Mielőtt boldogok lettünk

18. fejezet

Egy ló nyerítésének hangjára ébredtem. Résnyire kinyitottam a szemem, hassal fekszem az ágyon. Mire megszoktam az ablakon beszűrődő fényt, realizáltam, hogy ez Jake hálószobája. Az ütemes szuszogásból ítélve éppen egy ágyban alszunk. Este miután vacsoráztunk közösen és elmosogattam, szépen megágyaztam magamnak a szomszédos szobában, aztán lezuhanyoztam, felvettem Jake egyik pólóját és rövidnadrágját, ami igencsak mókásan festett rajtam mert lábszár középig ért és átjöttem, hogy megnézzünk egy filmet. Csak körülbelül 3 másodpercre hunyhattam le a szemem, legalábbis én így gondoltam, de ezek szerint szépen bealudtam és Jake nem ébresztett fel. Azt sem tudom mennyi az idő. Vettem egy mély lélegzetet és kinyújtottam a karomat az éjjeli szekrényen lévő telefonomért, ami azonnal felvillant, a pontos idő reggel 6 óra 14 perc.
- Jó reggelt. - szólalt meg Jake álmosan. Letettem a telefont és átfordultam az ágyon felé
- Jó reggelt.
- Hogy aludtál? - mosolygott
- Mint a tej. De felébreszthettél volna nyugodtan, hogy menjek át a másik szobába.
- Elég nagy ez az ágy kettőnknek.... szerintem.
- Nem is a méretét kritizáltam. - ásítottam
- Akkor téma lezárva. - vigyorgott
- Hogy vagy? - felültem az ágyon 
- Őszintén? Szarul. - vágott fájdalmas képet - A varrat feszül, a lelegzetvétel rosszul esik, unok ebben az ágyban lenni.
- Hozom a gyógyszered.
- Ne. Majd reggeli után, éhgyomorra kizárt hogy bevegyem.
- Okés. Mit kérsz reggelire?
- Omlettet.
- Jó választás, én is azt kérnék a helyedben. - mosolyogtam
- Viszont először át kell kötni a sebem. Tudsz benne segíteni?
- Mondd, hogy mit csináljak.
- Forró vízre van szükségem, kéztörlőre, gézlapokra, ragasztóra és Betadine-ra. Mindent találsz odalent a nappaliban a lépcső melletti komód felső részében.
- Rendben. Máris hozom. - kimásztam az ágyból és lesiettem a konyhába, kivettem egy műanyag tálat, aztán visszafelé kivettem a komódból a kért dolgokat és felvittem a szobába. Lepakoltam az éjjeli szekrényére, aztán bementem a fürdőbe a vízért és kivettem egy friss kéztörlőt az egyik szekrényből, azt is odavittem. Addigra Jake már felült az ágyon teljesen és kitakarózott.
- Nem kell nézned, ha nem akarod. - mosolygott rám
- Áh, semmi gond. - mondtam határozottan, de persze azért nagyon nem akartam én azt látni.
- Segítenél a pólót levenni? Nem akarom hogy minden vörös legyen a Betadine-tól.
- Hogyne. - léptem közelebb és levettem a pólóját. Jake egy kispárnára helyezte a bal karját és maga felé fordította, a felkarján és az alkarján is volt 1-1 kötés.
- Lehet le kellett volna menni a rendelőbe. - kuncogott. Odatartottam a tálat, megmosta a használható kezét a forró vízben, megtörölte a törülközőben. Letettem a tálat az éjjeli szekrényre. Egy határozott mozdulattal lerántotta a kötést felül. Viszonylag kicsi volt a varrat, nem is nézett ki csúnyán. Megfogta a friss gézlapokat és a fogával kiszakította a borításukat, aztán kivett belőle párat, majd rám nézett - Csepegtetnél rá egy kicsit?
- Igen. - fogtam meg a Betadine-os üvegcsét és egy keveset nyomtam a gézlapokra. Jake határozott mozdulattal törölgetni kezdte a sebet, néha felszisszent. Amikor végzett, friss gézlapokat vett ki és rászorította a varratra.
- Megtennéd, hogy leragasztod? - bökött a fejével a ragasztószalag irányába. Szó nélkül fogtam és leragasztottam a karjára a lapokat. Vett egy mély levegőt és kifújta.
- Jól vagy?
- Persze, csak ez csúnyább lesz. - vigyorgott és ugyanúgy egy határozott mozdulattal lerántotta a kötést az alkarjáról. Léptem egyet hátra, mert döbbenetesen csúnyán nézett ki. Legalább 15 centi hosszan tartott a varrat, körülötte lila volt a bőre, még a tetováláson is átütött. Jake rám nézett - Kimehetsz bármikor.
