A színpadon túl/Szjg ff/

🏔️ 23. 🏔️

-Minek jöttél vissza ribike,hogy újra lóghass Cortezen?-nyávogott Edina

-Beszélj már normálisan csaje-szólalt meg a bátyám.

-Látom összeszedtél valakit biztos megfektetett már-vinnyogott.

-Öcsém ekkora hülyét mint te isten csak minden egy milliomadiknak teremtett-forgattam meg a szemeim.

-Szia Rentai Noé vagyok de csak Noah-vigyorgott a bátyám.

-Hát neked meg mennyi testvéred van?-kérdezte Edina.

-Kettő mint láthatod,de esetleg ha nem zavar mennék a barátaimhoz akik neked nincsenek-vigyorogtam.

Gyorsan adtam egy puszit a bátyámnak Edina vállát meg megveregettem és indultam a suli felé.A lépcsőnél lévő társaság hangosan röhögött az akciómon.

-Reni ez nagy volt megy a facebookra-tervezte Dave.

-Na neee felvetted mutasd-léptam mellé.

-Szégyen és gyalázat engem már nem is üdvözölsz-mosolygott Cortez

Oda léptem mellé és szorosan megöleltem.Miután Ricsivel a bárátságunk nem baráti Cortez töltötte be az életemben a legjobb barát szerepét.Nagyon sokat segített nekem mindig túllépni mindenen úgyhogy nagyon sokat köszönhetek neki.Mindig meghallgatott és amikor nem Alexnél lógtam avele voltam.A szüleimmel meg azt sem tudom hogy mi van.Még az első félévben szinte nem is láttam őket es nem is beszéltünk így hát ja.Nelkem a barátaim a mindenem nem tudnám mi lenne velem nélkülük.

-És srácok milyen volt nélkülem?-tettem fel a kérdést amire tuti vártak.

Zsolti és Dave egymás szavába vágva mesélték a történteket és meg csak nevettem rajtuk ahogy versengtek.Jó volt hallani azt hogy mi történt erre felé.Igaz hiányzik Amerika a ház meg a suli is de nekem itt a családom.Nekem mindenem itt van.Szeretek itt élni és azt is ahogy élek.Rájöttem,hogy nem éri meg azon gondolkodni,hogy hogyan lehetett volna az a fontos hogy mi van körülöttünk és ez a jelen.