Aphrodité's Love Story

A kezdet

Üdvözöllek kedves olvasóm.
Minden részhez csatolok hajat és ruhát. Amit a szereplő visel a rész alatt. Egy zenét is csatolok amit én hallgattam készítés közben. Ha gondolod hallgasd te is "velem". Jó szórakozást.

Billie Eilish - What Was I Made For?

Egy újabb nap... Egy újabb fájdalmas, nyomorúságos nap. Ez is pont olyan, mint minden másik. A kezeim megkötve, és elátkozott bilincsben. Fáj minden porcikám. A kezem alig tudom mozgatni. Érzem, ahogy a hajam kócos, és koszos. Koszos a mocsoktól, amiben tartanak, és a véremtől, könnyeimtől. A ruhámról ne is beszéljek. Szét van szakadva, és persze ez is csurom vér. Ki kötöttek egy istenverte tartó gerendához a pincében, így felállni sem tudok. Pokoli bűz van, de ennyi idő alatt már hozzászokhattam volna. Itt tartják a zsákmányok maradványait. Ülök egész nap, onnan tudom csak, hogy nappal van, vagy este, hogy van egy kis pince ablak. Onnan szűrődik be egy kis fény. Ilyenkor végignézek magamon, és látom, hogyan nézek ki. Eszembe jut, milyen is volt az életem. Boldog voltam, és csodaszépnek éreztem magam. Amikor boldog voltam, olyankor a ruhám gyönyörű volt. A rózsaarany hajam fényes, tele virágokkal. Az érzéseim határozzák meg a ruhám, a bőröm és a hajam. Már nem is tudom milyen az, amikor boldog vagyok. Vége lesz vajon ennek valaha? Meddig tart ez még? Hogyan lesz vége? Nagyon sok ideje vagyok itt. Hetente jönnek hozzám. Kitépnek egy darabot belőlem. Mindig azt hiszem, ezúttal nem fog annyira fájni, mint az előző alkalommal. De rosszul gondolom. Minden alkalommal egyre mélyebben érzem a fájdalmat, az ürességet. Minden héten szenvedek. Végül is Aphrodité nem tud meghalni. Mégha kitépik a szívét sem. Hát ez lett az én életem. A saját poklom. Néha álmodom, hogy valaki megment egyszer, vagy csak meghalok. De ez csak álom marad. Eddig semelyik nem jött el. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy vérfarkas falka csapdába ejt, és kikötnek egy pincében. Hetente tépik ki a szívem, és eszik meg. Igaz, azt sem gondoltam, hogy mit tesz a szívem velük. Nekik a szívem egy drog, és pár szerelmi mágiához is jól jön. Az elátkozott bilincs miatt az erőmet sem tudom bevetni, hogy elengedjenek. Semmilyen esélyem sincsen innen megszabadulni. Csak a csoda segíthet. A sok itt töltött idő alatt úgy érzem, valami eltört bennem. Megváltoztam. Tönkre tettek. Éreztem, ahogy elnyom az álom szép lassan. Hát ennek a napnak is vége. Eljön hamar az a bizonyos nap újra. Az én napom. De most hátha valami jót álmodok. Valami szépet.

Sétálok a kedvenc mezőmön. A nap fénye csillog a bőrömön. Annyira meleg, és simogató. Hallom a méhek zümmögését, ahogy gyűjtik a virág pollent. A madarak csicseregnek a fákon. Fújja a szél a magas réti virágokat, és a bársonyos hajam. Beszívom mélyen a tüdőmbe. Érzem a kellemes illatot. Elengedem magam, hogy csak belezuhanjak a fűbe. A ruhám is az egyik kedvencem. Csodálatosan érzem magam. Fürdök a nap sugaraiban, és csak élvezem az idő múlását. Látom a felhőket a gyönyörű kék égen. Látom, ahogy a madarak repülnek. Érzem, ahogy a kis fűszálak csiklandozzák a karomat. Itt szeretnék maradni örökké. Soha fel nem ébredni. Egyszer csak valami halk morajra leszek figyelmes. Mi ez? Felülök a fűben, hogy körül tudjak nézni, de nem látok semmit. A hang csak egyre hangosabbá válik. Valami, vagy valaki közeledik felém.

