Mielőtt boldogok lettünk

15. fejezet

Nagyjából 2 óra múlva leparkoltam anya kocsijával Jake háza mellett. Hazaengedték miután kiértékelte az orvos a leleteit. Törött bordája nincs, viszont kettő is megrepedt, úgyhogy hosszú ágynyugalmat írt elő neki, pár nap múlva pedig vissza kell mennie kiszedetni a varratokat a karjából. Felírtak neki egy rakat gyógyszert, több fajta fájdalomcsillapítót, de nem engedte, hogy mindet kiváltsam a patikában, mert szerintem szimplán mazochista.
- Segítsek kiszállni? - néztem rá
- Dehogy. - mosolygott, aztán kicsit komótosan, de kiszállt egyedül. Én is kiszálltam és megkerültem az autót, aztán felsétáltunk az ajtóhoz. Kulccsal kinyitottam és beléptünk rajta. Segítettem neki levenni a kabátot, aztán én is levettem a sajátomat, lehúztuk a cipőt is
- Éhes vagy? Készítsek valamit?
- Inkább lepihennék, kezd kimenni az érzéstelenítő hatása
- Rendben. Hol szeretnél lepihenni? Itt a nappaliban?
- Nem, odafönt inkább. - nézett rám
- Oké. - bólintottam, majd fellépcsőztünk az emeletre. Balra fordult, követtem teljesen a szobáig. Gyönyörűen bevetett ágy fogadott, amin kicsit meglepődtem, mert azt hittem hogy nem veti be, hisz egyedül él. Leült az ágyra és rám nézett
- Valahogy mégis sikerült hálószobába jutni, mi? - vigyorgott
- Hááát... kicsit kellemesebb körülményekre gondoltam, ha ez eszembe jutott. - nevettem - Segítsek valamiben?
- Nem kell. Igazából csak lezuhanyoznék, mert ez mégiscsak a munkaruhám, aztán egy istállóban is feküdtem ma reggel. - grimaszolt amikor próbálta levenni a pulóverét.
- Várj. - odaléptem és segítettem neki. A pulcsi alatt egy szürke póló volt, picit elsápadtam amikor megláttam a leragasztott varratot, valahogy nagyobb, mint amekkorára számítottam. Segítettem neki levenni a pólót, bár az igencsak trükkösre sikeredett a repedt bordái és a két helyen varrt karja miatt.
- Köszi. - mosolygott
- Nincs mit.
- Azt hiszem a többi menni fog egyedül is.
- Igen, nem kétlem. - bólintottam
- Most akkor lezuhanyzok. - tápászkodott fel az ágyról
- Oké, jó ötlet. - néztem fel rá
- Itt leszel, míg végzek?
- Persze, hogyne. - bólogattam, mint egy csitri. Nem tudom egyszerűen kiverni a fejemből a képet, hogy  zuhanyozni fog anyaszült meztelenül
- Jó. - mosolygott, aztán közelebb hajolt, egy pillanatig hezitált, de adott egy szájra puszit. Megkerült, odament a szekrényhez és kivett belőle egy friss boxeralsót, aztán becsoszogott a szobából nyíló fürdőbe és bezárta az ajtót. Leültem az ágyra és amikor meghallottam a vízcsobogást  elővettem a telefonom a zsebemből, majd tárcsáztam apát.
- Liv, minden oké? - vette fel
- Persze apa, minden.
- Jacob?
- Nemrég hoztam haza, van pár repedt bordája és össze kellett varrni a karját, de rendben van.
- Ó, hála az égnek.
- Ezért is telefonálok, hogy maradnék még egy kicsit. Segítek vagy főzök valamit neki, ilyesmi.
- Persze kislányom, maradj ameddig kell.
- Rendben. Szia apa.
- Szia. - letette. Vettem egy mély levegőt és körbenéztem, de semmi furcsát nem láttam. Nem tipikus legénylakás ez, meg kell, hogy állapítsam. Visszatettem a zsebembe a telefonom és felálltam az ágyról. Odasétáltam az ablakhoz, amikor láttam, hogy Jake fekete Dodge terepjárója jön fel a kapun. Lesiettem az emeletről és mielőtt csengettek volna, kinyitottam az ajtót.
