Aphrodité's Love Story

Tizenkettedik rész

BANNERS - Someone To You

Amikor beléptem a nappaliba körbenéztem. Antik dohányzóasztal, szép tapéta, pontosan ezekhez illő szőnyeg. Látszik, hogy Rowenának jó ízlése van. Mindennek láthatóan megvan a helye, és igényesen berendezte a lakását.

- Gyere, ülj le. Mi történt? - Intett a kanapé felé. Oda sétáltam és leültem rá. Szóra nyitottam a szám, de nem tudtam hol kezdjem. Értetlenül csak néztem rá. A szemem megtelt könnyel, és lassan lefolyt az arcomon. - Óh, drágám. - Odaült mellém és átkarolt. Az asztalon volt egy doboz zsebkendő, amit felvett és felém nyújtotta. Elvettem belőle egyet, és megtöröltem vele az arcom. - Hozok egy teát. Attól jobb lesz. - Bólintott, majd felállt, és elindult. Én is felkeltem a kanapéról.

- Veled tartok. - Erőltettem egy kis mosolyt az arcomra. Együtt a konyhájába mentünk, ami ugyan ilyen stílusúan volt berendezve. Nem volt nagy, és nem is volt kicsi. - Gondolom hallottál a tervükről. - Kezdtem.

- Hogy Sam elhiteti Luciferrel, hogy befogadja? Igen... - Mondta majd rám nézett és oldalra biccentette a fejét. - Ők ilyenek. - Nevetett halkan. - Mindig ilyen őrült dolgokat találnak ki. - Tette fel a vizet forrni. - Kamilla és levendula teát készítek neked. Az segít megnyugodni.

- Köszönöm. - Mosolyogtam rá. Nagyon kedves tőle. Jól esik a gondoskodása. - Be szokott válni az, amit kitalálnak? Félek, hogy Samnek baja fog esni. Hogy elveszítem. - Sóhajtottam.

- Van, hogy igen, van hogy nem. De mindig megoldják. Nagyon sok hasonló tervükben segítettem, és a legtöbb esetben sikeres volt. - Öntött két csészébe forró vizet, és beletette a szárított növényeket. Kevert rajtuk egy kanállal, majd elém tette az egyik nagy csészét, majd a másikat maga elé vette. Leült velem szembe az asztalhoz, és rám nézett. - Ha történik is valami, nem gondolnám, hogy nem tudnánk megoldani. - Fogta meg a kezem, mire bólintottam. - Annyiszor haltak meg, és hozták vissza egymást. - Nevetett, mire nekem kikerekedett a szemem. Mit mondott?

- Hogy mit mondtál? - Biccentettem oldalra a fejem, és enyhén tátva maradt a szám.

- Jól hallottad drágám. - Kortyolt lassan a teába. - Többször meghaltak már mind a ketten. Valahogy mindig megoldották. - Vonta meg a vállát. - Amikor Sam meghalt Dean eladta a lelkét a fiam egyik keresztúti démonjának. Vagy például Dean volt ár a pokolban. Castiel hozta ki onnan. - Nevetett felidézve a régi emlékét. De én még mindig csak meglepve néztem rá. - Annyi ilyen volt már, meg sem tudom mondani. - Legyintett a kezével.

- Kik ők? - Nevettem halkan. Megfogtam a csészém, és számhoz emeltem. Nagyon jó illata volt. Aprót bele kortyoltam, mivel még elég meleg volt. Az íze is pont olyan, mint az illata. Lehunytam a szemem, a kellemes íz érzésére. Átjárta a testem a meleg.

- Ha tudnád. - Nevetett fel. Ekkor valami furcsa hangra lettem figyelmes. A nappaliból jött. Rowenára nézte, aki rám. Jaj! Hiszen ez a telefonom.

- Ez a telefonom azt hiszem. - Mondtam, majd felálltam és visszamentem, hogy meg tudjam nézni, de sejtettem, hogy ki lehet. Csak két ember tudja a telefonszámom. Ránéztem a telefonra, és Dean nevét írta ki. Felvegyem? Vagy ne? Nem akarom. Megnyomtam a telefon oldalán a halkító gombot. Mire pár másodperc múlva befejeződött a hívás. Természetesen ezután Sam neve jelent meg a képernyőn. Nem akartam beszélni velük most. Beléptem a készülékbe, és írtam egy SMSt Deannek.
Dean

Jól vagyok. De kell egy kis idő nekem. - A válasz hamar meg is érkezett.

Hol vagy? - Nem válaszoltam erre már. Letettem a telefont és lehalkítottam. Visszamentem Rowenához a konyhába, és leültem a székemre.