Mielőtt boldogok lettünk

7. fejezet

Másnap hajnalban egy hangos lónyerítésre ébredtem. Hirtelen azt sem tudom, hogy melyik bolygón vagyok. Tegnap este majdnem 2 órát ültem a fürdőben a forró vízben, próbáltam a gondolataimat összeszedni, de nem sikerült. Szerencsére senki nem jött utánam, hogy megnézze mi van velem, ami vagy azt jelenti, hogy Tom elmondta hol vagyok és ezt tiszteletben tartották, vagy ma reggel megkapom a magamét. Kikászálódtam az ágyból és felöltöztem, majd a fürdőszobában rendbe szedtem a fejem és az arcom. Ránéztem a telefonomra, még csak hajnali 5 órát mutatott, de már nem fekszem vissza, lemegyek. Odalent síri csend fogadott, senki nem volt se a nappaliban, se a konyhában. Kisétáltam a bejárati ajtón a tornácra. Vettem egy mély levegőt, friss volt és nagyon hideg, úgyhogy visszamentem a házba. A konyhába slattyogtam és főztem magamnak egy kávét. Amíg főtt, kinéztem az ablakon, de nem sokat láttam. Elkészítettem a kávém egy bögrében, majd ismét a kijárat felé vettem az irányt. Felhúztam a csizmám, felvettem a kabátom és bögrével a kezemben ismét kimentem, de most már egy fokkal kellemesebb volt kint. Lementem a lépcsőn és megláttam, hogy a sátrat bontják éppen és pakolják el, apa már ébren van, a cowboyokkal beszélget. Odaintettem, mire mosolyogva visszaintett. Kicsit nyomasztó a sötét, ahogy a távolba nézek, a hegyek csak felsejlenek, de nem látszódnak, megnyugtat, hogy itt az udvaron rendes világítás van. Belekortyoltam a kávémba, kicsit felmelegített. Aztán eszembe jutott Jake. Lehunytam a szemem, próbálom a fejemből kiűzni, de nem sikerül. Túlságosan is nagy hatással volt rám, hogy találkoztunk. Nagyon bízom benne, hogy már nem találkozunk addig, amíg itthon vagyok, utána meg irány vissza a napsütésbe, a nyüzsgésbe és legalább 1 évig a farm közelébe se jövök. Patakopogást hallottam egy kicsit távolabbról, majd egyre közelebbről, de nem zavaróan, kellemes séta ütemben közeledett, remélem kikerülnek egy szó nélkül és fel se tűnik, hogy itt állok egy gőzölgő kávéval és lehunyt szemmel meditálva.
- Útban vagy. - hallottam egy ismerős hangot, hirtelen rándult egyet a gyomrom és a szívem is meglódult. Kipattant a szemem és oldalra néztem. Egy pillanatra azt hittem, hogy álmodom vagy ilyesmi, mert Jake-et látom magam előtt lóháton és éppen vigyorog.
- Ez most komoly?
- Micsoda? - lemászott a lóról
- Nem lehetne, hogy csak minden másnap, de inkább hetente gyere ide? Vagy megvárhatnád amíg elhúzom a csíkot.
- Apád hívott telefonon, Liv. Nem miattad vagyok itt. - mondta szinte flegmán, megfogta a ló kantárát és kikerült vele.
Vettem egy mély levegőt és kifújtam. Belekortyoltam a kávémba. Kicsit rosszul érzem most magam, mert ő kedvesen próbálkozik, én meg bunkózok. Jó, de azért 9 évvel ezelőtt nem én voltam az, aki megcsalta. Szeretném azt hinni, hogy megérdemli és jogos, amit csinálok, de most mégis úgy érzem magam, mint egy hisztis kisgyerek. Egyáltalán nem felnőtt módon kezelem ezt az ügyet és ez nem jellemző rám. Ismét belekortyoltam a kávémba, kicsit összébb húztam magamon a kabátomat és elindultam apa és Jake irányába. Azt még nem tudom, hogy miért és mit fogok ott csinálni vagy mondani, de majd ha odaérek, akkor kitalálom.