- Neeem, maradok.
- Oké. - vett ki friss gézlapokat a csomagolásból, odaléptem és azt is belocsoltam fertőtlenítővel. Minden ugyanúgy történt, mint az előző sebnél. Amikor végzett, összeszedtem a dolgokat az ágyról és kivittem a fürdőbe mindent, hogy ha legközelebb szükség lenne rá, akkor közel legyen.
- Lemegyek és készítek reggelit.
- Rendben. - mosolygott - Megteszed, hogy a használt gézlapokat egy zacskóba teszed? Majd ha jön Sam vagy már jobban leszek, akkor a rendelőben van veszélyes hulladék gyűjtő és abba kell tenni.
- Akár én is kivihetem.
- Nem fontos.
- Oké. -mosolyogtam. Jake behunyta a szemét és a fejét az ágytámlára ejtette, nagyon aprókat lélegzett. Biztos vagyok benne, hogy iszonyatosan fáj neki most mindene, csak nem mondja. Lelépcsőztem a földszintre és kerestem egy zacskót a gézlapoknak, aztán alapos kézmosás után nekiálltam a reggelinek. Amikor elkészültem mindennel, tálcára pakoltam és felmentem. Jake még mindig ugyanabban a testhelyzetben volt, mint amiben hagytam.
- Kész a reggeli.
- Mmm, de jó. - felém fordította a fejét és kinyitotta a szemét, gyönyörű zöld szempár nézett rám. Letettem a tálcát elé,aztán elvettem a saját tányéromat és egy villát, majd megkerülve az ágyat, felültem törökülésben vele szembe
- Jó étvágyat!
- Neked is. - mosolygott - Kenyeret nem kérsz?
- Nem, köszi. - kaptam be egy villa tojást, ő is hozzálátott a reggelihez
- Azért ezt meg tudnám szokni. -mosolygott - Minden reggel veled ébredek, ágyba kapom a reggelit. Nem is lenne rossz, kár hogy ehhez fájdalom párosul.
- El kell hogy szomorítsalak, reggeli után muszáj hazamennem. - bámultam a tányérom, nem akartam a szemébe nézni
- Tudom és már tegnap is tudtam.
- Sajnálom.
- Ugyan már, mit sajnálsz? - mosolygott, mire felnéztem - Semmi gond. Én erősködtem, hogy töltsd velem az egész napot és az éjszakát. Tisztában voltam vele, hogy egyszer el kell menned.
- De egyedül maradsz.
- Majd felhívom Samet. - kapott be egy villa tojást
- És Sam el tud majd látni?
- Ne aggódj, férfi létére profi.
- Értem. - piszkáltam a villával a tányért. Rosszul esik, mert maradni szeretnék. Segíteni szeretnék. Jól éreztem magam vele, kellemes társaság volt és valahogy gombóc kezd növekedni a torkomban, hogy itt hagyom. Pedig nem is megyek messzire. Nem értem, hogy mi a bajom.
- Ez finom volt. - felnéztem, amikor a villa csörgött a tányéron. Mindent megevett, pedig csak fél kézzel képes rá. Nekem még a fele ott van a tányéromon, de hirtelen már nem is vagyok éhes. Felálltam és a tányéromat az üres tányérra tettem, aztán elvettem a tálcát és szó nélkül levittem a konyhába. Miután elpakoltam magunk után, felmentem a vendégszobába és felöltöztem, az alkalmi pizsamámat az ágy szélére tettem és átmentem Jake szobájába
- Minden oké?
- Persze - mosolygott - Már bevettem a piruláimat is, úgyhogy illene felvennem egy pólót.
- Segítek. - léptem oda és felsegítettem rá a pólóját - Ne húzzam feljebb a fűtést?
- Nem kell, jó így.
- Hozzak plusz párnát vagy takarót?
- Nem.
- Rágcsálnivalót vagy még több innivalót?
- Nem kell. - mosolygott
- Indítsak be egy mosást?
- És ki fogja kiteríteni?
- Ja, igaz.
- Liv. -átnyúlt a jobb kezével a sérült karján és megfogta a kezem, ránéztem - Megleszek. Menj nyugodtan, már biztosan hiányolnak a szüleid.
- Jó, de
- Nincs de. Itt voltál, nagyon jó volt, de tudom, hogy neked még rengeteg időre van szükséged ahhoz, hogy itt maradj végleg.
- Hívlak majd, rendben?
- Várom. - vigyorgott. Lehajoltam és hosszan megcsókoltam, aztán lementem a földszintre, felvettem a kabátom és a csizmám, elvettem a slusszkulcsot és kimentem. Nemsokkal később úton voltam haza.