Aphrodité's Love Story

Tizenkilencedik Rész

Alicia Keys - Girl on Fire 🔥

Miközben éppen a vacsorám fogyasztottam hallottam, ahogy Dean telefonál valakivel. Próbáltam hallgatódzni, de nem nagyon sikerült egy szót sem hallanom. Lehet, hogy titkol előlem valami? Félbehagytam a vacsorám gyorsan, és csendesen lépdeltem a hangja irányába. Végig mentem az előtérben, és bementem a könyvtárba. A könyvespolcok között beszélt.

- Nem Cass! - Sóhajtott fel. - Egyedül megyek. Elintéztem én. - Mondta kimérten. Vajon miről lehet szó? - Nem viszem magammal! Ki tudja, mit tenne. - A francba! Sejtettem, hogy valamit titkolni akar. Visszaosontam a konyhába, és úgy tettem, mintha még mindig ennék. Miről beszélhetett Castiellel? Majd ha elment meg kell kérdeznem. Belépett Dean a konyhába, de tagadni sem tudta volna, hogy valami történt.

- Dean, minden rendben? - Kérdeztem, mintha semmit sem hallottam volna. Meglepetten rám pillantott, mintha nem vette volna észre eddig, hogy én is ott vagyok. Felvont szemöldökkel, megköszörülte a torkát, majd rám nézett.

- Persze. Minden rendben van. Castiel hívott, hogy van egy ügy nem messze. Nekem mennem kell. Sietek vissza. Maradj itt addig. - Biccentett, majd elkezdett összepakolni. Eléggé zavarodottnak tűnt. Valami nincsen rendben. Felálltam, és utána mentem. Éppen a szobájában pakolta a fegyvereket, és egy festékszórót. Kérdőn néztem rá, és neki támaszkodtam az ajtónak.

- Dean. - Szólítottam meg, mire befejezte a táskába való pakolást. Felsóhajtott és rám nézett. - Mi történik? - Kérdeztem tőle, hátha végre kinyögi.

- Mondtam. Castiel hívott, hogy van egy ügy. Sietnem kell mivel lehet, hogy mire odaérek késő lesz. - Hadarta el, amit már eddig is tudtam. Fejem oldalra biccentettem, mutatva neki, hogy még mindig több információra vágyom. Többet akarok tudni. Van valami, még amit nem mond meg nekem.

- Veled megyek. Nem akarok itt maradni egyedül. - Tudtam, hogy nem akarja, hogy én is menjek. Lassan felegyenesedett, és rám nézett.

- Nem jöhetsz. Maradj itt. - Mondta határozottan.

- Dean, tudom hogy valamit titkolsz előlem. - Vágtam rá vissza. Felsóhajtott, és kikerült engem a nagy táskával a kezében. Nem figyelt rám. Egy szót sem mondott. Teljesen figyelmen kívül hagyott. Elindult felfelé a lépcsőn, de gyorsan utána szaladtam. Bevágódtam az impala anyósülésére, mire ő mérgesen végig nézett rajtam. - Nem maradok itthon. Főleg nem így. Ha nem mondod meg mi történik, akkor csak jobban akarom tudni. - Kínomban elnevettem magam, és vállat vontam. Nem olyan könnyű engem lerázni.

- Rendben. Gyere. - Adta meg magát. - Viszont akkor hozd a zsák sót. Lent van a raktárban. - Biccentett a fejével. Ez tényleg ilyen hülyének néz engem?

- Te, komolyan azt hiszed, hogy ilyen idióta vagyok? Nem megyek be. Itt fogsz hagyni. - Néztem végig rajta. - Menj te. Megvárlak inkább én. - Vágtam vissza.

- Nem hagylak itt. Itt van a kocsikulcs. Vidd el. - Vette ki a kulcsot, és nyomta a kezembe. Meglepett vele. Bólogatva elfogadtam, és kiszálltam a kocsiból. Vissza rohantam a raktárba, és tényleg ott volt a zsák só. Felkaptam az egy kilós kiszerelést, és megindultam vele vissza. Felmentem a lépcsőn, és amikor kinyitottam az ajtót...

- Bazd meg Dean! - Kiáltottam fel. Tényleg ilyen hülye vagyok! Mérgemben a földhöz vágtam a zsákot. Itt hagyott. Most már csak azért sem hagyom ennyiben. Miért teszi ezt? Miért kell a vele együtt töltött időnek egy rohad érzelmi hullámvasútnak lennie? - Casiel!! - Kiáltottam teljes erőmből. - Áhh! - Sikítottam, ahogy csak tudtam. - Castiel, a rohadt életbe gyere ide! - Olyan mérges voltam, hogy éreztem, ahogy tüzel a szemem. - Tudom, hogy Dean elment! Itt hagyott! Most azonnal gyere ide! - Hallottam, ahogy mögöttem megjelent. Megfordultam, és ott állt velem szemben.

