Aphrodité's Love Story

Negyedik rész

Don't Go Breaking My Heart - Elton John, Kiki Dee

Sammel csak csendben néztük egymást, miközben megittuk a kávénkat. Régen nem ittam kávét, és nagyon jól esett. Dean körülbelül fél óra múlva megjelent. Megmondom őszintén, örültem neki, mivel enyhén kínos volt ez a csönd.

- Na, sziasztok! - Csapta be maga mögött az ajtót. Ránk nézett és egyből rájött, hogy történt valami ameddig nem volt itt. Felváltva nézett ránk kérdőn. - Mi volt itt, hogy ennyire nagy a csönd? - Én csak egy nagyot kortyoltam a kávémból, mivel arra is emlékeztem, hogy akkor mi történt amikor Dean elment. Samre néztem, majd lesütöttem a szemem.

- Hát... - Vett Sam egy mély levegőt. - Én igazából pontosan nem tudom. Nem nagyon értem mi is történt. - Emelte fel a szemöldökét, majd rám nézett, hogy már én magyarázkodjak.

- Hát srácok... - Kezdtem kicsit halkan. - Mivel tudjátok, hogy ki is vagyok, és én is tudom ti kik, így nem kell, azt hiszem olyan hosszan megmagyaráznom. Van pár különleges képességem. - Pislogtam Deanre, és közben mosolyogtam. - Nem nagyon tudom kordában tartani, ha valakit szimpatikusnak találok. Elég hasznos tud lenni, de van, hogy elég kellemetlen helyzetet tudok teremteni. Sokszor történt miattam családi viszály, vagy rosszabb. Nem szeretném, hogy itt is bármi ilyesmi előforduljon, így jobb lesz, ha mihamarabb elmegyek. - Eléggé elszomorodtam a döntésem miatt. Nem akartam elválni a fiúktól, valami megmagyarázhatatlan vonzalom alakult ki ilyen rövid idő alatt. Nem éreztem eddig ehhez foghatót. Akárhányszor úgy néztem valamelyikre és ő is rám, éreztem, ahogy dobog a szívem, és elönt a vágy. De nem tehetem tönkre az ő életüket.

- Ne menj. Megoldjuk majd. Nem vagy jól még. - Szólalt meg Sam elég határozottan.

- Gyere velünk a bunkerbe. Ott van a legnagyobb természetfeletti könyvtár. Csak lesz valami megoldás. - Mondta Dean is. Nagyon kedvesek voltak velem. De nem tudom, hogy mennyire tudnék uralkodni magamon. Vagy, hogy ők magukon.

- Nem is tudom. - Mondtam sóhajtva. - Lehet adni neki egy esélyt. De én előre szóltam. - Nevettem el magam.

- Reggelizzünk meg, és utána haza viszünk. - Kacsintott rám Dean, majd a kisétált az ajtón. Felálltam, megigazítottam a ruhám, de Sam elém állt. Megfogta gyengéden a vállam.

- Én nem bánom egy percét sem a történteknek. Te se tedd. - Simította végig az arcom, mire lehunytam a szemem, puha a keze. Olyan kedves velem.

- Nem bánom. - Néztem fel rá. - Csak az a baj... - Fojtottam magamba a szót. Csak nem mondhatom ki, hogy Dean is pont annyira elcsavarja a fejem, mint őt. Ebből voltak a bonyodalmak, a harcok a történelem során. A létezésem során. Legjobb barátok, testvérek ölték meg egymást. Akkor még ezt élveztem, de mára már megváltoztam. Más párokat szeretek szerelembe csábítani. A magamba bolondítást már nem. Sóhajtottam. Sam csak nézett rám. Várta a mondat végét. - Mindegy is. Menjünk, kérlek. - Azzal elindultam én is Dean után. Sam is követett. Ugyan oda mentünk reggelizni, ahol este még hamburgert ettünk. Dean már várt minket. Láthatóan már éhes volt. Hogy bír ennyit enni? Ugyanabba a boxba ült be ahol tegnap este voltunk. Behuppantam én is a vele szembeni belső részhez, Sam pedig mellém. Ott voltak a reggeli ajánlatok egy laminált lapon, az asztal közepén. Én hamar kiszúrtam, hogy van gofri. A tegnapi pincérnő helyett most egy férfi volt a kiszolgáló. Odasétált hozzánk. Volt egy őrült ötletem. Ránk nézett, és tartotta a kis papírfüzetét, hogy felvehesse a rendeléseket. Mind elmondtuk mit szeretnénk, de fel sem pillantott, és hamar el is ment.

