Mielőtt boldogok lettünk

11. fejezet

Leparkoltam anya kocsijával a kapunk mellé, kiszálltam és felsétáltam a házig. Beléptem az ajtón, anya a nappaliban ült és újságot olvasott.
- Megjöttem. - mosolyogtam, aztán levettem a csizmám és a kabátom
- Kicsit korán jöttél.
- Mihez képest? - felakasztottam a kabátom és besétáltam a nappaliba
- Azt hittem, hogy délután jössz majd csak haza.
- Menjek vissza? - kuncogtam
- Jó kedved van. - anya összezárta az újságot és a szemüveget feltolta a feje tetejére
- Igen. Most jó.
- És mi újság Jake-kel?
- Nem ott voltam.
- Nem?
- Nem.
- Okés. - anya letette az újságot az asztalra - Sikerült ajándékot venned a barátnődnek?
- Öhm... nem igazán.
- Nem találtál semmit?
- Jó... Jake-kel voltam. - vallottam be
- Tudom. - nevetett fel anya - Tom látta a kocsimat Jake kapujánál, mikor átlovagolt Sandersékhez és hívott telefonon, hogy baj van-e.
- Kotnyeles. - vágtam grimaszt - Mindig mindenbe beleüti az orrát.
- Semmi baj, örülök, hogy ott voltál.
- Igen?
- Persze.- mosolygott anya - Ki kell már békülnötök végre. Jake rendes srác, ért a szakmájához is.
- Anya.... lefeküdt Lisával.
- Dehogy feküdt. - ingatta a fejét - Azt csak te szeretted volna hinni.
- Ez nem igaz.
- De igen. Mi már akkor is mondtuk, hogy elképzelhetetlen, hogy Jake ilyet tenne veled. Annyira szerelmes volt beléd, hogy az már súrolta a nem egészséges határát is. De hát persze ugyanazt láttuk rajtad is, csak te mindig elvágyódtál innen. Szereted a zsongást, a zajt, a nagyvárosi életet. Nincs ezzel semmi baj.
- Te beszéltél Jake-kel erről? - húztam fel a szemöldököm
- Soha. Ő nem hozta fel, mi pedig nem akartuk megbántani. Miért?
- Ugyanezt gondolja ő is, hogy én nem akartam itt maradni. Pedig vele akartam lenni.
- Tudom, kislányom. Rád volt írva, de még nagyon fiatalok voltatok mindketten.
- Szerinted tényleg nem
- Liv. Hidd el. Nem feküdt le vele! - szakított félbe - Normális magyarázata is volt rá, de lépj már túl ezen. Régen volt. Teljesen más ember lett azóta, igazi férfivá cseperedett. Láthattad, hogy ott a kis farmján is mennyi mindent megcsinált, senki nem segített neki.
- A szülei sem?
- Jaj, te nem is tudod. Rob és Kate körülbelül 6 éve elköltöztek Seattle-be Jake húgához.
- Komolyan? - lepődtem meg
- Igen. Diane ikreket szült és elkelt minden segítő kéz.
- Ezt tényleg nem tudtam.
- Na, hát akkor most már tudod. - mosolygott rám
- Anya... ha nem vacsorázok ma itthon, az gond lenne?
- Miért lenne gond? Felnőtt nő vagy.
- Jó.
- Jake-kel vacsorázol?
- Igen. - mosolyogtam - 7-re jön értem.
- Helyes. Na, de sicc most már. Olvasnék. - vette fel az újságot az asztalról
- Itt sem vagyok. - nevettem és felsétáltam a szobámba.