Aphrodité's Love Story

Tizennyolcadik rész

( Először is, sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam ezt a részt, de családi okok miatt kicsit ritkábban fogok posztolni. Nem tervezem még befejezni, sok ötletem van még a jövőre nézve. Köszönöm mindenkinek aki kitart mellettem. Jó olvasást❤️ )

Beyoncé - If I Were a Boy

Amikor reggel felültem az ágyon Dean nem volt mellettem. Üresnek éreztem magam. Sam hiánya felemésztett. Nem akartam, hogy Dean tudja ezt. Hogy tudja, hogy nekem ez mennyire fáj, hogy mennyire megvisel. Úgy éreztem, hogy üresen dobog a szívem. A lelkem megsérült aznap este. Alig kapok levegőt. Fuldoklom. Hagytam a testem vissza zuhanni az ágyba. Üres tekintettel néztem a plafont magam felett. Lassan megtelt a szemem könnyel, és lecsorgott az arcomon, majd lehunytam a szemem. Valamit tennem kell. Nem tudok itt lenni, és csak nézni Deant ahogy ő is szenved. Halkan kikeltem az ágyból, és vissza igazítottam a takarót majd kimentem a szobából. Odamentem Sam szobája ajtajához és megálltam. Néztem a kilincset és felidéztem, amikor először akartam vele aludni. Aznap este, amikor a démonok tőrbe csalták őt, és Castielt. Ugyan így álltam itt. Mellkasom megszorult, és gombóc keletkezett a torkomban. Szinte hallom, ahogy Dean bekiabál neki helyettem. „Sam! Mia ma veled alszik!" Szomorúan elmosolyodtam és szemöldököm ráncoltam. „Gyere be!" Kiáltotta ki Sam az emlékemben. Könyökömbe markoltam, és a vállaim felhúztam. Ilyen sebezhetőnek nem éreztem magam soha, mint most. Szemem megtelt könnyel, és kicsordult, végig az arcomon. Megfogtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót, mint azon az estén, de nem volt bent senki. Nem mosolygott rám azzal a csodás mosolyával, és nem dobbant meg úgy a szívem, mint aznap este. Ehelyett néztem a sötét, üres szobát magam előtt. - Óh, Sam! - Suttogtam magam elé. Beléptem a hideg szobába, és behajtottam magam mögött az ajtót. A szoba közepén álltam, és körbenéztem. Minden pontosan ugyan úgy volt, ahogy itt hagyta. A kockás inge fel volt akasztva egy vállfára, ami pedig a szekrény ajtaján lógott. Odamentem, és leakasztottam. Kezemmel megsimogattam az anyagát, és mélyen beszívtam az illatát. Leültem az ágyra, és azon is végig néztem. Meg volt vetve, de egy ponton össze volt ráncolva. Gondolom rá ülhetett. Felsóhajtottam. Hátra dőltem az ágyon, és visszaemlékeztem a másnap reggelre. Arra a csodálatos forró szeretkezésre. Ahogy kezével hozzám ért. Minden pocikám simította. Forró csókjaira, és hangjára. Lehunytam szemem, és halkan sírtam az üres szobában, amit az emlékeimmel keltettem újra életre. Ahogy szemeimbe nézett. Hangja, ahogy kimondta, hogy szeret engem. Istenem. Szeret engem. Én is szeretem őt. Pokolian hiányzik. Látni akarom őt újra. Soha nem akartam megtudni, hogy milyen, ha elhagy. Tennem kell valamit. Az ajtó felé pillantottam. Megtámasztottam magam, és felkeltem az ágyból. Bementem a konyhába, és megtorpantam egy pillanatra. Dean ott ült, előtte volt egy whiskys üveg, és egy pohár. Szemeim összeszorítottam majd, oda mentem mellé. Nagyon feldühített, hogy ezt láttam. Én úgy érzem, hogy tennünk kell valamit, és nem gyászolni. Meggondolatlanságomban megfogtam a poharát, és megittam azt, amit Dean hagyott benne. Ami köztünk szólva borzalmas volt. Lenyeltem, majd végigfutott rajtam a hideg. - Áhh... - Szemöldököm ráncoltam. Lecsaptam a poharat az asztalra, majd Deanre néztem. Kerek szemekkel nézett fel rám.

- Nem gyászolni kell, és részegre inni magad! - Fordítottam hátat, és kimentem a konyhából. Visszamentem felvenni a ruhám, majd amikor kiléptem az ajtón ott állt előttem. A falnak támaszkodott, és láthatóan nem az első pohara volt az, amit megittam helyette. Lassan pislogott, és ingatta a fejét. Amikor felé léptem, megfogta a vállam.

- Most mit akarsz tenni? Elmész? - Mondta a szemembe nézve. - Meg fogjuk keresni, mondtam már. A veszteséget igenis gyászolni kell. - Ingatta a fejét, majd mélyen vett egy levegőt, és kifújta. Arca megváltozott. Dühös lett. - Az öcsém! Vigyáznom kellett volna rá! És rád is! - Kiáltotta. - Elbuktam, és ez a következménye. Szóval, de! De igenis gyászolni kell, és leinni magam a sárgaföldig, és utána megkeresni azt a pöcsfejet, aki az öcsém testét használja! - Hátra léptem egy lépést, és felnéztem rá. Éreztem, ahogy engem is lassan elönt a düh.