"Ami az enyém, az az enyém. Játszadozz csak velem! Perzselj fel mindent bébi! Csak az enyém vagy! És senki nem ér ahhoz, ami az enyém! 🥵☠️🔞⚜️😈🔱🔥👑
"Olyan akarok lenni mint te. A te Maffia királynőd. A mi hatalmunkat mindenki meg ismeri. Mindenk...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Olyan mintha meg értené. Olyan együtt érző volt velem. Mint aki tudja hogy nehéz volt az életem. Lehet neki is nehéz volt. Azért ért meg. De nagyon jól esett. Hogy milyen lázadó volt. Hogy soroltam neki az öngyilkosság kellékeit.
Kis híján a szobába zavart. Nem akarta hogy ártsak magamnak. Akkor már nem is mondom neki. Hogy hányszor próbáltam már meg. Felet se tudja. Hogy mi zajlik le bennem minden percben. Hogy hányszor akartam a halálba menekülni. Mert nem volt semmi értelme. Hogy éljek és küzdjek. És most se érzem, hogy bármi értelme lenne. Jól esett Brendon kedvessége. Csak ülök az ölébe és az ablakon nézek ki. Suttogva szólal meg.
- Min gondolkozol ennyire kicsim?- kérdezi kedves hangon. Úgy érzem meg hasad a szívem. Annyira fáj. Minden, s mindenem. Úgy fizikailag mint lelkileg. Úgy érzem bele szakad a szívem. Minden lélegzet fájdalmas. Annyira nem akarok élni.
- Bár csak egy kismadár lennék. Szabadon szállnék. Nem kellene rettegni. Csak szállnék a szélben. Szabad lennék. – mondom halk hangon. Meg én is alig hallom. Nem bírom a könnyeimet vissza tartani. Túlságosan fáj. Nem bírom ezt. Meg simogatja a hátam.
- Nyugodj meg kérlek. Itt vagyok kicsim. Nem kell soha többet félned senkitől se. Soha többet nem bánthat senki. Mar nem vagy egyedül. Most mar itt vagyok. És ígérem neked vigyázni fogok rád. - mondja és fel emeli a fejem.
A szembe néz egyenesen. Ahogy a szemembe néz. Na itt már zokogás tör ki belőlem. Két keze közzé fogja az arcom. s úgy simogatja végig az arcom. Le törölve a fájdalmas könnyeim. A homlokomra ad egy puszit. És teljesen magához ölel. Jó érzés. Olyan hatalmas hozzám képest. El tűnők a karjai között. De ez olyan jó érzéssel tölt el. Meleg mellkasa van. Még az ingen keresztül is érezni lehet. Valamiért olyan jól esik. A lelkem is meg melegszik tőle.
- Miért értesz meg ? – kérdezem szipogva. És még törlöm a szemem. Kedvesen mosolyog.
- Katey cica. Hogy ne érezd egyedül magad. nem akarom hogy szomorú legyél. Nem szeretem ha sírsz. Szeretnék egy kis lelket önteni beléd – mosolyog rám kedvesen. Basszus Katey–nek hívott. Istenem. Kezem a számhoz kapom és zokogni kezdek ismét. Mire magához ölel.
- Ne sírj kicsim. Minden rendbe fog jönni. Ígérem neked. – suttogja lágy hangon.
- Hogy becéztél?- kérdezem szipogva. Nem tudom jól hallottam e. Lágyan rám mosolyog.
- Katey, így hívtalak. Miért szívem?- kérdezi érdeklődve. A szemébe nézek.
- Apa hívott így utoljára. Ő becézett így.- mondom mire sírni kezdek ismét. Lágyan el mosolyodik és fel emeli a fejem. S le törli a könnyeim.
