Aphrodité's Love Story

Tizenhetedik rész

Florence + The Machine - Never Let Me Go

Hol vagyok? Fázom. Meg van kötve a kezem a fejem felett szorosan. Kapkodom tekintetem jobbra és balra. Egy raktárban vagyok. De mindent homályosan látok magam körül. Kétségbe vagyok esve. Sikítanék, de nem tudok. Szívem a torkomban dobog. Görcsbe rándul a gyomrom. Próbálok szabadulni, de nem sikerül. Rángatom a kezem, de meg sem moccan. Túl szorosra van kötve. Próbálok újra kiabálni, de nem tudok. Egyszer csak egy talpig fehér öltönyben lévő férfit pillantok meg, aki sétál felém zsebre dugott kézzel. Ki lehet az? Ahogy közelebb ér hozzám, látom, hogy Sam az. Kétségbeesetten nézek fel rá, de tekintete nem a régi. Nem siet hozzám, hogy segítsen rajtam. Értetlenül várom mit fog tenni, közben rossz érzés kerít hatalmába. Szemöldököm összeráncolom.

- Sam! Segíts! - Próbálok felé kiabálni, de egy hang sem jön ki a torkomból. Csak némán tátogok, mire felnevet, és közelebb lép hozzám. Megragadja a kötelet a csuklómon majd mélyen a szemembe néz, és úgy érzem, megsemmisülök. Rettegek tőle. Belül összetörtem pillantása alatt. De miért félek a szerelememtől? Ijedten figyelem arcát, és felfedezek egy apró vörös szikrát a szemében. Beleborzongok. Ez nem Sam! Lucifer! Hevesen ver a szívem. Szorít a mellkasom. Alig kapok levegőt. - Sam! Ne! - Sikerült végre kiáltanom.

- Áhh! - Hangosan sikítva ültem fel az ágyban és meredtem a sötét szoba sarkába, mire Dean párnája alól előkapott egy pisztolyt, és álmosan tartotta az ajtó felé. Ziháltam. Arcom nedves volt a könnyeimtől. Mellkasomra tettem a tenyerem, mivel szívem úgy dübörgött, az hittem áttöri a mellkasom. Rám nézett, letette a fegyvert, és karjával átkarolta nyakam, és magához húzott szorosan. Erősen karjába markoltam, és ziháltam tovább. - Dean. - Suttogtam, majd zokogni kezdtem. Kapkodtam levegő után. Úgy éreztem megfulladok.

- Itt vagyok. - Simogatta meg tarkóm, és hátra dőlt az ágyban velem. Magunkra igazította a takarót. Nem tudtam megnyugodni. Mély lélegzetet vettem. Dean csak simogatta a hátam. - Haza fogjuk hozni.

- Soha ne engedj el. - Suttogtam nyakába. Lehunytam a szemem, de nem tudtam tovább aludni. Magam előtt láttam Sam vörösen izzó szemét akárhányszor lehunytam a szemem. Deanre pillantottam, aki a plafont nézte szigorú tekintettel. Egy szót sem szólt. - Miután Sam igent mondott, odajött hozzám. Úgy csinált mintha adna nekünk időt elbúcsúzni. - Elcsuklott a hangom, de erőt vettem magamon. - De nem adott. Átvert. Utána elment és ott hagyott a két férfival. Egyedül. - Idéztem fel magamban a keserű emléket. Kezével homlokát dörzsölte. Felsóhajtott, levette magáról a kezem és felült az ágyon. Nem nézett vissza rám. Kitakarta magát, és kiment a szobából. Hová megy? Utána kellene mennem? Lehet nem akarta hallani, amit mondtam. Csak meredtem magam elé a sötét szobába. Gondolataimba merültem. Sam hiánya felőrölt belülről. Amikor már elhittem, hogy újra boldog lehetek, kiderült, hogy tévedtem. Szám lebiggyesztettem, és tenyerembe temettem az arcom. Ordítani akartam. Kavarogtak az érzéseim. Kaptam valamit az élettől, amit most elvettek tőlem. Hirtelen gondolat által vezérelve felkaptam a széken heverő kockás ing pizsamám, és Dean után mentem. Ott állt a fallal szemben. Homlokát a kezének támasztotta, amit a falnak, keze ökölbe volt szorítva. Az asztalon egy bontott whiskys üveg. A földön egy összetört pohár darabjai, enyhe alkohol szag, és pár papír a földön. Közelebb mentem hozzá, és láttam, hogy a kezét vér borítja. Mögé léptem, kezemmel megsimítottam lapockáját mire felkapta rám tekintetét. Szeme vörös volt, és arca nedves. Szemöldökét összeráncolta. Jaj, istenem. Összeszorult a szívem. Fájt így látni őt. Két tenyerem közé vettem arcát, és mélyen a szemébe néztem. - Itt vagyunk egymásnak, és meg fogjuk találni. - Mosolyogtam rá. - Emlékszel mit mondtam este? - Halványan elmosolyodott ő is, és bólintott. Kezét a kezemre tette. Magához húzott és szorosan megölelt. Belélegeztem kellemes illatát. Ha vele vagyok, úgy érzem, hogy csak egy fél hiányzik belőlem. Így át tudom vészelni ezt a fájdalmat. Vele. Megfogta a kezem, és bementünk a szobájába. Az ajtót nem csuktuk be magunk után. Helyet foglalt az ágy szélén. Lábamon végig vezette tekintetét. Tele volt lila és zöld foltokkal a testem. Felém nyújtotta kezét, amit elfogadtam, és közelebb léptem hozzá. Kezével óvatosan végig simított foltjaimon. Nem fájt, nagyon gyengéd volt, és jól esett az érintése. Tudtam, hogy bűntudata van miatta. Amikor keze elért az ingem végéhez felpillantott rám. Látni akarta az összes sérülésem. Aprót bólintottam. Lassan felhúzta, át a fejemen, és letette a székre az inget. Szemöldökét összeráncolta, és felsóhajtott. Tüzetesen megnézte a mellkasomon lévő vágást. Melleim között kezdődött, és a köldököm felett ért véget. Ezután oldalamra nézett, ahol szintén voltak foltok a testemen. Meleg tenyerét, és ujjait végig vezette a sérüléseken.