- Mondtam neki, hogy vigyen el téged is. - Vonta meg a vállát. - De ő nem akart. Azt mondta, hogy nem állsz készen erre. - Válaszolta a megszokott nyugodt hangján.

- Mi történt Castiel? - Vontam kérdőre.

- Megtaláltuk a két férfit, akik Lucifernek segítettek elkapni téged és Samet. - Mellkasomba szorult hirtelen a belélegzett levegőm. Nem tudtam lélegezni. Nagyot nyeltem.

- Az a két fickó akik? - Nyögtem ki halkan.

- Igen. - Bólintott. - Dean most oda tart. Nem tudom, mit akar tenni velük, de nem lennék ott. - Mondta kicsit zavartan. Pontosan tudja Cas is hogy mi történt ott. De ő azt is tudja, hogy mire vagyok képes. Lehet az utóbbi időben kicsit megpuhultam a szerelem miatt, de még mindig én vagyok én. Ott ég bennem az a tűz.

- Castiel. Vigyél oda. Még Dean előtt oda akarok érni. Úgyis megígértem azoknak, hogy én leszek az utolsó, akit látnak még ezen a világon. - Mosolyodtam el.

- Dean nem lesz boldog, ha oda viszlek annak ellenére, hogy ő nem akarta, hogy menj. - Ingatta a fejét. De ez engem, cseppet sem érdekelt. Égett bennem a bosszúvágy.

- Majd azt én megbeszélem vele. E miatt ne fájjon a fejed. Mikor fog odaérni? Hol vannak?

- Talán olyan három órára kocsival innen. - Adta meg magát. - De szerintem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ott vannak. Lehet minket várnak. - Nézett rám. - Nem támogattam, hogy egyedül menjen oda. Nem csak egyszerű démonok. A pokol bizonyos részein vezetők. Lucifer közvetlenül adja ki nekik a parancsot. De amint elmondtam, hogy tudom hol vannak, ő azonnal oda akart menni. Dean egy nehéz eset. Nem akarja, hogy bajod essen. Mivel ők azt tették veled amit, és ő mentett meg, így ő akarja elintézni őket. Aznap este miután elaludtál felhívott. Nem mondott sokat, de hallottam a hangján hogy megviselte. Nem hallottam még úgy beszélni, mint aznap este. Fontos vagy neki Mia. - Bólintott utolsó mondata után.

- Nem tudja, hogy mire vagyok képes. Ő egy törékeny lányt lát bennem. Miattuk annak is érzem magam. Elvesztettem Samet is. Valamit tennem kell. Nem várhatok itt tétlen, hogy mikor ér haza. Ha hazaér. Ő egy ember, de én nem vagyok az. Tehetnek bármit velem, de én halhatatlan vagyok. Téphetik ki ezerszer a szívem, az visszanő. - Sóhajtottam fel.

- Mia, mind a ketten tudjuk, hogy nem vagy teljesen halhatatlan. - Húzta össze a szemét.

- Az nem számít Castiel. - Mosolyodtam el. Igen tudtam. Mint tudjuk, és hallottam már, ami vérzik, az meg is tud halni. - Vigyél, kérlek oda. Intézzük el őket, mint régen. - Léptem közelebb hozzá, és böktem meg könyökömmel. - De miután elkaptuk őket az enyémek. - Kacsintottam rá. - Be kell tartanom az ígéretem a fiúknak. - Mosolyodtam el.

- De csak azért, mert nem akarom, hogy Deannek baja essen. - Biccentette oldalra a fejét.

- Ejnye, te angyal... A végén még azt hiszem, hogy megkedvelted őket. - Kuncogtam. Közelebb léptem hozzá, és belekaroltam a karjába. Mindig is kedveltem Castielt. Egyszerű, és mindent kimond, amit gondol. Azt pedig kifejezetten szeretem benne, hogy nem vagyok rá hatással. - Mehetünk. - Mondtam, és nyomtam egy puszit az arcára. Éljen a régi szép idő. Csak bár ne lenne mindig hányingerem ettől. Lehunytam a szemem, és egy pillanat alatt éreztem, hogy földet érünk. Kinyitottam a szemem, és ott találtam magam. Ott ahová elvittek. Ahol Sam Luciferré lett. Szemem tágra nyílt, és Castiel karjába markoltam.

- Ezt nem mondtad. - Suttogtam. Ott álltunk egy óriási bokor mögött, de jól láttam a környezetet.

- Nem gondoltam volna, hogy kell. - Nézett rám.

- Oké... Oké... - Ráztam meg a fejem. Vettem egy mély levegőt. Át kell szellemülnöm. Most eljött az én időm. Óh, de még mennyire az én időm. A ruhám átváltottam a szokásos módon. - Na, hajrá Castiel! Adjunk nekik!