- Na, akkor, ha visszajön a srác, mutatok valamit. - Mind a ketten rám néztek, és kíváncsiak lettek. Visszanéztek a férfira, majd rám. Felvonták a szemöldökük. Kis idő után láttam, ahogy vélhetően a mi rendelésünk elkészült. Lehunytam a szemem, kicsit megráztam magam, mintha egy birkózó felkészülne a következő meccsre. Ahogy hozzánk ért, letette mindenki elé a rendelést. Ránéztem, és ő is rám. Felvettük a szemkontaktust, és elkezdtem felé a csábító erőm szórni. Belenézett a szemembe, és én is az övébe. Felegyenesedett és elővette a papír füzetét.

- Hozhatok önnek valamit esetleg hölgyem? - Mondta teljesen közömbös hangon. Láthatóan nem történt semmi. Azt hittem rosszul hallok. MIVAN?

- Nem, köszönöm. - Habogtam. Mi történt? Miért nem működik? Elsétált a pincér. Értetlenül néztem magam elé. Felnéztem Deanre, aki ugyanígy nézett rám. Nem értette minek kellett volna történni, és hogy én miért reagáltam így. Ezután Samre néztem. De hát rajta működött. Meg Deanen is. Néztem vissza. Pedig nem is akartam. Nagyon összezavarodtam. Nem is tudtam megenni a gofrit. Egész végig csak néztem magam elé, és gondolkoztam, mi is történt.

- Nem fogod megenni? - Mutatott Dean a tálra előttem. Nemlegesen ráztam a fejem. Mire ő elvette és azt is megette. Hová fér ebbe a férfiba ennyi étel? Felnéztem Samre. Fürkésztem tekintetét, hátha észreveszek valamit. Hogy lehet, hogy őt simán, de a pincért nem. Ki kell próbálnom újra.

- Intézem a számlát. - Mondta Sam, majd felállt. Ott maradtam Deannel.

- Dean?

- Hm? - Ahogy rám nézett, elmúlt a feldúltságom. Éreztem, ahogy a homlokomon kisimulnak a ráncok. Már attól megnyugodtam, hogy rá nézetem. Elmosolyodtam, mire ő is, amitől nevetnem kellett. Újra éreztem a hasam aljában azt a furcsa érzést. Nagyot dobbant a szívem. Megváltozott a köztünk lévő levegő. Újra csak mélyen néztünk egymás szemeibe. Lassan felállt, majd leült mellém. Szemei égtek a vágytól. Kezét az arcomra tette, majd enyhén magához húzott. Éreztem rajta a gofrim illatát, amitől elmosolyodtam. Orrom hozzáért az övéhez. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy megcsókoljon. Először alsó ajkaink értek össze majd ezt követően a felsők is lassan. Az egész testem libabőrös lett. Dübörgött a szívem. Meg fogok őrülni. Mit tesznek velem a Winchester testvérek? Elhúzódtam tőle lassan, majd kinyitottam a szemem. Ránéztem, és ő is rám.

- Ha arra a pincérre nem is, de rám hatással vagy. - Mondta játékos mosollyal. Bele is pirultam. Oldalra néztem, vajon Sam hol lehet, és látta-e ezt. Felénk tartott, így biztosa. Kicsit szégyelltem magam.

- Indulhatunk, mindent elintéztem. - Ért oda Sam. Deannel felálltunk, és a kocsi felé vettük az irányt. Amikor beültem, tudtam, hogy ezt meg kellene magyaráznom. Előrébb csúsztam az ülésen, hogy közelebb legyek.

- Nem tudom, mi történik most velem. - Kezdtem. - Nem értem miért nem működött, amikor én akartam, és miért, amikor meg nem. Nálatok minden máshogy van. - Nevettem fel kínomban. Csodálkozom, hogy nem dobtak ki még. Megérdemeltem volna. Egy nap megcsókolni mind a kettőt. De istenem mennyire csodálatos volt. Nem tudnék választani. Nem tudok parancsolni magamnak. Hátrafordult Sam.

- Nincsen semmi gond. - Nézett rám. Kicsit megnyugodtam, de azért még mindig zavartak a történtek.

- Amúgyis, ilyen csókot még nem kaptam. - Kiáltott fel Dean, majd öccsére nézett, és bólogatott.

- Tudom Dean. - Bólintott aprókat Sam is. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Szemem el is takartam a kezemmel. Ujjaim között kikukucskáltam, és láttam, ahogy Dean meglepve néz Samre.

- Naa Sammy, csak nem te is? - Nevetett Dean, mire már én is nevettem. Sam csak bólintott, majd újra rám nézett. Az út hátralévő része csendesen telt. Nem nagyon szólalt meg senki. Majd körülbelül két óra múlva egy furcsa ajtónál parkolt le az autó. Kiszálltunk, és kinyitották nekem az ajtót.

Ha van kedved írj véleményt. :)