Aphrodité's Love Story

Tizenegyedik rész

Zayn, Taylor Swift - I Don't Wanna Live Forever

- Sam, ez őrültség! - Kiáltottam. - Az, hogy ide csaljuk magát a Sátánt, Lucifert! - Nem lehet igaz, hogy erről egyáltalán vitatkozni kell. - Dean, mondj valamit! - Néztem rá mérgesen.

- Igaza van Samnek. Nincs más ötletünk. Ez meg beválhat. - Mondta megvonva a vállát. Úgy éreztem, hogy meg tudnék őrülni. Nagyon mérges vagyok. Fogaim összeszorítottam. Alig voltam itt pár napja, de mintha ide tartoztam volna egész életemben.

- Sam, ezt nem teheted! Értem én, hogy van valami varázs dobozotok, ami beszippantja egy kis időre, ameddig Rowenáék leviszik a pokolba, de ahhoz neked igent kell mondanod. Érted? Igent kell neki mondanod, hogy felhasználhatja a tested. - Suttogtam. - Te leszel a porhüvelye. Ha nem sikerül az a hülye terv, akkor tényleg felhasznál téged. - Kétségbe voltam esve. Arcomat a tenyerembe temettem.

- De nem lesz semmi bajom! Amikor elhagyja a másik testet, de még nem lépett be az enyémbe, akkor a legsebezhetőbb. Akkor ott lesz a doboz. Az beszívja. - Magyarázta, kezével hadonászva.

- Nekem sem tetszik az ötlet Mia, de nem tudunk mást tenni. Veszélyt jelent mindenkire. - Szólt közbe Dean. Ráztam a fejem. Nagyon nem tetszik az ötlet. Mi van, ha nem működik a doboz. Vagy Lucifer rájön a tervre.

- Én ezt nem támogatom. Biztos van másik megoldás. Nem akarom elhinni, hogy nincsen. - Kezd elegem lenni. Úgy érzem ebbe nekem nincsen beleszólásom. Sam csak állt velem szemben pár méterre és csak nézett rám. Elkezdett a gyomromban egy eléggé rossz érzés lenni. Ez is új érzés. Félek, hogy elveszítem. Félek, hogy nem látom többé. Valami baja esik. Legördült egy könnycsepp az arcomon, mire Sam megenyhült. Lépett felém egy lépést, de én hátat fordítottam neki, és a szobámba rohantam. Becsaptam az ajtót és kulcsra zártam. Nem akartam látni most. Nem hiszem el, hogy ezt az idióta tervet akarják mind a ketten. Őrültség! Leültem az ágyra és potyogtak a könnyeim. Lehajtottam a fejem, és tenyeremmel megtámasztottam a homlokom. Valaki bekopogott az ajtómon.

- Menj el! - Kiáltottam ki. De halhatóan nem érdekelte, mivel megpróbálta kinyitni az ajtót. Jó hogy bezártam. Tényleg nem akartam látni most senkit. Egyedül akartam lenni. Egyedül a gondolataimmal.

- Engedj be Mia! - Mondta Sam. Nem válaszoltam semmit. Hátra dőltem az ágyon és csak halkan sírtam. Sosem éreztem még ezt a félelmet. Teljesen eluralkodott rajtam. Szinte láttam magam előtt, hogy Sam Luciferré válik. Soha nem találkoztam még vele, de azt hiszem nem is akarok. Nagyon sok mindent hallottam róla. Csupa borzalmas dolgot. A hideg kiráz, ha csak rá gondolok. Ráadásul pont Sam. Elmegy, és soha nem jön vissza. Ő belül szenved, vagy még rosszabb. Nem akarom ezt látni. Csak potyogtak a könnyeim a sötét szobában. Meredten nézem a plafont. - Mia, kérlek. - Még mindig Sam volt az. Nem ment el. Felültem, és odamentem az ajtóhoz. Felsóhajtottam.

- Sam. Nem tudom ezt hallgatni. - Mondtam elcsukló hangon, miközben arcomról egy könnycsepp pottyant a földre.

- Látni szeretnélek. - Megráztam a fejem, majd megfogtam a kulcsot, elfordítottam a zárban. Sam kinyitotta az ajtót, és meglátta, hogy vörösre sírtam a szemem. Letörölt egy könnycseppet az arcomról.

- Mia. - Suttogta, majd szorosan megölelt. Mélyen beszívtam az illatát. Biztonságban éreztem magam ölelésében, és megnyugodtam. Beljebb lépett, és becsukta maga mögött az ajtót. - Ne sírj. Minden rendben lesz. - Nézett rám, de szoros öleléséből nem engedett.

- Félek Sam. Félek, hogy elveszítelek. Félek, hogy megsérülsz. Ha tényleg igaz amit Rowena mondott. - Csuklott el a hangom. - Nem éreztem még ilyet. - Utat törtek maguknak a könnyeim. Mellkasára hajtottam a fejem, karomat dereka köré fontam. Kezével megemelte az állam, hogy a szemébe nézzek.