Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction

19. A kapitány és a hadnagy

Teiji aggódott a testvéreiért. Mindkettőért. Először Akane eltűnik, aztán Taro elkezd sokáig kimaradni otthonról. Igaz, hogy Asahito kísérte mindig haza, szóval valószínűleg igazat mondott, amikor azt állította, hogy a nővérük barátjával tölti az idejét, de akkor sem értette. Hogy lettek hirtelen jóban? Korábban sosem bandáztak Akane barátaival a korkülönbség miatt. Lehetséges, hogy együtt kutatnak Akane után?

- Mégis mibe keveredtél nővérem? – suttogta maga elé, miközben kinyitotta a házuk ajtaját.

Aznap délután sokáig korrepetált egy alsóbb évest és később ért haza.

- Megjöttem!

Nem érkezett válasz. A házban sötétség és néma csönd volt.

- Anya, Taro! Merre vagytok?

Gyorsan papucsra cserélte a cipőjét és a nappalin át a konyhába sietett. Aztán felment az emeltre. Sehol senki. Utoljára még Akane szobájába is benyitott. Nem számított rá, hogy bárki is itt lesz, majd... arra pedig főleg nem, hogy egy vadidegent talál a nővére ágyán ülve.

Egy korabeli fiú volt, de ezt leszámítva semmiben nem hasonlított rá, vagy bárkire, akit ismert. A fiú középen elválasztott haja a válláig ért, baloldalt fehér, míg jobboldalt fekete volt, akárcsak a szemei színe. Tradicionális hófehér ruhákat viselt, mintha egy temetésről érkezett volna, kivéve egy fekte szalagot a bal felkarjára kötve. Lótuszülésben ült és egy fényképet nézegetett.

Az idegen lassan felemelte a fejét és Teiji szemébe nézett.

- Látsz engem igaz?

- I-igen...

Nem értett semmit. Ki ez a fiú? Miért ilyen különös és mi az, hogy látja-e? Persze hogy látja!

- Jó. Akkor legalább nem fogsz annyira félni. A láthatatlan sokkal ijesztőbb a láthatónál, nem gondolod?

A hangja nagyon melankolikus volt, ami sehogy sem passzolt a fiatalságához.

Felmutatta a fényképet.

- Ők itt a szüleid?

- Igen. Ez az esküvői fotójuk. – Miért mondja ezt el neki? – Hogy jutottál be a házba?

A fiú mintha meg sem hallotta volna a kérdését. Felállt Akane ágyáról és Teiji elé sétált. Átadta neki a képet. Teiji úgy kapott utána, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban eltűnhet a szeme elől.

- Hívom a rendőrséget!

- Őszintén sajnálom.

A furcsa fiú búskomor hangja volt az utolsó dolog, amire Teiji emlékezett, mielőtt elájult volna. Nem érzett fájdalmat. A saját teste súlyát sem érezte, mintha vízben lebegett volna.

***

- Futás! – kiáltotta nekik Hanako mielőtt villámlépésben megtámadta volna az ellenséget.

Asahito szorítása épphogy erősödött Taro karjai között és alig tettek meg egyetlen lépést, amikor vérfagyasztó hang hallatszott a hátuk mögül. Fröccsenés. Mintha vizet öntöttek volna a betonra.

Taro tudta, hogy nem kellene megfordulnia, de nem volt képes megállni. Hátranézett és a félelem azonnal kővé dermesztette.

Valaki felkiáltott. Talán Asahito volt, talán ő. Fogalma sem volt. Csak azt látta maga előtt, hogy Hanako mellkasából fröcsköl a vér, majd a halálisten térdre esik és arccal előre a betonra dől. A háta mögött egy lépésnyire a vöröshajú lány guggolt, egyik kezében magasra tartva a kardját, aminek a pengéjéről vér csöpögött.