Aphrodité's Love Story

Huszonötödik Rész

U2 - With Or Without You

*Dean*

Arra eszméltem, hogy állok az előtér közepén. Megráztam a fejem. Biztosan elbambultam. Körülnéztem az üres térben, de nem volt sehol senki. Megvontam a vállam, és utamra indultam a konyhába. Amikor a hűtőhöz értem, kinyitottam, és kivettem egy tegnapi szendvicset. Nem ültem le, folytattam utamat a könyvtárba. Miközben oda tartottam, bele haraptam, és gondolkoztam. Mit akartam csinálni? Szemem szűkre húztam, és gondolkoztam, de nem jutott eszembe. Sam hiánya mindig felkavar. Nem láttam az öcsémet már rég. Nekem kellett volna megvédenem, de nem tudtam. Kudarcot vallottam. Nem vagyok jó testvére. Újra a kezemben lévő szendvicsbe haraptam. Fejem ingattam. Felkavartak a gondolatok. Nem voltam vele, amikor Lucifer megszállta őt. Mire odaértem késő volt már. Az üres raktárépületben nem volt senki. A mai napig nem értem, hogyan mondhatott igent az a barom. Nem volt semmilyen indoka. Ha az életemmel fenyegették volna meg, sem mondott volna igent. Újra csak ingattam a fejem. Nem értem. Hirtelen felindulásból megfordultam, és a hálószobám felé gyalogoltam, és benyitottam. Zavartan az ágyamra néztem. Csak meredtem az összegyűrt takarómra, és a párnámra. Miért jöttem vissza? Miért hittem azt, hogy valaki itt lesz? Mit keresne Sam az én szobámban? Felsóhajtottam, és kifordultam az ajtón. Valami megmagyarázhatatlan hiányt érzek. Ami nem Sam hiánya. Ez más. Az előtérben leültem egy székre, és magam elé meredtem. Miért nem emlékszem? Ennyire másnapos lennék? Az lehet. A fejem is hasogat, dörzsöltem meg homlokom. Lehet beszélnem, kellene Castiellel. Valahogyan vissza kell hoznunk Samet. Nem beszéltem vele már azóta. Együtt csak ki tudunk találni valamit. Úgy gondolom, az angyalok nem örülnek, hogy Lucifer elérte a célját. Cass biztosan rá tudja venni őket hogy, segítsenek. Így együtt csak érünk valamit. Vagy majd improvizálok. Az úgyis jól megy nekem. Bólintottam elismerően magam elé. Igen. Eddig mindig jól megoldottam. Fel alá sétáltam a bunkerben, mivel nem találtam sehol a helyem. Nem tudtam mit tegyek. Megálltam Sam szoba ajtaja előtt, és benyitottam. Szobája olyan rendben volt, mint ahogy utoljára hagyta. Ő mindig rendben hagyta, velem ellentétben. A pedáns kis öcsém. Ha most itt lenne, biztosan mondanék neki egy frappáns beszólást, amire visszavághatna. Vajon jól van? Nem esett baja? Kiléptem a szobából, és becsuktam magam mögött az ajtót. Tényleg nem találom a helyem ma valahogy. Lehet, elmegyek egy körre az én Bébimmel. Az mindig segít kiszellőztetni a fejem. A szobámba át mentem, és az asztalról felvettem a kocsim kulcsát, majd kifelé vettem az irányt. Miközben felfelé szedtem a lépcsőfokokat, úgy átgondoltam, merre menjek ma. Van nem messze egy hosszú egyenes útszakasz, ahol tudok teli gázzal menni. Arra fogom venni az irányt. Kiléptem az ajtón, és beültem a kocsiba. Meglepve vettem észre, hogy előző alkalommal valószínűleg nem találhattam a kulcsom, mivel a kormány alatti takaró műanyag le volt véve, és a drótokkal indítottam be az autót. - Hmm... - Megvontam a vállam, majd bedugtam a kulcsom, és elfordítottam a zárban. Felbőgött a motor. Elégült mosoly ült ki az arcomra. Lehúztam az ablakot, és ki könyököltem rajta. Éreztem, ahogy a szél lehűti az arcom. Végig mentem az úton, ahol természetesen tövig nyomtam a gázt. Az én Bébim csak úgy süvített. Miután kiéltem magam, haza mentem, és leparkoltam a szokásos helyre. Viszont amikor beléptem elfogott újra az az érzés. Jelentkezett újra a hiányérzet. A szívem hevesen dobogott. Mintha a szívem tudná, de az agyam nem. Le kell tusolnom. A fürdőbe mentem és mikor teljesen levetkőztem, megnyitottam a zuhanyt. A hideg víz lassan felmelegedett, és beléptem a kabinba. Engedtem magamra a meleg vizet, és gondolkoztam. Mi történik velem? Nem szoktam ennyire zavart lenni. Felsóhajtottam. Néztem a rólam lezúduló vízzuhatagot, és egyszer csak észrevettem valami szokatlan dolgot. Szemöldököm ráncolva próbáltam fókuszálni, a lefolyónál lévő hajszálra. Leguggoltam, és jobban megnéztem. Elkerekedett szemekkel vettem észre, hogy nem az enyém, de nem is Sam haja van a lefolyóba ragadva. Megfogtam, és lassan kihúztam azt. Egy elég hosszú hajszál volt az. Mit keres ez itt? Nem volt az elmúlt egy évben itt nő. Összepödörtem a hajszálat, és meglepetten láttam, hogy rózsaszínes a hajszál színe. Most már tényleg nem tudom mi folyik itt. Kiléptem a zuhany alól, és felöltöztem. Kimentem az előtérbe és megköszörültem a torkom.

