Tegnap megkértem a virágárusunk, hogy hozza el reggelre!-simította meg az arcát.

Innie arca pirossá változott és a gyomrában is ébredezni kezdtek a pillangók.

-Megengedem, hogy udvarolj!-mosolyodott el, majd egy apró puszit nyomott az idősebb arcára.

-Nem fogsz bennem többet csalódni!-ült le a székre, magával húzva az ölébe a férjét és egy hosszú, de mégis szerelmes csókot kezdeményezett.