Mielőtt boldogok lettünk

9. fejezet

A reggeli után még mindig csak azon járt az eszem, amit Jake a napfelkelte előtt mondott, hogy beszélnünk kellene, mert van miről. Szerencsére anya sem vette zokon, hogy nem mentem le tegnap este vacsorázni és jópofizni az egybegyűltekkel, szóval a reggeli fesztelenül telt, nem kellett feltétlenül magyarázkodnom. Felnéztem a faliórára, fél 9 van.
- Mész valahova?
- Tessék? - fordultam anya felé, teljesen kizökkentett a gondolataimból
- Azt kérdeztem, hogy mész valahova?
- Öhm, miért?
- Nagyjából 1,5 percenként bámulod az órát kislányom.
- Tényleg? - ráncoltam a szemöldököm
- Igen. Már vagy 20 perce.
- Ja. Fel sem tűnt.
- Oké. - kuncogott anya és beindította a mosogatógépet
- Vagyis
- Kocsival vagy lóháton szeretnéd meglátogatni Jake-et? - vágott a szavamba
- Mi? Én nem
- Oké.
- Miből gondolod, hogy őt akarom meglátogatni?
- Anyai megérzés. - mosolygott - És apád mondta, hogy Jake hajnalban itt volt és elkísérted a kapuig.
- Az erős túlzás, hogy a kapuig, mert már a ház sarkánál faképnél hagyott, de mindegy.
- Mehetsz az én kocsimmal, ha szeretnél. A slusszkulcs benne van, a kapu mellett parkolok.
- Jó. - felálltam - De nem Jake-hez megyek.
- Persze, persze
- Tényleg nem. Szétnézek a városban, ajándékot kell vennem a legjobb barátnőmnek.
- Jake még mindig a ranchon él. Egész szépen kipofozta a 9 év alatt. - vett elő anya egy hatalmas üvegtálat a szekrényből
- Oké, nem izgat.
- Nem várunk ebédre. Vásárolj csak jó sokáig. - kacsintott rám
- Tényleg vásárolni megyek. - sétáltam ki a konyhából, de még a nappaliban is anya nevetését lehetett hallani. Felhúztam a csizmám, felvettem a kabátom és kimentem a házból. Senkit nem láttam a ház körül, sietős léptekkel anya kocsijához sétáltam, beültem, beindítottam és elindultam. Szeretem ezt a tájat, ami elém tárul. Hófedte hegycsúcsok, zöld lankás vidék, rengeteg pici fekete pont, ami a marhacsordákat jelenti, friss a levegő és mintha nem is tudnák mi az a civilizáció. Megálltam a kereszteződésnél. Balra van a város, jobbra van Jake farmja. Belenéztem a visszapillantó tükörbe, sehol egy lélek. Jó, nem teketóriázok, jobbra fordultam. Azért egy kicsit izgulok, izzad a tenyerem és hirtelen melegem is lett a kabátban. Nem tudom mennyire jó ötlet ez, azt sem tudom mit fogok ott találni vagy egyáltalán mit fogok neki mondani. Ez egy igazán hülye ötlet volt, de már nem fordulok vissza, mert az olyan lenne, mintha megfutamodnék, pedig nincs mi elől. Nagyjából 10 perc múlva megérkeztem a ranch kapujához, gyönyörű fából készült műremek, az egyik fele volt csak nyitva, a másikon egy modern tábla volt kiakasztva: DR. JACOB WADE ÁLLATORVOS. Leparkoltam a kocsit párhuzamosan a kerítéssel, hogy ne legyen útban senkinek, aztán kiszálltam. Megcsapott a hideg levegő, így összecipzáraztam a kabátomat és elindultam a ház felé. Jake ezt a farmot a szüleitől és a nagyszüleitől kapta ajándékba miután átvette a diplomáját, akkor csak egy icipici földterület tartozott hozzá, de ahogy körbenéztem észrevettem, hogy azóta bővítette. A ház még mindig nagyon szép, rönkháznak tűnik, de persze nem az, viszont így ad egyfajta stílust a területnek. Gyönyörűen fel van újítva, a tető kicserélve. Mellette szintén rönkház stílusban egy kisebb épületet látok RENDELŐ felirattal, aztán istálló és futtató, kicsit távolabb egy hatalmas hangárszerű épület, mást nem nagyon látok. A Dodge a ház mellett parkol, de persze ez nem jelenti azt, hogy Jake itthon van, hozzánk is lóháton jött. Odasétáltam a ház bejárati ajtajához és megnyomtam a csengőt és lehúztam a cipzárt a kabátomon, mert az idegességtől folyik a víz rólam. Körülbelül 2 perc múlva nyílt az ajtó és a lélegzetem is elakadt. Jake félmeztelenül mezítláb állt előttem, egy farmer volt rajta de nem volt összegombolva, így kint volt a fekete boxere, éppen a haját törölgette egy törölközővel. A teste, mármint amit látni belőle, tele volt tetoválással, ami 9 éve még egyáltalán nem így volt.
