A színpadon túl/Szjg ff/

🍃 15. 🍃

-Jól vagy?-kérdi halkan.

-Igen azt hiszem-bólintottam-Haza megyek,látnom kell a házat-jelentettem ki.

-Szó sem lehet róla-közölte.

-Miért nem?-lepődtem meg.

-Mert tudom milyen emlékeket hozna elő belőled az a ház-mondta.

-De így is úgy is be kell mennem a kiadóba-nyafogtam.

-Jó majd holnap elmegyünk a házba-felelte.

-Oksi mennem kell átöltözni van három tárgyalásom-vigyorogtam.

Felpattantam és átrohantam a szobánkba.Előszedtem egy ibolya színű blúzt és egy fekete szűk szoknyát.Meg persze a fekete magassarkúm is.

-Tami kelj fel-ráztam meg-Keress valami csini hivatalos ruhát és egy magassarkút-mondtam.

-He? Minek?-kérdezte.

-Elmondom neked a múltam de ahhoz jönnöd kell-közöltem.

-Oké van egy szűkebb hosszú ujjú egyberucim,megfelel?-pillantott rám.

-Tökéletes készülj el tíz perc és megyünk-feleltem.

Tami furcsán nézett rám,hogy mi ez a kirohanás de inkább csak átöltözött.Amikor készen lettünk gyalog indultunk el.Csupán negyed óra az út úgyhogy taxit nem hívtam.A kiadó előtt megálltam és beszívtam a levegőt.

-Reni mi a fenét keresünk itt?Ez a világ legnépszerűbb kiadója-motyogta sokkosan.

-Igen tudom.Mindjárt megtudod miért jöttem-mondtam.

Beléptünk az épületbe és egyből a recepcióhoz mentünk.

-Miss Rentai az ügyvédek várják a harmadik emeleti tárgyalóban-mondta és tovább nézte a papírjait.

-Köszönöm Kate-mosolyogtam rá.

A liftbe beérve Tami egyből letámadott:

-Mi a franc folyik itt?Milyen ügyvédek?-kérdezte sokkosan.

-Majd meglátod-titokzatoskodtam.

A tárgyalóba belépve ugyan az az érzés kavargott bennem mint az első tárgyalásomon.

-Luke kérem mutassa az idei kölcségvetést és a kiadott lemezek számát-kértem az asszisztensem.

-Tessék kisasszony-tolta elém a vaskos mappát.

-Rendbe kezdjük-mondtam és elkezdődött a tárgyalás.

Egy hosszú és többnyire unalmas megbeszélés után mögöttem a sokkos barátnőmmel vágtattam az irodám felé.Amikor oda értünk leültem a nagy bőrszékbe Tami meg az elötte lévő fotelbe.

-Légyszíves magyarázd meg ezt az egészet-kérte de már szerintem sejtette a dolgot.

-Tavaj amikor a papám meghalt az én tulájdon jogomba került ez a kiadó.Ez a kiadó hivatalos neve Rentai music.Az én nevem pedig Rentai Renáta a kiadó tulajdonosa és cégvezetője több mint egy éve-sóhajtottam fel a megkönnyebüléstől.

-Te szent ég-fogta a fejét Tami-Akkor ez a vállalat a tiéd?-kérdezte.

-Igen-motyogtam.

-Hű.Hogy bírod vagy nem is tudom mit kérdezzek.

-Néha még a mai napig sem hiszem el hogy ez az enyém.Félévenként egyszer bejövök egy kölcségvetési tárgyalásra és kész.Többnyire nem sok vizet zavarok-mondtam.

-Azta el sem hiszem-makogta.

-Hidd el én sem-nevettem fel.

-Gyere menjünk a régi házhoz.Igaz Ricsi lelkére kötöttem hogy nem megyek oda de nem bírom ki-mondtam.

Hívtunk egy taxit és már mehettünk is.A ház messze volt a kiadótól így kényelmesen helyezkedtünk el.A házhoz érve rossz érzés fogott el de nem foglalkoztam vele.Beütöttem az ismerős számkódót és kinyílt a kapu.Az ajtón belépve meglepő rend és tisztaság fogadott.A házvezető nő jó munkát végez.Tamival a nyomomban sétáltam végig a folyósón.A torkomban ott volt a gombóc és a sírás folytogatott.Az emlêkek meteorzáporként hasítottak belém.Mivel megszédültem ezért megtámaszkodtam a falon.

-Reni minden redben?-kérdezte.

-Nem nincs hívd Ricsit mond neki hogy jöjjön haza-motyogtam.

-Ööö...oké-mondta-Aha Tami vagyok nem nem most hol is Reni szerint otthon nincs jól azt mondta gyere nemtudom megszédült és sír-magyarázott folyamatosan-Mingyárt itt van-közölte.

Kómásan bólintottam és leültem a földre.A hátamat nekitámasztottam a falnak és csak sírtam.Kb negyed óra múlva Ricsi rontott be dühösen.

-Tami légyszi menj a nappaliba-utasította a barátnőm-Reni miért jöttél ide tudtad hogy nem fogod kibírni-mondta.

-Sajnálom nem gondoltam volna-sírtam.

-Nincs semmi gond-fogta a kezei közé az arcom.

Ő a szemembe próbált nézni de én kerültem a tekintetét.Hazudtam neki.Felpillantottam és a barna szempárok sajnàlatot tükröztek.Ricsi pár pillanatik még nézett de aztán megcsókolt.A csókja megnyugtatott immár harmadszorra.Amikor elválltunk a szemébe néztem és felettem egy kérdést.

-Miért?-kérdeztem.

-Mert nekem így sokkal jobb-pillantott a szemeimbe.

-Nekem is.Megnyugtat-suttogtam-Légyszi menjünk innen-kértem Ricsi elmosolyodott és felsegített.

-Gyere menjünk-ragadta meg a kezem.

Tamit megtaláltuk a kanapén és telózott.A léptekre felkapta a fejét és némen felelt és mehettünk is.