- Ó, szia. - lepődött meg Sam
- Szia. - mosolyogtam rá
- Jake itthon van?
- Odafent pihen, tudok neked segíteni?
- Ja nem kell, csak visszahoztam a kocsit Wilsonéktól, ahogy kérte a telefonban. - nyújtotta felém a slusszkulcsot
- Rendben. - elvettem
- Megmondanád neki, hogy mától számítva 2 hétre lemondtam a rendelését is? Helyettes állatorvost majd intéznek Billingsből.
- Megmondom, persze.
- Köszi. Jobbulást kívánok neki!
- Átadom. - mosolyogtam, mire megemelte a kalapját és elindult gyalog a kapu irányába, fura szerzet ez a Sam. Bementem a házba és a fali kulcstartóra akasztottam a slusszkulcsot, aztán visszalépcsőztem az emeletre. Amikor beléptem a szobába, Jake a szekrény előtt állt boxerban. Pislogtam néhányat és megköszörültem a torkom.
- Merre jártál? - pillantott rám a válla fölött
- Sam... izé. Visszahozta a kocsid és lemondta 2 hétre a rendelésed. Ja és jobbulást kíván.
- Oké. - bólintott, aztán kivett egy tréning nadrágot és egy pólót, odabotorkált az ágyhoz és leült- Azt hiszem a segítségedre lesz szükségem.
- Ó, persze. - léptem oda hozzá és elvettem a pólót. Iszonyú jó illata volt a zuhanytól. Segítettem neki felvenni a pólót, aztán felhúzta a nadrágját is - Zokni?
- Nem kell, nem fázom.
- Oké. - mosolyogtam - Nem vagy éhes? Készítek neked valamit.
- Nem vagyok éhes, köszi.
- És szomjas?
- Szomjas se.
- Akkor hozzak könyvet vagy valamit?
- Nem kell. - mosolygott
- Nem fáj semmid? Ó, basszus. A gyógyszereidet kint felejtettem a kocsiban. Mindjárt hozom.
- Ne menj még el. - kapta el a csuklóm. Visszafordultam, mire gyengéden húzni kezdett az ágy felé. Leültem mellé, de a szívem a torkomban dobog és azt érzem menten elájulok.
- Mi... minden oké? - préseltem ki magamból
- Fázol? - ráncolta össze a szemöldökét
- Ja neeeem. Miért?
- Remegsz.
-Mi? - néztem magamon köre - Ja, igen. Ez csak... az izgalom.
- Hogy mi? - nevetett
- Nem tudom, rég csináltam ilyet.
- Milyet? - simogatta a kezem a hüvelykujjával
- Hát ilyet. Hogy pasival vagyok kettesben. Na jó, ez hazugság. - hajtottam le a fejem - Rád reagálok így csak. A szívem a torkomban dobog, alig kapok levegőt, remeg kezem-lábam, mint egy 16 éves elsőbálozónak. Szóval, hú. - vettem egy mély levegőt és kifújtam
- Maradj itt velem. Éjszakára is.
- Tessék? - kaptam fel a fejem és rá néztem
- Maradj itt velem egész nap és éjjel is. Nem a szex miatt, momentán nem is lennék rá képes a repedt bordáimmal meg a hasznavehetetlen karommal, bár azért megfordult a fejemben. - vigyorgott, aztán ismét komoly lett az arca - Csak tölts velem időt, hátha oldódik a feszültség benned velem kapcsolatban, ha látod, hogy nem vagyok egy félelmetes vadállat.
- Tudom, hogy nem vagy az.
- Itt tudod - mutatott a fejemre, aztán a szívemre - De itt is tudnod kell.
- Jake, én
- Nem, nincs kifogás. Kérlek. Maradj.
- Hát... oké. - egyeztem bele
- Na, ez a beszéd! - mosolygott
- Most már felhozom a gyógyszereket, jó?
- Jó. - bólintott és fájdalmas grimasszal az arcán lefeküdt
- Hozom. - álltam fel, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve arrébb léptem, lehajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam.