Aphrodité's Love Story

Ötödik rész

I Wanna Dance With Somebody - Whitney Houston 🎵

Amikor belépem az ajtón, egy nagy tér tárult elém. Dean körbe vezetett.

- Itt van a társalgó, vagy előtér. Hívhatod, ahogy szeretnéd. – Tovább sétáltunk egy folyosón, majd egy szoba ajtaját nyitotta ki. – Ez Sam szobája. Itt minden unalmas. – Szólt be Dean Samnek, amin nevetnem kellett.

- Dean ágya alá ne nézz be akkor. Ott tartja a titkos pornó újságait. – Kacsintott Deanre, hogy visszavágjon. Nagyot nevettem. Ránéztem Deanre, aki viccesen szúrós szemekkel nézett öccsére. Nem vagyok velük olyan rég, de olyan mintha ismerném őket. Végre úgy éreztem én is egy csapat tagja lehetek. Nem akartam elrontani. Intett Dean, hogy menjünk tovább. Odalépett vélhetően a saját szobája ajtajához és kinyitotta.

- Na, ez az én szobám. – Elismerően bólogatott rám.

- Hú, tényleg nagyon jó. – Mondtam félig nevetve, amitől én is kaptam az előző nézéshez hasonlót.

- Na és akkor ez lehet a tiéd. – Vezetett egy ajtóval arrébb, majd kitárta az ajtót. Az én szobám? Sajátom? Ahogy benéztem, volt bent egy ágy, ami mellet egy éjjeliszekrény volt. Asztal, rajta egy kis lámpa mellette szék. Közepes méretű ruhásszekrény. – Berendezheted idővel, ha szeretnéd. Tudunk adni neked egy bankkártyát, amit még régen egy kedves barátunk hackelt. Végtelen pénz van rajta.

- Nagyon kedvesek vagytok Dean. Köszönöm. De nem maradhatok sokáig. – Mondtam.

- Addig maradsz, ameddig csak szeretnél. Engem nem érdekel ez a varázs, ami történni szokott. Nekem bejön. – Kacsintott, és kacéran vigyorgott rám. Eléggé el tudott varázsolni ő is engem azért. Kölcsönösek az érzések. Sétáltunk tovább, és megmutatta még a konyhát, és a fürdőszobát.

- Visszafelé kell menni a könyvtár felé. – Mondta Dean és mutatott előre, ahonnan jöttünk. Elég nagy ez a bunker. Lassan sétáltunk visszafelé miközben hangokat hallottam.

- Éppen körbevezeti az új lakónk. – Kivel beszélhet vajon Sam? Nem jött velünk senki be az ajtón. Beléptünk az előtérbe, ahol egy óriási asztal volt középen rajta a világtérképpel. Egy ballonkabátos férfi állt ott és ránk pillantott. – Itt is vannak. Épp jókor. Cas veled akar beszélni. – Mondta Sam, és Deanre nézett. - Cas, ő Aphrodité. Aphrodité, ő Castiel. – Néztem rá döbbenten. Rám pillantott hirtelen, és szemei tágra nyíltak.

- Castiel? Te vagy az? – Kérdeztem tőle. Még mindig meg voltam lepve, hiszen annak már annyi éve.

- Mia! – Sétált hozzám, majd átölelt. – Mióta nem láttalak! – Viszonoztam ölelését. Olyan jó volt végre egy ismerős arc. Vagyis nem arc mivel ezt a porhüvelyét nem láttam eddig. Mind a két férfi meglepődve nézett minket, de én csak szorítottam a régi barátom. Az egyetlen férfi, akit nem bolondítottam magamba soha.

- Cas, mióta ölelgetsz te embereket? – Vonta fel szemöldökét Dean, Majd Castiel lassan elengedett.

- Mia egy régi barátom. – Válaszolta, de közben engem nézett. – Még régen, amikor egyszer a földön jártam, volt egy feladatom. Akkor találkozunk, és összebarátkoztunk. A segítségére volt szükségem.

- És miért hívod Miának? – Kérdezte most Sam.

- Csak nem mondhattam neki azt emberek között, hogy Aphrodité. Elég hamar lelepleződtünk volna. – Mosolygott rám.

- Volt egy park ahová akkoriban szerettem kijárni. Ott volt egy kisgyermek, akit az édesanyja így szólított mindig. Nekem, nagyon megtetszett, és úgy gondoltam, ha be kell mutatkozom majd valakinek ezt fogom mondani. – Mondtam felidézve a kedves emléket.