- Hadd nézzem meg a hátadat is. - Suttogta rekedt hangon, mire lassan megfordultam. Újra felsóhajtott. Ott is volt egy nagy vágás, meg talán pár apró. Azokra már nem emlékszem. Fájt, azt az egyet tudtam. Megfogta kezem, és maga felé fordított. A szemembe nézett. Felemeltem a kezét, ami sebes volt. Én is megnéztem mit tett magával. Leheltem rá egy apró csókot, amitől begyógyult a seb. Hogy mi történt? Szemem tágra nyitottam. Felnéztem rá, majd vissza a kezére. Szóra nyitottam a szám, de megelőzött.

- Mi történt? - Nézett rám döbbenten.

- Nem tudom. Nem értem. - Ráztam meg a fejem értetlenül. - Én csak azt akartam, hogy meggyógyuljon. - Habogtam. - Erre megtörtént. - Megdörzsölte a kezét, majd megmozgatta ujjait. Ő is pont úgy meg volt lepődve mint én. De lehet én jobban. Visszanézett rám, és magához húzott. Édesen megcsókolt. Lassan elvált szánk egymástól.

- Szeretnél aludni még? - Kérdezte rám pillantva szempillái mögül.

- Nem hiszem, hogy fogok tudni. - Vontam meg vállaim, és simítottam meg borostás arcát. Térde közé léptem, még így a félhomályban is gyönyörűen csillogott a szeme. Hajtincsei rendezetlenül álltak. Egy fekete pólóban, és fekete boxerben ült előttem. Melengette szívem a látványa. Kellemes érzés töltött el közelségétől. Halványan elmosolyodtam. Karjával átkarolta combom, és közelebb húzott magához. Vállára csúsztattam kezem, mire ő lassan hátradőlt az ágyon, így magára húzva engem is. Lábaim lába között pihentek, mellkasom az övének nyomódott. Éreztem sebeimet, ahogy húzódnak, de nem tulajdonítottam nekik nagy figyelmet. Ujjával fülem mögé tűrt egy kósza tincset, és arcomat fürkészte. Másik keze a combomon pihent. Éreztem minden egyes levegővételét, és szívének minden dobbanását. Homlokom az övének érintettem, és lehunytam a szemem. Belélegeztem illatát. Annyira férfias, annyira kellemes. Biztonságban éreztem magam karjaiban. Lassan megcsókoltam. Édes, puha ajkai azonnal válaszoltak tettemre. Combomról kezét feljebb csúsztatta derekamra, és óvatosan lefordított magáról oldalra. Szánk elvált egymástól, majd rá pillantottam. Végig nézett meztelen testemen, majd a háta mögül rám húzta a takarót. Megfordultam az ágyon neki háttal, és közelebb csúsztam hozzá. Hátam mellkasának érintettem, mire ő átkarolt. - Hogy fogjuk haza hozni? - Kérdeztem halkan tőle.

- Csak Sam tudja kiűzni. Vele kell beszélni. Ahhoz pedig el kell kapni Lucifert. - Sóhajtott fel. - Az pedig nehéz lesz. Így Sam testében most elég nagy a hatalma. De semmi sem lehetetlen. Beszélek majd Cassel, és Rowenával. Kell egy terv, hogyan juthatunk be Sam fejébe. - Válaszolta, mire aprót bólintottam. - De előtte el fogjuk intézni azokat a démonokat, akik ott voltak aznap. - Köszörülte meg torkát. - Castiel keresi őket már. Este felhívtam. Ha megtalálja, őket szól nekünk.

- Úgyis megígértem nekik, hogy megbánják. És én betartom az ígéretem. - Nevettem fel kárörvendően. Elképzeltem, ahogy könyörögnek mocskos démon életükért.

- Tényleg? - Emelte meg fejét, és rám nézett.

- Persze. Megmondtam nekik, ha hozzám érnek azt még nagyon megbánják, és könyörögni fognak a halálért. Amire azt válaszolták, hogy tudják, de meg fogja érni nekik. - Felsóhajtottam. - A pokolba velük. Crowley remélem, tovább kínozza őket majd. Ahogy belém rúgtak, mint egy kutyába. Ahogy vágtak, mint egy hentes. Ahogy... - Kirázott a hideg a gondolattól. Testem megremegett. Dean végigsimított rajtam, mivel észrevette. Nyakamba nyomott egy csókot. Egy apró könnycsepp végig száguldott az arcomon. Mérges voltam, és szomorú. Mérges, mivel elérték, hogy Sam igent mondjon, és szomorú mivel a szívem egy darabját elvették tőlem. De vissza fogom szerezni. Újra az enyém lesz, amit elvettek tőlem. Nem hagyom senkinek, hogy ezt tegye. Ahogy azt sem, hogy megalázzon. Tényleg meg fogják bánni, hogy ezt tették. Teszek róla.