Aphrodité's Love Story

Huszonkettedik rész

The Fray - How To Save A Life

Reggel egy kisebb lármára riadtam fel. Valaki van itt. Valaki betört. Ijedten fordulok meg az ágyban, de látom, hogy Dean még alszik. Oldalba bököm, és közelebb hajolok hozzá.

- Dean! Valaki van itt! - Suttogom idegesen, mire ő felül, és hallgatózni kezd. Meredten nézek rá, és várom a zajt, amit hallottam. Nem is kellett sokat várni, újra hallottuk. Dean kipattant az ágyból, és elővette a pisztolyát. Felálltam én is, és az ajtó felé indultam, de elkapta a csuklómat. Kérdőn néztem fel álmos arcára. - Ugye tudod, hogy nem tudnak megölni engem? - Vontam fel a szemöldököm. - Akár ki is mehetnék csak én. - Mondtam halvány mosollyal az arcomon. Annyira szeretem, ahogy mindig próbál rám vigyázni. Annyira védelmező. Mellette mindig biztonságban érzem magam.

- Dehogy mész te ki egyedül. - Fintorgott. Intett nekem, hogy menjek mögé, mire én megadóan feltettem a két kezem, és mögé léptem. Halkan kinyitotta az ajtót, majd lassú léptekkel megindultunk az előtér felé, ahonnan a hangokat hallottuk. Próbáltam a háta mögül kukucskálni, de nem láttam semmit, vagy senkit. Dean egyszer csak megállt, és felsóhajtott. Eddig lopakodó állásban volt, de most kiegyenesedett. - Nem tudnál, csak felhívni mit a normális emberek? - Tárta szét karját. Kiléptem teste takarásából és egy ismerős férfit láttam előttünk állni, aki pár könyvet tartott a kezében.

- Jó reggelt galambocskáim. - Szólalt meg gúnyosan Crowley. Tetőtől talpig feketébe volt öltözve, és szakálla kicsit meg volt nőve.

- Miért vagy itt? - Kérdezte tőle Dean barátságtalanul.

- Megtudtam valamit ami valószínűleg érdekelhet titeket. - Fordult felénk teljes testtel, és eleresztett egy szintén nem túl barátságos mosolyt.

- Mi lenne az? - Dean álmosan megdörzsölte halántékát.

- Ha nem hazudnak a démonjaim, márpedig nem nagyon mernek nekem, főleg ilyen fontos ügyben, mivel a múltkor az egyiket rajtakaptam, így példát statuáltam vele.

- Crowley bökd, már ki mit keresel itt! - Mondta Dean feszülten.

- Tudom, hol van az öcséd. - Nagyot dobbant a szívem. A mondata hallatán felcsillant a szemem. Dean karjába markoltam és megszorítottam. Vettem egy mély levegőt. Sam? Tudja, hol van Sam! Ennél szebb mondatot nem is kívánhattam volna mára.

- Dean. - Suttogtam. Végigfutott rajtam a libabőr. A remény mosolya ült ki az arcomra. Újra láthatom őt. Még úgyis hogy nem önmaga. Dean felém fordította a fejét, végig nézett rajtam, majd vissza Crowleyra.

- És mi a terved? - Lépett felé egy lépést, amit én is követtem utána. Reménykedve vártam valami jó ötletet, de sajnos megvonta a vállát.

- Nincsen még tervem. Azért jöttem ide, hogy utána tudjak nézni pár dolognak, ami fontos lehet. - Szemem az asztalon sorakozó könyvekre vándorolt, és tudtam melyek azok. Dean nem nézett oda. De lehet nem is tudta volna. Én olvastam azokat a könyveket. Visszanéztem a férfira, aki magára erőltetett egy semmitmondó mosolyt. - A pokol odalent kezd szétesni. Kevés emberemben bízhatok. Vissza akarom szerezni az irányítást. - Nézett az előttem álló férfira immár. - Nagy nehézség volt felkutatni az öcséd, de végre megvan. Nem hagyhatom, hogy újra szem elől tévesszük. Lucifert ki kell űzni belőle. Így, hogy az ő testében van nagyon erős. - Dean tenyerébe vette az arcát és megdörzsölte, eközben Crowley rám nézett, mélyen a szemembe, majd újra megszólalt. - Kerül, amibe kerül. - Mondta vér nyugalommal, amitől újra kirázott a hideg, de most társult hozzá egy kevés borzongás is. Vagyis van már terve, csak nem akarta még megosztani. Dean felém fordult, majd megszólalt.