Mielőtt boldogok lettünk

2. fejezet

Az ébresztőre keltem, még félálomban nyúltam a telefonomért az éjjeliszekrényen, aztán emlékezetből kikapcsoltam. A hátamra fordultam és kinyújtóztam, aztán felültem az ágyon. A gyerekkori szobámban semmi nem változott, minden ugyanott van, ahol 9 éve hagytam, hiába mondtam a szüleimnek minden hazautazásomkor, hogy hasznalják bármire a szobát, nyugodtan ajándékozzák el a dolgaimat vagy tőlem akár ki is dobhatják, mert amire szükségem volt, azt mindet vittem magammal Miamiba, de ők mindent megtartottak. A falak mogyoróbarnák, de már nagyon ráférne egy frissítő festés, mert nem tett jót, hogy posztereket ragasztottam rá. Kicsit izomlázam van mindkét combomban, lehet hogy az a 2 órányi lovaglás mégsem volt olyan jó ötlet tegnap délelőtt. Egyébként a délután is rendkívül eseménytelenül telt, apa és Tom hazaértek Billingsből, aztán a cowboyokkal hozzáláttak előkészíteni a mai marha oltáshoz szükséges dolgokat, anya és Margo megsütötték a kenyereket. Odalentről tányércsörömpölést hallok, gondolom megint mindketten szorgoskodnak hajnaltól és csak én vagyok az, aki az első kávéig munkára foghatatlan. Ami viszont felettébb érdekes volt, hogy bármit kérdeztem a mai nappal kapcsolatban, mindenki csak terelte a témát vagy fél válaszokat kaptam, anya szerint ma elmehetnék inkább vásárolgatni vagy moziba, pihenjek mert azért vagyok itt. Oké, azt elismerem, hogy nem valószínű, hogy én leszek ma a nap embere és a segítőkészség szobrát sem rólam mintázták, de azért abban biztosan hasznára lehetek, hogy pincérnőnek állok és kiszolgálom az állatorvost és a cowboyokat meg a szomszédos ranchokról azokat, akik segíteni jönnek, mert 1200 marha azért mégiscsak sok. Vettem egy mély levegőt és felálltam, odasétáltam a szekrényhez és kivettem belőle egy vastag lovagló nadrágot, illetve egy vastag pulóvert, nem divatbemutatóra megyek és biztos, hogy ma sem lesz olyan meleg. Miután felöltöztem meglátogattam a fürdőszobát is. Amint elkészültem, lesétáltam az emeletről.
- Jó reggelt, Csipkerózsika! - vigyorgott rám Tom a lépcsőkorlátnak dőlve
- Haha, nagyon vicces! - grimaszoltam - Jó reggelt mindenkinek! A többiek?
- Anyád a konyhában van Sallyvel, Margo elviszi a gyerekeket suliba, aztán jön ő is. - mosolygott apa
- És ti?
- Várjuk az állatorvost. - nézett Tom apára
- Biztos nem mész ma Billingsbe inkább? - mosolygott apa továbbra is
- Persze. Tuti. - vontam meg a vállam és bementem a konyhába - Jó reggelt!
- Szia Liv! -vigyorgott Sally aztán odasétált hozzám és megölelt. Sally anya legjobb barátnője, a szomszédos ranchon lakik a férjével
- Szia Sally, de jól nézel ki!
- Te is nagyon csinos vagy!
- Köszi! - mosolyogtam
- Jó reggelt, már azt hittem hogy átalszod a napot! - kuncogott anya, mire Sallyvel elengedtük egymást
- Bocsánat, tudom hogy már hajnalok hajnalán fel kellett volna kelnem.
- Ugyan már. - legyintett Sally miközben visszasétált a tűzhelyhez
- Patricia is ígérte magát, de késik. - nézett anya Sallyre
- Lehet megint összevesztek Bobbal, mostanában rengeteget veszekszenek.
- De mégis min? - vette elő anya a kést a fiókból. Én ezen a ponton szálltam ki a beszélgetésből, kávéra van szüksége a szervezetemnek. Amíg vártam hogy a gép elkészítse nekem, bekaptam pár vaníliás kekszet.
- Liv.... LIV! - kiáltott anya
- Jesszusom. - rezzentem össze - Tessék?
- Már vagy ötször szóltam, de nem figyelsz.
- Bocsi, mit szeretnél? - elvettem a csészét
- Nem mész ma Billingsbe?
