Aphrodité's Love Story

Huszonnegyedik Rész

Lewis Capaldi - Someone You Loved

Vajon Dean hogy van? Hogy viseli a magányt? Gondolom, megint iszik. Azelőtt nem értettem ezt, de már kezdem kapizsgálni. A mélységes fájdalom, és a tehetetlenség érzése. Ezt érzem most én is. A levegő a mellkasomba szorult, és szinte fuldoklom tőle. De kitartok! Kibírom ezt a fájdalmat, hogy utána újra boldogok lehessünk. Hogy Dean szemében újra lássam a boldog csillogást. Hogy Sam arcán a kedves mosolyát. A kedves gondolat felidézésétől halványan elmosolyodtam. Jaj de kis aranyos! Szólalt meg gúnyosan a hang. Jobba tennéd inkább, ha elvonulnál magadban. Nem hiszem, hogy szem, és fül tanúja szeretnél lenni annak, ami nemsokára bekövetkezik. Nem megyek én sehová! Nem hagylak magadra. Végig itt leszek. Mindent megbeszéltünk még Crowleyval. Ahhoz, hogy át pártolhassak Luciferékhez vérengzést kellett rendeznünk. Vagyis csak annak tűnő felfordulást kellett imitálni. Megöltem, vagy megöltünk? Nem tudom, hogyan kellene fogalmazzak. Megöltem pár démont, és Crowleyt megsebesítettem. Mondanám, hogy sajnáltam, de nem így volt. Igenis jól esett, mivel haragudtam rá. Haragudtam, mert ezt a pocsék ötletet felvetette, és haragudtam magamra is, amiért belementem. Pokolian hiányzik Dean. Pontosan annyira, mint amennyire szeretem. Életem során nem szerettem még senkit ennyire, és nem hiányzott senki. Mindenkit hamar el tudtam engedni, és utána elfelejteni. De most azon kapom magam, hogy magam elé képzelem a csodálatos, gyönyörű arcát. Amikor reggel álmosan rám pillant, és elmosolyodik. Ahogy hozzá érek, ahogy ő hozzám ér. Ahogy ajkaink összeérnek. Köszönöm, tovább ne gondold, el tudom képzelni. Én is látom ilyenkor a gondolataid. Megint megszólalt! Felsóhajtottam. Nem tudok hozzá szokni. Próbálok nem gondolni semmire, és csak a jelenre koncentrálni. Szóval egy közepes káoszt, és pár halott démont hagytunk magunk után a pokolban. Most járom a sötét utcákat, vagy járjuk. Teljesen mindegy. Ő irányítja a testem, és ő beszél helyettem. Én csak csendes megfigyelője vagyok. Csurom vér vagyok, de nem látszik a ruhámon. A ruhám a megszállást követően feketévé vált. Gyűlölöm. Szerintem nagyon dögös. Reménykedtem, hogy nem kell abban a rózsaszín ruhában az utcára mennem. Te csak végezd a dolgod! Minél hamarabb véget akarok vetni ennek. Befordultunk egy sötét sikátorba. A házak falai magasak voltak. A Hold fényesen ragyogott az égen. Bőröm hűvös volt az éjszakai levegő miatt. Magassarkú cipőm hangos kopogása törte meg a csendet. Lassú léptekkel sétáltam előre.

- Halljátok! Na ide nézzetek ti mocskok kit kaptam el! Lemészároltam Crowley démonjait, és megsebesítettem őt is! - Kiáltottam, és néztem az ég felé, majd tártam szét a karomat. - Megöltem volna én őt is, csak a talpnyalói kimenekítették! Hol vagytok? Gyertek ide! - Nevettem fel. Füleltem, hátha meghallok valamit, de nem történt semmi. Kezeim leeresztettem, majd megfordultam. Ott állt egy magas férfi velem szemben. Egyenesen rám nézett. A lámpa hátulról világította meg, így nem láttam jól az arcát. A számomra ismeretlennek tűnő férfi pár pillanat után megszólalt.

- Mit keresel itt Drude? Ugye tudod, hogy veszélyes játékot űzöl? És hogy pont ezt a testet találtad. - Ingatta a fejét a férfi.

- Hogy érted ezt? Talán neked nem tetszik? - Simítottam végig a combomon. - Olyan könnyű volt megszállni, így hogy összetört a szíve. Gyenge volt, mint a harmat. Gondoltam Lucifer örülne. Ajándéknak szántam. - Mosolyodtam el féloldalasan. A férfi közelebb lépett hozzám, egészen mellém, majd kezével felém nyúlt. Hajam kezébe vette, majd rám nézett újra.

- Nem tudom, mit szólna ehhez Lucifer. De mielőtt bárhová velem jössz, leellenőrzik, hogy igazat állítasz e. Mit tettél a pokolban? - Vonta fel szemöldökét a férfi.