Mielőtt boldogok lettünk

16. fejezet

Miután felvittem a gyógyszereket és meggyőződtem róla, hogy Jake beveszi őket, hagytam pihenni és lejöttem a konyhába. Szétnéztem a kamrában és meglepődve tapasztaltam, hogy nem üres. Főztem egy kiadós zöldséglevest, sütöttem húst és csináltam mellé krumplipürét. Elővettem egy reggeliző tálcát aminek van lába és rátettem egy tányér levest, mellé pedig egy kisebb tányéron a húst és a krumplit, evőeszközt is tettem, innivalót is és elindultam a kis csomaggal az emeletre. A lépcsőzés nehéz feladat volt, de megoldottam. Besétáltam a szobába
- Hmmm, micsoda illatok. - mosolygott Jake
- Főztem. -mosolyogtam vissza
- Én meg elaludtam.
- Tudom, voltam párszor fent, hogy megnézzelek. Segítsek felülni?
- Megpróbálom egyedül.
- Nem kell ez a macsó tempó. - letettem a tálcát a komód tetejére és odamentem az ágyhoz
- Liv, menni fog. - fordult a jobb oldalára, aztán sziszegve és grimaszolva feltornázta magát ülő helyzetbe
- Most jobb?
- Jobb. - nézett rám elszántan - Most pedig lássuk, mi a menü!
- Oké. -odamentem a komódhoz és levettem a tálcát, aztán az ágyhoz sétáltam és letettem Jake ölébe - Zöldségleves, súlt hús, krumplipüré.
- Nagyon jól hangzik. - vette fel a kanalat
- Szerintem már kihűltek, de mindegy.
- Nem gond. - kapott be egy kanál levest - Mmmm, Liv. Ez isteni!
- Tényleg?
- Komolyan. - evett jóízűen
- Akkor örülök. - mosolyogtam
- Nem ülsz le?
- Ja, de, persze. -megkerültem az ágyat és felmásztam mellé, majd törökülésben elhelyezkedtem
- Te már ettél?
- Nem még, de nem is vagyok éhes.
- Pedig enned kellene valamit. - tolta el az üres mélytányért és maga elé húzta a húst a krumplival
- Majd eszem, ha éhes leszek.
- Figyelj, mint orvos
- Jake, az istenért! Állatorvos vagy! - nevettem el magam
- És gondolod, hogy akkor már embereknek nem is tudok tanácsot adni? - nézett rám bosszúsan
- Hagyjuk, tényleg. Majd eszem.
- Hát jó. - kapott be egy villa húst. Csendben néztem, ahogy teljesen elfogyasztotta az ebédet, aztán elvettem tőle a tálcát és letettem az ágy mellé a földre, majd visszafordultam az eredeti töröküléses testhelyzetbe
- Most megbántottalak, igaz?
- Dehogy. - nézett rám
- Biztos?
- Persze. Nem olyan könnyű engem megbántani.
- Megágyazzak neked normálisan?
- Dehogy, majd éjszakára csak.
- Jó. - bólintottam
- Te hol szeretnél aludni?
- Mik a lehetőségeim?
- Itt mellettem vagy esetleg itt mellettem.
- Ez most vicc?
- Persze. - nevetett fel - Van vendégszoba, de ha a kanapé a nappaliban szimpatikusabb akkor aludhatsz ott is.
- Még pizsamám sincs. - mondtam lemondóan
- Alhatsz meztelenül, engem nem zavar.
- Jaaaake!
- Jaj Liv, csak próbálom oldani a hangulatod. - kuncogott - Kapsz tőlem egy pólót meg egy rövid nadrágot vagy amit csak akarsz.
- Oké.
- Figyelj
- Fáj valahol? Mit hozzak? - néztem rá hirtelen
- Dehogy, nem fáj semmim, ez a fájdalomcsillapító jó cucc.
- Akkor?
- Szeretlek. - gondolom láthatta, hogy elkerekedik a szemem, mert gyorsan folytatta - Nem azért mondom, mert viszonzást várok, csak szeretném, ha tudnád.
- Jake
- Nem, tényleg nem kell mondanod semmit. Itt vagy és ez nekem mindennel felér.
- De szinte már nem is ismerjük egymást, eltelt 9 év.
- Soha nem szerettem mást, Liv. Voltak nők, nem mondom, de szerelmes nem voltam és ezt most értettem meg.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Mióta nincs kapcsolatod? - néztem rá
- Elég régóta.
- Egyéjszakás?
- 7 éve volt utoljára és rohadtul nem hiányzik. Én is kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Mi köt Miamihoz?
- Hát a munkám például.
- De pasi köt oda? - szinte éget a tekintete, ahogy rám néz
- Nem. - vallottam be elpirulva - Nagyon régen nem.
- Gyere haza. - fogta meg a kezem, lenéztem rá
- Nem tehetem.
- Bármit megtehetsz, fiatal vagy. Gyere haza.
- És éljek a szüleimmel megint? - néztem fel rá
- Nem. Élj velem.
- Ez egy komoly ajánlat? - ráncoltam össze a szemöldököm
- Igen.
- Nem is tudom.
- Csak gondolkozz rajta, jó?
- Jó. És mi lesz így Barbrával? - kaptam színpadiasan a szívemhez
- Ó, te jó ég! - emelte a tekintetét a plafonra, mire felnevettem
- Összetöröd a szívét annak a szegény lánynak.
- De hisz nem is beszéltem vele azóta, hogy bemutatkozott az oltáson.
- Attól ez még igenis létező dolog, nagyon bejöttél neki.
- Tudom, általában így reagálnak a nők a közelemben. - vigyorgott
- Ez nagyképű volt.
- Ez tény, édesem. Ez tény.
- Na jól van, te sebesült Don Juan. - kuncogtam - Megyek mosogatni.
- Eszedbe ne jusson! - nézett rám
- Hát pedig valakinek muszáj lesz.
- Akkor majd a gép elmossa.
- De azt is be kell pakolni valakinek.
- Majd bepakolod később!
- És addig mit csináljak?
- Bújj ide. - emelte fel a jobb kezét
- Van két repedt bordád.
- Nem érdekel. Nos?
- Hát jó. - váltottam testhelyzetet és odabújtam mellé, próbáltam nagyon óvatos lenni. Még mindig észbontó illata volt, nagy levegőt vettem, aztán éreztem hogy simogatja a hátam.