- Mi a francért akarja mindenki, hogy én ma Billingsbe menjek?! - csattantam fel
- Nem tudja, igaz? - nézett Sally anyára
- Mit nem tudok? -ráncoltam a szemöldököm, majd fújtam egyet - Tudjátok mit? Mindegy is. Nem megyek ma sehova, itt leszek és megpróbálok a hasznotokra lenni.
- Rendben. - mondta anya lemondóan
- Rendben. - bólintottam és kimentem a hátsó ajtón. Szorosan a ház mellett előre sétáltam, apa és Tom a bejáratnál álltak. - Hát ti?
- Az állatorvost várjuk még mindig. - mondta apa
- Te miért vagy ilyen paprikás? - nézett rám Tom
- Hosszú történet. Margo megjött már?
- Igen, pont elkerültétek egymást.
- Okés. - erőltettem magamra egy mosolyt. Az egész udvar zsongott, lónyerítéseket lehetett hallani, a marhák bőgtek, a cowboyok futkároztak ide-oda, terelték a marhákat a megfelelő helyekre. Gyerekkoromban ilyen sokszor volt,csak valahogy azóta nagyvárosi lettem. Egy autó hangja törte meg a vidéki idillt, odafordultam. Egy hatalmas koromfekete Dodge terepjáró gördült a ház elé állatorvos felirattal. Az aszissztensei azonnal kipattantak és a mögöttük érkező szintén fekete kisbusznak segítettek elfoglalni a helyét, gondolom az a mobil rendelő. A doki egy cowboy kalapot viselt és papírokat rendezgetett maga előtt a kormányon. Amin megakadt a szemem, hogy rohadt fiatal. Az állatorvosunk már egy 70-es éveiben járó köztiszteletnek örvendő öregúr. Ránéztem apára
- Mi lett Doktor Mayfielddel?
- 2 éve nyugdíjazták.
- Világos. -bólintottam. Nyílt a Dodge ajtaja és kiszállt a doki. Egy bakancsot, egy kék farmert és egy fekete pulóvert viselt. Nagyon magas és azt kell mondjam, hogy kellemesen izmos. Belekortyoltam a langyosra hűlt kávémba,amikor az orvos felemelte a fejét és rám vigyorgott. A kávét azonnal kifújtam a számon a meglepetéstől, az orromból is folyt. Ledermedtem és szólni sem tudtam.
- Hello Olivia. Rég láttalak. - vigyorgott továbbra is, apáék felé megbiccentette a fejét, majd a Dodge hátuljához sétált.
- Szerintem erre szükséged lesz. - nyújtott felém Tom egy papírzsebkendőt
- Jake az állatorvos? - nyögtem ki
- Igen.
- Már 2 éve. - tette hozzá Tom.
- Jobb lett volna, ha elmész Billingsbe. - sóhajtott apa és odasétált a Dodgehoz
- És mégis mikor akartátok elmondani?
- Azt hiszem soha. Vagy most?
- Rohadt vicces. - nyomtam a bögrémet Tom kezébe és besiettem a házba, hogy átvegyem a kávéval itatott pulóveremet.
- Veled meg mi történt? - torpant meg anya a nappaliban egy tálca süteménnyel a kezében
- Jake a doki. - néztem rá - Ezért akart engem mindenki Billingsbe küldeni?
- Ezért.
- Végülis szerintem egyszerűbb lett volna, ha elmondjátok, talán nem ért volna ilyen váratlanul hogy újra találkozhatok az exvőlegényemmel, aki megdugta a legjobb barátnőmet. - érzem hogy könnyek gyűlnek a szemembe, így inkább felszaladtam a lépcsőn és bementem a szobámba. Becsaptam az ajtót és nekidőltem. Egy hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem, alig tudok levegőt venni. Képek tolulnak a fejembe a 9 évvel ezelőtti önmagamról, a kis naiváról, akit megcsalt az eljegyzési vacsoráján a vőlegénye. Képek arról, amikor rájuk nyitottam. Az az érzés belém égett, a kép pedig a retinámba. Alig tudok levegőt préselni a tüdőmbe, a könnyeim patakban folynak az arcomon. Erőt vettem magamon és elindultam az ágyamhoz, hogy leroskadjak rá, aztán hanyatt feküdtem és most megvárom, amíg elmúlnak ezek a rossz érzések.