- Olivia, ezt a meglepetést! - vigyorgott rám
- Szi-szia. - nyögtem ki és megköszörültem a torkom, mert mintha nem a saját hangomat hallottam volna
- Gyere be. - a törölközőt a nyaka köré ejtette és arrébb lépett, hogy be tudjak menni. Beléptem, bezárta mögöttem az ajtót. - Vedd le a kabátodat, cipődet nyugodtan, aztán érezd otthon magad. Én is jövök mindjárt, csak magamra kapok valamit.
- Oké. - bólintottam, mire ő felsietett az ajtó melletti lépcsőn az emeletre. Levettem a csizmám, a kabátomat a fogasra akasztottam és beljebb mentem a nappaliba. Nagyon hangulatos volt, de már teljesen más a berendezés, mint annak idején. Leültem az óriási, de tényleg hatalmas U alakú kanapéra, amin akár aludni is lehetne. Nemsokkal később megjelent a lépcső alján Jake még mindig mezítláb, de már legalább a farmer normálisan be volt gombolva és felvett egy fekete pólót. A haja még nedves volt és össze-vissza állt a törléstől. Mindkét karja teljesen tetovált volt. Nem tudom miért, de nagyon bejön ez most nekem.
- Ne haragudj, hogy olyan hiányos öltözetben fogadtalak az előbb. - mutatott az ajtóra
- Minden vendéget így fogadsz egyébként?
- Persze, sőt, vannak akiket nadrág nélkül szoktam fogadni. - vigyorgott, majd elindult felém
- Szép.
- Láttalak a kamerán, nyugi. - nevetett, aztán lehuppant a kanapé távolabbi végére - Nyílván ha nem te lettél volna, akkor jobban megválogatom az ajtónyitási szettem.
- Megtisztelve érzem magam. - mosolyogtam, de csak zavaromban, mert a kép örökre a retinámba égett.
- Kérsz valamit inni? Vagy enni?
- Nem, köszönöm. - babráltam a pulcsim ujjával - Nem zavarlak?
- Dehogy. Délután van a rendelésem ma, most csak a sűrgős esetekhez megyek ki. Azért is zuhanyoztam, mert amikor tőletek eljöttem, akkor hívtak egy elléshez, farfekvéses volt a kis borjú, úgyhogy... na mindegy is.
- Zuhanyra volt szükséged.
- Igen. - bólintott - És téged mi szél hozott erre?
- Ja, hogy engem? Zuhanyozni akartam veled, csak lemaradtam róla. - néztem rá és szívem szerint pofon csaptam volna saját magam, amint ez a mondat elhagyta a számat. Jake zavartan nézett rám egy pár pillanatig, aztán hangosan felnevetett - Vicces volt amit mondtam?
- Nem. Azon nevetek, ami eszembe jutott.
- Mi az?
- Ha végzünk pár izzasztó gyakorlatot a lepedőn, akkor utána zuhanyozhatunk még együtt. - vigyorgott
- Jó. - ezen én is felnevettem - Úristen, soha életemben nem voltam még ennyire zavarban, mint most.
- De miért vagy zavarban?
- Idejöttem, pedig fogalmam sincs, hogy miért. Aztán úgy nyitsz ajtót, hogy azóta sem térek magamhoz, aztán leülsz a világ végére és majdnem flörtbe kezdek veled... szóval. Fura.
- Jaaaa, hát ha ez a gond. - felállt és leült mellém. Megcsapott a tusfürdője illata, mély levegőt vettem, iszonyatosan jó illata van. Felé fordultam, így a lábaimat felhúztam a kanapéra
- Biztos, hogy ráérsz?
- Persze. - rám nézett mosolyogva - Már mondtam reggel is, hogy neked van időm.
- Reggel?! Te azt reggelnek hívod?
- Hajnali 4-kor kelek minden nap, szóval igen. A fél 6 már reggel.
- Gyúrni mész olyan korán?
- Liiiv. -nevetett fel
- Most mi van? Ez tök komoly kérdés volt. - mosolyogtam
- Én is zavarban vagyok.
- Te mitől vagy zavarban? Itthon vagy.
- Attól, hogy itt vagy. Nem számítottam rá, hogy hajlandó leszel eljönni és itt is maradsz, miután egy szál nadrágban nyitok ajtót.
- Aha, szóval az provokáció volt? - húztam fel a szemöldököm
- Még szép! - mosolygott - Boxerben szerettem volna ajtót nyitni, de azt már tényleg erősnek éreztem még én is.
- Szemét. - meglegyintettem a karját, mire megfagyott a levegő. De nem azért, mert kicsit odaütöttem, hanem mert hozzáértem. Mintha áram szaladt volna végig rajtam, de a jó értelemben. Csak néztünk egymásra hosszan, pislogás nélkül, muszáj megszólalnom vagy meg fogom csókolni- Jobb, ha megyek.
- Ne menj. - megfogta a kezem, lepillantottam, majd vissza rá - Kérlek. Még csak most jöttél.
- És?
- Nem láttad még a rendelőmet sem például.
- A rendelődet? - húztam fel a szemöldököm
- A hálószobámat mégse mondhattam. - húzta meg a vállát
- Jake...
- Tessék?
- Mégis kérek egy kávét, ha lehet.
- Lehet. - mosolygott és felállt - Van mogyorós is.
- Tényleg? - kerekedett el a szemem
- Hozom. - kacsintott és kisétált a konyhába