Aphrodité's Love Story

Hetedik rész

Köszönöm, hogy itt vagy és olvasod az írásaim. Ez a rész kicsit hosszabbra sikerült, de gondolom nem bánod. Jó szórakozást.

Taylor Swift - Bad Blood

Éppen az igazak álmát aludtam, amikor valami távoli hangot hallottam. Egyre hangosabb volt, ahogy tértem magamhoz. Mi ez? Csörög valaki telefonja. Kinyitottam a szemem, és felülök. Ránéztem az órára, és fél négy körül volt. Ki hívja Deant ilyenkor? Ezután ránéztem a telefonra. Sam neve volt a kijelzőn. Jaj! Oda fordultam Deanhez, és elkezdtem felébreszteni. Elég nehezen ment.

- Dean, Sam hív téged. Lehet, valami gond van. - Fogtam meg karját. De fel sem kelt. Megráztam kicsit, amire felriadt, és párnája alól egy fegyvert vett elő. Nagyon meglepődtem. Ez eddig is ott volt? - Sam hív! - Mondtam kicsit aggódva, és intettem fejemmel a telefon felé. Dean oda fordult, és felvette.

- Igen Sam? - Szólt bele álmosan. - Ki beszél? - Mondta mérgesen és aggodalommal teli hanggal. Gyorsan felállt. Jézus mi történik. Egyből kiment az álmosság a szememből. Felálltam én is, hátha hallok valamit. Azt már tudtam, hogy tuti nem Sam az. „Mivan??" Tátogtam Deannek hátha látja, de nem figyelt. - Ha bármi bajuk esik, az istenre esküszöm! - Kiabálta. Mi történik? Dean kihangosította a telefont.

- Gyere ide Dean Winchester és mentsd meg a kis öcsikéd, és a kis angyalkád. - Hallottam. Atya ég. Elkapták őket. - Sammyke akarsz valamit mondani a bátyádnak? Vagy te Cassy? - Mondta gúnyosan a hang a vonal túloldaláról. Basszus.

- Hozd Miát! - Kiáltotta Cass a háttérben. Jaj... Tudom mit jelent ez. Tényleg baj van. Dean kérdőn nézett rám. Megvontam vállaim. El kell ezt is mondanom majd. De majd rájön.

- Ó, egy hölgyet is bemutatsz nekünk Dean? Várunk titeket. A címet SMS-ben küldöm. Siess, mert minden órában vér fog folyni. - Nevetett fel gúnyosan, és letette a telefont.

Felpattantam, és a szobámba siettem, felvenni a saját ruhám, utána a cipőm. A konyhába mentem, és főztem gyorsan egy kávét, és kutattam két termoszt. Készítettem egy feketét Deannek, és egy tejeset magamnak is. Oda rohantam Dean ajtajához, és benyitottam kopogás nélkül.

- Dean! Én kész vagyok. - Mondtam lihegve a futás miatt.

- Te nem jöhetsz. - Morogta magában, és a démonölő pengét kereste a szekrényben.

- De. Megyek. Ismered már Castielt. Szerinted viccből mondta? - Dőltem neki az ajtófélfának és pislogtam rá.

- Nem értem miért mondta, és azt sem hogy te miért akarsz jönni ennyire, de nem. Nem és kész. - Förmedt rám. Nem tudja, amit én.

- Dean. - Sétáltam oda hozzá. - Ismer engem Castiel. Dolgoztunk együtt. Nem lesz gond. - Fogtam két kezem közé az arcát. - Elmegyek veled. Kellek neked. - Fordultam meg és kacsintottam rá. Elindultam a kocsihoz kifelé. - Főztem kávét. Itt van a kezemben. - Lötyögtettem meg, mintha látná.

Nagyot sóhajtva elment mellettem, és kivette a kezemből a kávét. Szinte rohant az autó felé. Én persze utána. Bevágódtunk, és rám nézett. Csak ingatta a fejét. Tövig nyomta a gázt, és én meg majdnem felborultam. Úgy kapaszkodtam mintha meg tudnék halni. Pedig tudjuk, az lehetetlen.

- Nyugodj meg. Nem segít, ha ilyen ideges vagy. - Néztem rá. Majd szétrobbant. Meg sem szólalt. Elég ijesztő volt. Lassan közeledtünk a célunk felé. Remegtem kicsit. Izgultam mi lesz. Remélem nem nagy a gáz. Pislogtam nagyokat magam elé. Éreztem, ahogy hat a kávé. Még a tegnapi pillangós ruhám volt rajtam. Megráztam a fejem, és visszatértem a valóságba. Húsz perc volt még mire ott vagyunk. Eszelősen vezetett. Lesz az így tizenkettő. Gyorsan rendbe szedem a hajam. Ujjaimmal kifésültem, és egy nagyobb részét befontam, majd hátam mögé dobtam. Fel kell készülnöm. Vettem egy mély levegőt. Dean rám nézett.