Mielőtt boldogok lettünk

3. fejezet

Nagyjából 2 percig tartott. Felültem az ágyon és eszembe jutott, hogy nem is nekem kellene kellemetlenül éreznem magam, hanem érezze azt Jake. Ő volt az, aki felrúgott mindent, mert nem tudta magát a gatyáján belül tartani. Felálltam, odasétáltam a szekrényhez, átvettem a felsőmet, megigazítottam magam és elindultam le a nappaliba.
- Te vagy az, Liv? - kérdezte anya a konyhából
- Én. - mondtam, mire anya kisétált
- Jól vagy?
- Persze. -mosolyogtam
- Ne haragudj, el kellett volna mondanunk.
- Áh ugyan, hagyd. Csak nekem akartatok jót.
- Igazad volt, el kellett volna mondanunk, hogy fel tudj készülni rá.
- Erre nem lehet, anya.
- Ha akarod, akkor menj el Billingsbe nyugodtan.
- Dehogy megyek. - legyintettem - A többiek kint vannak?
- Kint, már elkezdődött az oltás.
- Segítsek neked vakamit?
- Nem kell, Sallyvel mi itt már összeszokott páros vagyunk.
- Akkor ott leszek kint én is. -indultam ki a bejárati ajtón. Ahogy leértem a lépcsőn, balra fordultam. Még mindig nagy volt a nyüzsgés a karámok körül, rengeteg ember, a cowboyok a lovakkal. Margo és pár ismeretlen nő a karámok mellett felállított sátorban volt, ahol frissítőt és süteményeket kínáltak, én is odasétáltam.
- Szia Liv! - mosolyogott Margo - Ők itt Karen, Barbra, Etelle és Naomi.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk
- Ő pedig a sógornőm, Liv. - mutatott be engem is
- Örülünk, hogy megismerhetünk! - mosolygott Karen
- Igen, már nagyon sokat hallottunk rólad! - mondta Naomi
- Remélem csak jót! - kuncogtam - Itt laktok a szomszédos ranchokon?
- Én és Karen igen. - mondta Naomi
- Én Richard felesége vagyok, mi itt lakunk a ranch szélén a rönkházban. - sütötte le Etelle a szemét
- Jaj, igen. Bocsánat. Pocsék a memóriám mostanában. - mondtam bűnbánóan. Richard apának dolgozik, ő a vezetője a többi cowboynak, amolyan intézőféle, nagyon sokat köszönhetünk neki.
- Én Billingsben élek. - mosolygott Barbra - Margo barátnője vagyok.
- Nagyon örülök, hogy így összejöttünk. -mosolyogtam - Lehet itt kávét kapni?
- Persze. - lépett egy kis asztalhoz Margo majd nemsokkal később átnyújtott egy csészét
- Köszi, ez most életet ment. - megfordultam és a karámok irányába néztem - A reggeli kávém rajtam landolt.
- Azt volt szerencsém látni. - nevetett fel Karen - Nagy hatással volt rád doktor Jake.
- Na ja. - kortyoltam a kávémból
- Doktor Jake nagy hatást gyakorolhatna rám is - sóhajtott Barbra, mire a lányok felnevettek. Körülnéztem és megláttam. Épp egy marhán térdelt, a bakancsot gumicsizmára cserélte, a pulóverre egy zöld műtős rövidujjú felsőt vett. Beadta az injekciót, majd felnézett és azonnal találkozott a tekintetünk, ő mondott valamit a mellette álló asszisztensének, aki jegyzetelt, én rögtön még a fejem is elfordítottam. Próbáltam részt venni a csajos beszélgetésben, de nem nagyon sikerült. Visszafordultam a karám irányába, akkor engedte szabadon a marhát és az asszisztenséhez lépett,mindketten a papírt nézték. Jake akkor végzett az egyetemen, amikor először találkoztunk, mindig is praxist szeretett volna. Amikor járni kezdtünk, akkor állást kapott az állatkórházban, úgy tűnt, hogy neki az is megfelel, de az elmúlt 9 évben nem tudtam mi van vele, de végül meglett a praxis ezek szerint.
- Van felesége? - kérdezte Barbra, a kérdés megütötte a fülem, odafordultam
- Nincs. - válaszolt Margo miközben süteményt szeletelt
- És barátnője?
- Tudtommal az sincs.
- Azt hiszem már 1 éve nincs neki. - csatlakozott a beszélgetéshez Naomi
- Te jártál vele, igaz? - nézett rám Etelle
- Ho-hogy én? - köszörültem meg a torkom, minden szem rám szegeződött - Jaaa igen, az őskorban még.
- Nem mondod. - hüledezett Barbra
- De. - kortyoltam a kávémból, teljesen kihűlt
- Hah, a mázlista.
- Persze. - grimaszoltam és újra a karám felé néztem, majd hirtelen a semmiből megjelent Jake a sátorban
- Üdv hölgyeim. - vigyorgott és egyenesen rám nézett - Milyen kellemes meglepetés, hogy te is itt vagy. George egy szóval sem említette, hogy hazajössz.
- Apa rólad is elfelejtett értesíteni. - kortyoltam a kávémból ismét
- Milyen süteménnyel kínálhatjuk meg a doktor urat? - búgott Barbra
- Nem édesszájú. - bukott ki belőlem, de fogalmam sincs miért
- Tényleg nem. - nevetett fel Jake - Valami sósnak jobban örülnék.
- Máris hozom. - Margo elindult a ház felé, úgy döntöttem, hogy én is közelebb sétálok a karámhoz és itt hagyom a pillarebegtetős Barbrát Jake-kel, szerintem pont egymáshoz illenek.