- Én jó Istenem Castiel, gyere le. - Néztem körbe, de nem jelent meg a barátom. - Castiel, valami nincsen rendben. Gyere ide. - Hallottam, ahogy megjelenik mellettem, majd a hang irányába fordultam.

- Miben segíthetek Dean? - Kérdezte.

- Beszéljük, meg hogyan hozzuk Samet haza, mert kezdek beleőrülni. A barátaid segíthetnének benne.

- Pár angyalt bele tudok vonni azt hiszem, de nem biztos, hogy túlélnék a harcot. Nem örülünk, hogy Lucifer birtokba vette a neki szánt porhüvelyét. - Gondolkozott. - Utána nézek, mit tehetek az ügy érdekében, és majd visszatérek. - Bólintottam, de mire pislogtam el is tűnt. Újra körbe néztem az üres térben, de még mindig nem tudtam mit keresek. A konyha felé mentem, majd elővettem a whiskyt és letettem az asztalra. Kutya harapást szőrével, ahogy mondani szokták. A szekrényből levettem a poharat, majd töltöttem magamnak egy nagy pohárral. Minek finomkodjak itt, azzal hogy csak keveset töltök. Úgysem látja senki. Szarok rá. Nézegettem a pohárban az italt, majd felemeltem az arcomhoz. Hamar megcsapta a kellemes, ismerős illat az orrom. Ez kell. Igen. Nagyot bele kortyoltam, majd lenyeltem. A szokásos forró érzés töltötte el a torkomat, majd felsóhajtottam.

- Na, igen! - Kihúztam a széket, és leültem rá. Meredten néztem magam elé a semmibe, majd újra bele kortyoltam a poharamba. Ezt folytattam egészen addig ameddig minden gondolatom meg nem szűnt létezni. Az a boldog tudatlanság. Az a bizonyos üres fej érzete. Amikor azt sem tudod mi történik, vagy minek kellene történnie. Teljes önkívület. Így tudom csak elviselni a hiányt. A hiányt, amit a szívemben érzek. Amit nem tudok megfogalmazni. Amit nem tudok értelmezni. Valami olyannak a hiányát, ami boldogsággal töltött el. Felnyomtam magam az asztaltól, majd bizonytalan léptekkel az ágyam felé botorkáltam. Amikor oda értem, bele vetettem magam, és csak feküdtem. Szinte felemésztett a hiány, és az őrület. Hamar elaludtam. Az álmomban egy kedves zöld szempár nézett fel rám. Megnyugvást, és szeretetet éreztem. Az arcát nem láttam. Semmit nem láttam a szemeken kívül. A gyönyörű zöld szemeken kívül.