Kinyitom a szemem, és rájövök, hogy mi történik. Ez az én napom. Kiabálnék, de nem jön ki hang a torkomból. Kapálóznék, tiltakoznék, de nem tudok. Érzem, ahogy könnyek szöknek a szemembe. Egy ilyen csodálatos álmot kellett megszakítani ezért. Ezért ami most következik. Immáron már vagy ezredjére. Már hangosan zokogok, és kiabálok torkom szakadtából. Valaki hátra fogja a kezeim, egy másik pedig egy tőrrel közelít felém. Amikor közel ér hozzám, mellkasomhoz emeli a pengét. Remegek a kimerültségtől, és a félelemtől. Újra itt vagyunk. Hallok valami szokatlant. Valamit, amit eddig nem hallottam. Egy autót. Aki eddig szorította a csuklóm, az most enyhén engedett a szorításból. Aki a tőrt tartotta, az pedig kérdőn nézett. Láthatóan nem tudták mire vélni. Hallottam, ahogy valaki becsapja a kocsi ajtaját, majd lövéseket. Megpróbáltam kinézni a börtönöm kis ablakán, hátha látok valamit. Erős fény volt kint, és csak egy fekete autót láttam. Vajon ki lehet az? Aki lefogott, az elengedett, a másik, aki a tőrt szegezte nekem, ő eldobta, és nagy sietve felrohantak a lépcsőn. Újra lövéseket hallottam, és kiabálást. Két férfi hangját, akik eddig ismeretlenek voltak számomra. Ketten vannak? Lehet, végre megmenekülök? Volt még egy lövés. Ez azt jelenti, ha jól számoltam, hogy mindenki, aki a vérfarkas falkában volt meghalt. Hallottam, ahogy az emeleten sétálnak. Valamiről beszélnek. Ropogott a padló a lábuk alatt. Kiabálnom kellene, hogy itt vagyok. Igen.

- Segítség! Itt vagyok lent! - Alig jött ki hang a torkomból. Nagyon gyenge vagyok. Tettem még egy próbát, hátha meghallanak. Beleadom minden erőmet. - Segítség!

A lépések hangja elkezdett hangosabb lenni, és hallottam, ahogy nyílik az ajtó. Megmenekültem!

- Dean, van itt lent valaki. - Hallottam egy aggódó hangot. Mivel háttal voltam az ajtónak, így nem láttam ki beszél.

- Itt vagyok lent. - Suttogtam, mikor már oda ért hozzám. Alig bírtam tartani a testem. Éreztem, ahogy lassan elfogy az összes erőm. Hallottam, hogy a másik férfi, aki ezek szerint Dean, lejön a „cellámba". A csuklómon éreztem, ahogy megszűnik a kötél szorítása.

- Itt vagyunk. Segítünk. Nem lesz semmi baj. - Mondta kedvesen. A hangja simogatta a fülem. Már csak a bilincset kellett valahogy levenni rólam. Fogalmam sem volt hol lehet a kulcsa. Sosem láttam még. Abban sem voltam biztos, hogy létezik. A fejem nehezen tudtam megemelni, de rá akartam nézni. Kék kockás inget visel. Éles állcsontja, borostás arca és gyönyörű zöld szemei vannak. A haja hosszabb, mint gondoltam volna, de jól áll neki. Mély levegőt vettem és hálásan rá mosolyogtam, amit ő viszonzott is. Igen, a mosolyát pont így képzeltem el. Nem bírom tovább. Minden lassan elsötétül, és elveszítettem az eszméletem.