Kalitkába Zárva 《18++》

15. 🥀🩸🔥

Brendon:

Olyan édes, mikor makacs. Imádom ezt a csajt. Teljesen meg bolondít. Imádni való kis démon az biztos.
- Majd meg látjuk mire mész. Úgyse fogom hagyni magam

- Az majd meg látjuk. Mostantól a játékunk kezdetét veszi. Majd ki derül melyikünk csinálja jobban édes

- Ne igyál előre a medve bőrére. Ne hogy azt hidd hagyni fogom magam.

- Nem is baj legalább jobban fogom élvezni cica.- vigyorgok utána. Majd be csapja az ajtót amga mögött. De huncut csaj. Le megyek  utána.

A nappaliba be lépek, de nem látom sehol.  Hova a picsába tűnt, ha el szokott nagyon kapni fog érte. Ki nézek a konyhába menet az ablakon. S meg látom a teraszon ülve. Elég hűvös idő van nem tudom, mit keres abba a vékony ruhába kint. Lassan ki nyitom az ajtót.  A hinta ágyon ül és A térde a hasához van húzva. De basszus remélem rosszul látom mi van a kezébe. Az egy cigi. Honnan jutott ő hozzá. Biztos lent hagytam. Ezért szorulni fogsz.  Fel áll és úgy folytatja. 

Mögé lépek, s meg köszörülöm a torkom.  Mire rám kapja a tekintetét.  De azonnal le is süti. Tudja szerintem, hogy rosszat csinál. Mellé lépek és ki veszem a kezéből.

- Meg ne lássam még egyszer kis lány! Hogy jutott eszedbe Katey!- morgom és helyette  én szívok bele.  De vissza  el veszi, s újra bele szív. Rám fújja  a füstöt. Szigorú pillantást  vétek rá. És karba teszem a kezem.  Amitől végig néz rajtam.

- Ha nem akarod,  hogy mindig ideg beteg hisztis picsa legyek. Akkor hagyod, hogy el szívjam.- morogja hozzám. Mire szigorúan nézek a szemeibe. Amitől el komolyodik. Tudja szerintem , hogy mi lesz a válasz .

- Még mit nem! Inkább mást szívj helyette.- morgom és közelebb lépek. Amire hátrébb lép egyet.  De át karolom a derekát és magamhoz húzom. – itt van alattam. Ezt is igazán szívhatnád – morgom a fülébe.  Mire sóhajt egyet.

- Nem volt világos, amit el mondtam reggel! Ezzel nálam semmire se mész!  – morogja vissza. De vigyorgok egyet és a kezében lévő cigibe szívok. És ki veszem a kezéből ismét.

- Mellettem te ilyeneket nem fogsz  csinálni. Ha ideges vagy szólj és le nyugtatlak. Van egy jó terápia kicsim. – suttogom. És ki oltom a cigit. Kíváncsian  néz rám. 

- Ezt meg mire mondod Bren?- kérdezi hitetlenkedve.  Mire huncutul vigyorgok egyet.  És az ölembe kapom.

- Majd meg tudod szívem.  jó kislány legyél.  – suttogom. Majd meg fordulok és vele együtt az ölembe be megyek vissza. Kuncog az ölembe. És a nyakamba kapaszkodik. Imádom hogy kicsi. Le ülök a fotelbe, s le kapom róla a ruháját. De zavarodott takarja el a melleit. De el veszem a  kezeit.

- Előlem ne takard magad kicsi lány. Láttalak már meztelenül. – suttogom. S a nyakába csókolok.  Bele remeg a teste is.

- Ne csináld már  ezt! Kérlek Bren.- szuszog, s a hajamba markol egyet.  Halk nyöszörgés  hagyja el ajkait.  Ha ennyitől nyöszörög.  Akkor mi lesz később.

- Azt mondtad mutassak olyat, amit még senki se. Akkor hagyd, hogy mutassak neked újat kicsim. Ígérem élvezni fogod.- suttogom és  lassan folytatom.

Lazít a hajam markolásán.  Finoman  végig  simítok  az  oldalán.  Szuszogni kezd.  Ujjaim hegyével lassan  haladni kezdek  a hóna alja felé. A hátára csúszik  a kezem.  S ki csatolom a  melltartót.  És le dobom magam mellé. Ajkaimmal a melle tetejét kezdem lágyan körbe csókolgatni. Majd a nyelvemmel is ugyan így csinálok. Nyöszörög  tőle.  Tetszik ez a hang.

