Mielőtt boldogok lettünk

5. fejezet

Mire visszaértem a sátrakhoz, már minden marha ki volt terelve a legelőre, a távolban lehetett látni, ahogy a csorda halad. Az itt maradt cowboyok a karámokat hozták rendbe. A nagy sátorban egy hosszú asztalon körülbelül 60 teríték volt, páran már el is foglalták a helyüket, mindenki a környező ranchokról jött vagy a városból, hozta a feleségét is, valaki a fiát is annak a feleségével, úgyhogy lakodalmi hangulat volt, a zenekar, akit apa hívott meg éppen country zenét játszott, többen táncoltak is.
- Csakhogy itt vagy! - ment el mellettem anya, egy pillanatra megijedtem, mert nem számítottam rá, hogy valaki hozzám szól. Utánaindultam
- Bocsi, tudok segíteni valamiben? - néztem a kezében lévő húsos tálra
- Igen, ha esetleg szóval tartanád a vendégeket, annak nagyon tudnánk örülni
- Szóval?
- Olivia, ne lábatlankodj. - förmedt rám anya - Te is házigazda vagy és képviselsz minket, amíg nem vagyunk itt mert pakolunk.
- Oké, értettem.
- Jó. - sóhajtott egyet anya, majd a nagy tálat az asztalra helyezte, sarkon fordult és visszaindult a ház irányába. Körbenéztem, egyelőre egy ismerős arc sincs, talán egy-két idősebb ember rémlik gyerekkoromból, de nem mernék rá megesküdni.
- Szia! - lépett oda hozzám egy hölgy - Te vagy Liv?
- Ööö, én. - erőltettem magamra egy mosolyt
- Gondolom nem ismersz meg, Patty néni vagyok, Patty Grey.
- Ó, de, igen. - esett le a tantusz, Patty néni volt általános iskolában a biológia tanárom - Hogy van a tanárnő?
- Jól, köszönöm. Hogy milyen gyönyörű nő lett belőled! - szorította meg a felkaromat
- Köszönöm.
- Mary mondta, hogy elköltöztél Miamiba. Milyen ott az élet?
- Napos. - mosolyogtam, mire Patty felnevetett
- Azt mindjárt gondoltam. Mi is voltunk ott egyszer Johnnal, de megállapítottuk, hogy az nekünk túl meleg.
- John bácsi hogy van? - néztem körbe, hátha felismerem a férjét, gyerekkoromban többször is volt nálunk, ők is egy ranchot vezetnek, kicsit kisebbet, mint a miénk
- Jól, hála az égnek. Tavaly műtötték a csípőjét, úgyhogy mi már csak nézők vagyunk az ilyen eseményen sajnos.
- Sajnálom.
- Liv! - kiáltott valaki, a hang irányába fordultam
- Margo. - integettem neki
- Menj csak nyugodtan! - mosolygott Patty, visszamosolyogtam és odasétáltam Margohoz
- Mi a helyzet? - kérdeztem
- Soha nem kérném ezt, ha nem lenne fontos, de Tommy elment a legelőre a cowboyokkal, apád éppen kifizeti a
- Csak mondd. - vágtam a szavába modolyogva - Semmi probléma.
- Oké. - vett egy mély lélegzetet - Jake.
- Igen?
- Szóval, hogy az istállóban van.
- És?
- Megnézi a lovakat, mert három is vemhes és oda tudnád neki vinni a törzskönyvezési nyilvántartásunkat?
- Mert lovakat tenyésztünk? - húztam a fel a szemöldököm
- Tommy új hóbortja. - leegyintett, megcsörrent a telefonja
- Oké, intézem. - indultam el a ház felé. Nem mondom, hogy boldog vagyok a feladattól, de már szinte vártam, hogy mikor kell megint összefutnom vele. Gondolom most az égiek bepótoltatják az elmúlt 9 évet. Fújtatva fellépcsőztem a házba, bent ment a sürgés-forgás, bekukkantottam a konyhába, zűrzavar. - Bocsi. Anya!
- Mondjad, Liv. - anya rám se nézett
- A lovak papírjai hol vannak?
- Dolgozó szoba, szekrény bal alsó fiók.
