Mielőtt boldogok lettünk

10. fejezet

Körülbelül 10 perccel később Jake megjelent egy tálcával a kezében, amin volt két egyforma bögre. Megkerülte a kanapét és letette az asztalra, majd felém nyújtotta az egyik bögrét. Elvettem, mire ő elvette a másikat és leült mellém.
- Remélem ízleni fog. - mosolygott rám -Még mindig 2 cukor, pici tej és rettenet mennyiségű tejszínhab?
- Pontosan. - bólintottam, közben a kanállal kavartam a habot a kávéba - Így emlékszel még?
- Nem nagy dolog. - húzta meg a vállát.
- Semmi cukor, sok tej.
- Te is emlékszel? - nézett rám
- Nem nagy dolog. - húztam meg a vállam, mire mindketten felnevettünk
- Ugye nem vagy már annyira zavarban?
- Nem. - kortyoltam a kávéból - Uhhh, ez isteni.
- Örülök. - mosolygott, aztán ő is belekortyolt a sajátjába
- És barátnő, exfeleség, gyerek van-e?
- Se jelenlegi, se exfeleség és gyerek sincs. Barátnő volt, de annak rég vége.
- Értem. - babráltam a kiskanállal - Nem akartalak megsérteni a kíváncsiskodásommal, a magánéleted a tiéd. Nem is értem miért kérdeztem meg.
- Semmi gond nincs ezzel, szívesen válaszolok az összes kérdésedre őszintén.
- Rendben.
- És neked? Már ha publikus, természetesen.
- Ugyanaz, mint neked. Se jelenlegi, se exférj, se gyerek, se pasi. Sivár és nyomorúságos az életem, egyedül fogok meghalni. - kuncogtam
- Ne mondj ilyet. Biztos vagyok benne, hogy sorban állnak a férfiak az ajtód előtt.
- Ja, csak valószínűleg eltévesztik az ajtót.
- Hála az égnek. - kortyolt a bögréből, mire megszólalt a telefonja - Bocsi, ezt fel kell vennem.
- Csak nyugodtan. - kortyoltam én is a kávéból. Jake felvette a telefont és udvariasan de hivatalos hangnemben beszélt, igazából nem figyeltem rá, inkább a nappalit kezdtem pásztázni. A kanapéval szemben volt egy kandalló, de nem működött, viszont biztos nagyon hangulatos a hideg téli estéken. Most is kifejezetten meleg van a házban, szóval valószínű, hogy másfajta fűtési mód is van. De tévét egyáltalán nem látok, annál több könyvet igen. Roskadoznak a könyvespolcok a mennyiségtől és amennyire jól látom, nem szakkönyvek sorakoznak katonás rendben.
- Elnézést. - mondta Jake és letette a telefont az asztalra
- Semmi gond. Munka?
- Majd rendelési időben, csak időpontkérés volt.
- Régóta itt rendelsz?
- 1 éve épült csak a rendelő, addig a városban voltam, de így kényelmesebb mindenkinek. Itt elfér bármennyi autó, nincs parkolási díj, ellenben van műtőm a hangárban.
- Azta. - füttyentettem elismerően - Egy pár szakvizsgáról lemaradtam.
- Most is tanulok egyébként.
- Tényleg?
- Igen. Baromfi-egészségügyi szakvizsgázni fogok jövőre.
- Hogy mi? - nevettem fel
- Rengetegen kezdenek baromfit tartani mostanában, így szeretnék felkészülni.
- Tyűha. - kortyoltam a kávémból
- Tervezed hogy visszaköltözöl?
- Anyáékhoz? Semmiképpen.
- És sajátba?
- Nem tudom. Nem hinném. Jól megy a szekér Miamiban, szeretek ott élni.
- Érthető. - mosolygott
- És hogy jöttek a tetkók?
- Akkor kezdődött, amikor elmentél. -nézett le a karjára - Igazából nem terveztem ennyit, de egyik követte a másikat és mindegyiknek jelentése van a számomra.
- Jól áll egyébként.
- Köszi. - mosolygott, de nem nézett rám. Nyeltem egyet, mert kiszáradt a szám. Nem tudom hogy én voltam túl régen pasival vagy Jake van rám ekkora hatással, de kezd a fejem zsongani a látványtól. - Neked van?
- Tessék? - ocsúdtam fel
- Tetoválás. Van neked?
- Jaaa... nincs. De már gondolkodtam rajta.
- Majd szólj, ha eldöntötted, ismerek egy művészcsajt, szinte minden tetkóm tőle van, óriási amit csinál. - megitta a kávéját és letette a bögrét a tálcára az asztalon
- Köszi.
- Figyelj, Liv. - hirtelen rám nézett
- Tessék? - szorítottam meg a bögrét
- Én kimondom kerek-perec. Nem tudok másra gondolni, mióta betetted a házba a lábad, csak hogy egyszerűen muszáj, hogy megcsókoljalak.