De túl merev még mindig. Nem tud el lazulni. Mi van vele vajon. Meg elégelem, hogy ilyen feszült. S fel ülök. Amit gyorsan követ utánam. Idegesen takarja a melleit. S a térdét teljesen fe húzza a hasához.

Reszketni kezd a teste. Ez nagyon nem tetszik nekem. El veszi a mellei elől a kezeit. És a két tenyerébe néz. Csak figyelem mit csinál. Hirtelen kapkodni kezdi a levegőt. Majd ordít egy hatalmasat.  A körmeivel erősen marni kezdi végig az arca két oldalát. Mélyen bele nyomja. Az egyébként  se kicsi körmeit. Torka szakadtjából ordít.

Édes istenem mi történ vele. Gyors próbáltam a kezeit el szakítani az arcáról. De még annál jobban marta. Már vérezni kezd a körme helye. Közbe fájdalmas ordítás szakad ki belőle.

- Kate! Fejezd be! Katey ! – kiabálok rá, de mintha meg se hallotta  volna. Tovább ordít és marja végig a két arcát. A kezeit le szorítom  az ágyra.

- Nem lehet!! Nem bírom!! Elegem van!! Mindenből!! Meg akarok halni!!- zokogja és a mellkasomra csuklik a feje. A kurva  életbe.  Szorosan magamhoz ölelem.  De ismét marni kezdi magát. De le szorítom a kezeit.

- Nyugodj már le kicsit! Katey kérlek!- mondom neki határozottan. De ordítva zokog a melákomon. El engedem lassan a kezét. Mire hirtelen rá markol a mellkasomon a pólóra.  Így zokog tovább. Ki a fasz bántotta őt ennyire. lassan az ölembe ültetem. És simogatni kezdem a hátát.

- Shh.... nyugodj meg kicsi lány. Semmi baj. Itt vagyok - suttogom és az állam a feje búbjára  teszem. Hirtelen át ölel és úgy zokog tovább.

- Ölj  meg  kérlek! Ölj már meg! Nem akarok  tovább  szenvedni! Kérlek szépen  Ölj meg engem!- zokogja a mellkasomon.

Még mit nem. Azt a férget fogom kurvára ki Belezni,  aki ezt tette veled. Finoman az álla alá nyúlok, s fel emelem a fejét. Tiszta véraláfutásos az arca a körmei miatt. Finoman simogatni  kezdem a sebes arcát.
 
- Ne csináld már ezt Katey! Nyugodj meg kérlek! Itt vagyok. Senkinek se hagyom, hogy bántani merjen. Különben nem lesz olyan csontja, amit porrá nem  zúznék. – mondom nyugodt hangon.

Mire rám elemi a könnyeitől vörös szemeit. Olyan fájdalmas ez a tekintet. A lelkem melye is bele sajdul. Addig nem nyugszok míg a vérében nem fuldokolva döglik meg.  Az aki ennyire bántott téged. Nem nyugszok.

Nincs az az ember se isten aki az én utamba tudna állni. Nem  nyugszok míg ki nem belezem. Nagy nehezen sikerül le nyugodnia. Még hosszú  ideig Üll az ölembe. És a mellkasomba temeti arcát.  Kicsit erősebben ölelem meg.  Mire vesz egy nagy levegőt.
 
- Mi értelme volt ennyire bántani téged? Ki tette ezt veled!- kérdezem ingerülten. Szét tudnék verni valamit. A rohadt életbe is.

- Nem szeretnék róla beszélni.- suttogja alig hallható nagyon. De nem érdekel akkor is tudni akarom.

- Tudni akarom, hogy ki mert ennyire meg törni! Hogy egy ártatlan  kislányt, ki mert ennyire meg törni! Hogy mi értelme volt ennek!- morgom hűvösen. Idegesit kurvára. Hogy őt ennyire bántotta valaki. Szipog ismét.

- Kérlek ne kérj rá, hogy el mondjam. Túlságosan mély sebet hagyott bennem. Majd egyszer el mondom.- suttogja remegő ajkakkal.

De sajnálom  szegényt.  Sóhajtok egyet és bólintok rá egyet. Egyszer úgyis ki szedem belőle. De még várok egy kicsit vele. Magamhoz ölelem és ő is szorosan hozzám bújik. Teljesen hozzám simul ezt az apró teste. Olyan törékeny  lány.  Annyira vigyáznom kell rá. Veszélyes magára  nézve.  Úgy is ki szedem belőle. Nem nyugszok, míg le nem vadászom a faszfejt. Ha addig élek is. Nem érdekel mi a tét.