A színpadon túl/Szjg ff/

☘️ 16. ☘️

Mikor vissza értünk a koliba már teljesen lenyugodtam.A szobánkba gyorsan lezuhanyoztam és felültem az íróasztalomra és ettem egy almát.Kinéztem az ablakon és teljesen máshogy láttam a várost mint két napja valami változott és sajnos bennem mert a város meg mindig ugyan úgy nézett ki.És ezt a változást az a ház idézte elő,nem szabadott volna oda mennem.A múltam mintha egy sötét tárgy lenne.Amit nem tudok megfejteni.Na mindegy.Gyorsan bebújtam az ágyamba,hogy aludjak de nem ment.Nem tudtam aludni nem jött álom a szememre.Így,halkan felálltam és igyekeztem nem felkelteni Tamit.Gyorsan kiosontam az ajtón és azon gondolkodtam,hogy végülis hova mehetnék most.Tettem egy kört és végül a matek teremben az ablakba ültem be.Kinyitottam az ablakot és az egy méteres ereszre ráültem és néztem fel a holdra.Veszélyesen élek mivel kb a második emeleten voltam.Nem baj.Sokáig néztem a holdat de egyszer csak arra eszméltem fel hogy az ablakon keresztül beborultam a terembe.A francba elaludtam.

-Anyád-fogtam a fejem bosszúsan.

-Oh you didn't fall?(Nocsak nocsak csak nem leestél?)-hallotam egy gúnyos hangot.

-Who are you?(ki vagy te?)-tettem fel a kérdést.

-Hagyjuk az angolt nincs kedvem fordítani-mondta.

-Ki vagy te?-kérdeztem újra.

-Egy nagyon fontos személy számodra a múltadból-felelte.

-Légyszi mondd már meg ki vagy-kértem ingerülten.

-A nevem Noah-mondta.

Forog a világ mi a hogyan kerül ez ide?

-Nem bírom-motyogtam és egyre jobban szédültem.

-Nekem el ne ájulj-ragadta meg a karom.

-Nem tervezek endedj el-jelentettem ki.

-Oké te tudod-vonta meg a vállát-Csak nem haragszol rám?-hallottam ahogy vigyorog.

-Nem eszem ágában sincs-mondtam gúnyosan.

-Ne már Reni kilenc éve volt-mondta tök nyugodtan.

-Ott hagytál te hülye-morogtam.

-Jó oké tegyük magunkat túl rajta-mondta.

-Persze már túl is vagyok rajta-indultam meg az ajtó felé.

-Nem nem itt maradsz-csapta fel a kapcsolót és a termet betöltötte a fény.

-Nem Nono nem maradok-motyogtam dühösen.

-Szóval így állunk-vigyorgott.

-Nem sehogy nem állunk felfogtad a helyzet magaslatát?-pillantottam a szemeim
tükörképébe.

-Érem én leléptem oké de jó nem fogok magyarázkodni mert nincs rá magyarázat-suttogta.

-Noah én nem tudok most megbocsájtani egy olyan időszakon megyek keresztül ami érzelmileg pokollá tesz-pislogtam felfelé.

-Renike nem kell megbocsájtanod csak viseld el a búrám-nevetett fel.

-Én még talán elvissellek de Ricsi nem biztos-forgattam a szemeim.

-Ohh hát ő is itt van,még mindig raszta?-kérdi.

-Öt napja nem-mondtam-El engednél szeretnék aludni-suttogtam.

-Menj de holnap beszélünk muszály elmondanum mindent-felelte és elengedte a karom.

-Oké-pillantottam a karamell barna szemekbe.