- Én is csak erre tudok gondolni. - vallottam be és érzem, hogy a fülem tövéig elvörösödtem - Nem tudom, hogy te vagy rám ilyen hatással vagy az, hogy itt tényleg kettesben vagyunk, vagy mi van velem, nem tudom. Tényleg nem.
- Ezt komolyan mondtad? - kivette a kezemből a bögrét és letette a tálcára
- Igen. - pislogtam, Jake közelebb ült hozzám, a szívem kiugrik a helyéről
- Hát azért ez már jelent valamit. - mosolyog és fogva tart a tekintetével
- Igen?
- Eddig egy levegőt sem szerettél volna szívni velem.
- Igaz. - nyeltem egyet, totál kiszáradt a torkom
- Ne vegyük ezt most komolyan. Csak mi vagyunk itt. Ne gondold túl.
- De mit? - ráncoltam a szemöldököm, mire két kezébe fogta az arcom, teljesen közel jött, szinte érzem ahogy levegőt vesz és kifújja
- Belehalok, ha nem teszem meg. - hirtelen a számra nézett, aztán vissza a szemembe
- Jake. - a kezem a combjára tettem, gondoltam hátha meg tudom állítani, de nem is vagyok benne biztos, hogy szeretném. Mérlegelni sem volt időm, megcsókolt. Lágyan, nem túl követelőzőn, amin meglepődtem egy pillanatra. Nem tudtam elszakítani magam, visszacsókoltam, mire sokkal erősebben csókolt. A következő pillanatban már lovagló ülésben vagyok rajta, nem szépítem, smárolunk, mint két tini a moziban. Aztán hirtelen az agyamban összeáll a kép, eltoltam magam.
- Mi a baj? - kérdezte levegő után kapkodva
- Ezt nem szabad. - hebegtem én is
- De mit?
- Jake... ez.... - lekászálódtam róla
- Ne gondolkozz, Liv. Most ne.
- De kettőnk közül muszáj valakinek. -hátrébb léptem és magam köré fontam a karomat
- Velem vacsorázol?
- Nem is tudom. - néztem le a zoknimra, hogy elszakítsam magam ettől a zöld szempártól, mert már nem tudok tiszta fejjel gondolkodni és még csak délelőtt 10 óra van
- És ha azt mondom nem lenne randi?
- Jake... megcsaltál. - néztem fel egyenesen a szemébe
- Nem így történt. - mondta elcsukló hangon. Úgy nézett ki ott a kanapén ülve, mint aki teljesen összetört
- De láttalak vele.
- Félreértetted, mert nem akartál hozzám jönni.
- Hozzád akartam menni.
- Dehogy akartál. Legalább most ne hazudj, Liv. Kerested a kibúvót az egész alól, aztán megtaláltad és 2 hét múlva elmentél az ország másik végébe. Nem akartál egy mezei állatorvos felesége lenni, nem akartál farmot, gyereket, semmit.
- Ez nem igaz. - nyílt tágra a szemem, majdnem megszédültem a hallottaktól
- Miért nem mondtad akkor, hogy így érzel? Hm? - nézett rám mereven - Én elmentem volna veled nemcsak Miami-ba, hanem akár Tibetbe is remetének, csak hogy boldognak lássalak. Állatok mindenhol vannak, orvos bárhol lehetek.
- Jake!
- Figyelj, nem érdekel. Hagyjuk az egészet a picsába. -rántotta meg a vállát - Rég volt, azóta te is, én is megváltoztunk. Voltak nők az életemben, nem fogom tagadni, de nyílván neked is voltak pasik, viszont az biztos, hogy senkit nem szerettem úgy, mint téged.
- Ez rám is igaz. - érzem, hogy megtelik a szemem könnyel
- Csak tiszta lapot szeretnék. Vacsorázz velem ma. Gyere át, nem is kell menni sehova, főzök valamit, beszélgetünk és utána hazaviszlek. Nem randi, baráti összejövetel.
- Rendben. - bólintottam, mire kicsordult a könnyem. Jake felállt és odalépett hozzám, aztán megölelt
- Ha 7-re megyek érted, az jó lehet?
- Jó.
- Oké. - vigyorgott és nyomott egy puszit a fejem búbjára
- Akkor megyek és készülök. - engedtem el
- Nem randi, jöhetsz pizsamában is.
- Ez randi. Csak, hogy tudd. - tettem csípőre a kezem
- Randi? -nézett rám hitetlenkedve
- Igen. Mert én szeretném, ha ez az lenne.
- Akkor foglalok asztalt Billingsben.
- Nem. Itt akarok enni és a te főztödet, cowboy.
- Megbeszéltük. - vigyorgott ravaszan
- Na pá. - sarkon fordultam és az ajtóhoz sétáltam. Felhúztam a csizmám, felvettem a kabátom, majd visszafordultam - Este 7. Pontos légy!
- Mint mindig. - kacsintott, mire elnevettem magam és kimentem a házból. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, vettem egy mély levegőt, aztán kifújtam. Rettentő hideg van a bentihez képest. Elindultam a kapu felé és csak kattogott az agyam. Én most tényleg randizni fogok Jake-kel?