Unusual SKZ ships

Seungin

Seungmin x Jeongin

Seungmin

Reggel boldogan indultam az iskolába, hisz végre találkozhatok a szünet után Innie-vel.

Már akkor gyanús volt a dolog, hogy nem várt a szekrénye mellett, mint ahogy szokott. Valami nincs rendben, gondoltam.

Mikor már a második órára sem jött be gyanakodva próbáltam elérni aznap sokadjára. Nem vette fel a telefont, ami miatt egyre jobban aggódni kezdtem.

Ekkor beugrott, hogy sokszor a tetőre megy, ha meg akar nyugodni, vagy csak egyedül szeretne lenni.

Sietve felszaladtam, majd a tetőhöz vezető ajtót a lehető leggyorsabban feltéptem.

Nem tévedtem, tényleg ott volt, most viszont sokkal jobban közelebb ült a tető széléhez.

-Innie, mi a baj?-siettem mellé.

Amikor megláttam az arcát rájöttem, hogy mire akart volna készülni. Könnyes volt az arca, a keze pedig rettenetesen remegett.

-Hyung, nem akarok élni!-sírta el magát.

-Ne itt beszéljük meg, menjünk arrébb!-húztam el a tető szélétől.

-Engedj el hyung, nincs értelme semminek!-zokogta.

-Ha ilyen hülyeségeket fogsz mondani soha többé nem fogok szóba állni veled!-néztem rá idegesen.-Hogy gondolhatsz ilyet? Mi az, hogy nincs értelme?-ragadtam meg a vállát, mire behúzta a nyakát.

Azt hitte, hogy megütöm, de sose tennék ilyet, pláne nem vele.

-Ne foglak bántani, csak haragos vagyok! Nekem igenis sokat számítasz!

-Egy év múlva már 18 leszek és ki fognak tenni a nevelők! Egyedül kell mindent csinálnom!

-Tudom, de nem szabad feladni! Nem leszel utána többet állami gondozott és élheted az életed! Te sokkal okosabb és intelligensebb vagy, mint a többi ottani, biztos vagyok benne, hogy jobban fogsz boldogulni, mint ők!

-És ha nem? Hyung, rajtam már örökre rajta lesz a bélyeg, látszani fog rajtam, hogy állami gondozott voltam!-sírta.

-Nekem nem fog számítani!-húztam magamhoz, majd hosszasan megcsókoltam.-Szeretlek, nem számít, hogy honnan jössz!

-Hyung...-lepődött meg a hirtelen vallomásomtól.-Te tényleg...szeretsz?

-Jobban, mint bárki mást!

-Én is szeretlek téged!-mondta hatalmas mosollyal az arcán.-De nem mertem elmondani, mert lehet szégyenbe hoztalak volna!

-Sose szégyenkeznék miattad!-fogtam meg a kezét.-Nos, akkor lennél a barátom?-tettem fel az a bizonyos kérdést.

-Igen!-bólintott.

-De akkor megígéred, hogy nem fogsz ide visszajönni!

-Megpróbálom hyung! Ígérem, hogy mindent megteszek, hogy együtt maradjunk!

Ismét magamhoz öltem, majd az arcára nyomtam egy apró csókot, amitől pirossá változott az arca.

-Ha gondolod hozzánk is költözhetsz! Tudod, hogy mennyire szeret Anya!

-Ezt már nem fogadhatom el! Túl sokat teszel meg értem!

-Akkor majd megbeszéljük!-fogtam meg a kezét, majd együtt lementünk a tetőről.