- Köszi.
- Mary, a savanyúság? - kérdezte Sally néni, de én már ott se voltam. Átsétáltam apa dolgozó szobájába és ahogy anya mondta, meg is találtam a vaskos könyvet, belelapoztam, még majdnem üres a nyilvántartás. Sietve kivittem és kocogva az istállóhoz vittem. Amikor az ajtóhoz értem, lassítottam és besétáltam. Rögtön hallottam Jake mély hangját, még az idehallatszó zene sem tudta elnyomni
- Jól van, kislány, ügyes vagy. Mindjárt megtalálom a szívhangot... hopp, meg is van.
Követtem a hangot, mire az egyik boxból kilépett az asszisztens, úgyhogy nem volt nehéz dolgom. Rám mosolygott és elment mellettem. Megálltam a box mellett, Jake egy sztetoszkópot tartott a ló hasához és hangtalanul számolt, aztán hirtelen a nyakába akasztotta a műszert és megpaskolta a ló nyakát. Felnézett
- Hiányoztam? - vigyorgott
- Persze, nem tudok élni nélküled- grimaszoltam - A nyilvántartást hoztam.
- Oké. - leguggolt az orvosi táskához és matatni kezdett benne
- Hova tehetem?
- Fogd csak nyugodtan, még előbb van egy kis dolgom és kezet is mosnom kell.
- Oké. És ha letenném az öltőzőben a nyergek mellé? - néztem az istálló másik irányába
- Liv, 3 perc és készen vagyok. - felállt, mire visszanéztem. Egy óriási fecskendőt tartott a kezében és a ló nyakát simogatta
- Ó, te jó ég. - nyeltem egyet
- Nyugi, ezt Dakota kapja. Igaz, kislány? - paskolta meg az állatot
- Jó, hát én akkor megvárlak odakint. - fordultam sarkon
- Nem hiányzik? - szólalt meg, mire megtorpantam és visszafordultam
- Mi?
- Ez. - mutatott körbe
- Az istálló? Nem.
- Nem az istálló, a vidéki élet.
- Néha. - vontam meg a vállam - De már nehéz lenne visszaállni a körforgásba.
- Miért?
- Mert.... csak. - vettem egy mély levegőt, nem fogok itt lelkizni vele, álljunk csak meg
- A csak nem válasz. - mosolygott, mire a ló nyerített egy hatalmasat - Látod? Dakota is egyetért.
- Hogyne, hisz odáig van érted. - nevettem fel, mire megjelent az asszisztens és bement Jake-hez a boxba
- Már csak 2 üveggel van a buszban. - emelte fel az átlátszó folyadékot tartalmazó üvegcsét
- Sejtettem, hogy fogy a készlet. - Jake letépte a borítást a tűről, majd elvette az üveget és felszívott valamennyit belőle
- Ez micsoda? - kérdeztem, mielőtt gondolkodtam volna, mindketten rám néztek
- Ettől lesz szép és egészséges a csikó.
- Vitamin injekció. - mosolygott az asszisztens
- Aha, értem. - bólintottam
- Sam, megtennéd, hogy
- Hogyne. - hajolt le az asszisztens a táskához mielőtt Jake befejezte volna a kérdést. Elővett egy flakont majd a ló bal oldalán a hátsójára fújta, az illatból gyanítom, hogy fertőtlenítő. Aztán Jake fogta és egy gyors mozdulattal szúrt, a ló megugrott egy kicsit, de csak fújtatni kezdett, nyeríteni nem. Elismerően bólintottam, mert ehhez tehetség kell, hogy úgy adjon valaki injekciót, hogy az állat ne akarja megtámadni rögtön utána. Kihúzta a tűt, visszatette a kupakot rá, Sam egy veszélyes hulladék feliratú zacskót tartott, amibe beledobta, aztán leguggolt a táskához és visszapakolt bele mindent. Felállt, megsimogatta Dakota nyakát
- Sam, átvinnéd a táskát Onyx-hoz?
- Természetesen, doktor úr.
- Köszönöm. Na. - nézett rám Jake mosolyogva - Most megnézem a könyvet.
- Remek. Végre valahára- indultam el az öltöző irányába.