Miután alaposan kimedencéztük magunkat magrakaptam a pólók és elindultunk a szobánkba.Már javában besötétedett így a folyósón sétálva a nagy ablakokon kereszül láthattuk New York fényeit.Halk lépteink csak úgy vízhangoztak a kihalt folyósón.A többiek vagy a földszinten lévő szórakoztató részlegen vannak vagy esetleg hazautaztak a szünetre de az sincs kizárva,hogy a szobáikba tengődtek.Sohasem gondoltam volna,hogy itt fogok valaha is lenni.Halkan beléptünk a szobába,én egyből elterültem az ágyamon és csak bámultam a plafont.
-Mi van veled és Ricsivel?-pillatott rám Tami a másik ágyról.
-Őszintén? Fogalmam sincs,egyszerűen nem értem most tök normális de amikor összeszedte azt a Holdacskát vagy kicsodát teljesen eltolt magától-feleltem.
-Én nem nagyon értem azt a srácot-sóhajtott fel.
-Szerinted én értem?-pillantottam fel-Elmegyek letusolni-szóltam és összeszedtem a cuccaimat.
A fürdőbe kb fél óráig eregettem magamra a forró vizet és csak gondolkoztam.A barátságom Ricsivel percek alatt romlott meg aminek az okát sem tudom.Egyszer csak ellenséges lett velem amivel elérte a célját ellökött magától.Ami nekem fájt neki nem biztosan.Oly szinten közömbös volt velem,hogy olyan már jóformán nincs is.
Kiléptem a zuhany alól felvettem a pizsim ami a Corteztől kapott póló és egy rövidke naci volt.A hajam kontyba kötöttem és kiléptem az ajtón.Leültem az ablakba és az egyik kedvenc könyvemetkezdtem el olvasni spanyolul.
-Elárulnád honnan tudsz te spanyolul ilyen jól?-nevetett Tami.
-Még álltalánosban Ricsivel,Cortezzel és Kingával kéttannyelvű suliba jártunk és az a másik nyelv a spanyol volt.Tökre izgalmasnak találtam,hogy majd középsuliba úgy beszélek,hogy más nem érti mit mondok.És itt jött a feketeleves azéletembe.Nyolcadik végén mennünk kellett Ádámmal Amerikába a nagyi meghallt és a papa nem bírta volna egyedül.A szüleink nem tudtak jönni ezért a bátyámmal repcsire ültünk és eljöttünk Amcsiba.És itt hiúsult meg az tervem hogy egy középsuliba fogok járni a barátaimmal.És itt vagyunk most-meséltem a múltamat kapargatva amit kifejezetten nem szerettem.
-És hogyan lettél híres?-kérdezett rá egy számomra kényes témára.
-Erről inkább nem szeretnék beszélni-bújok ki a téma alól.
Muszály erről Ricsivel beszélnem ő tudja egyedül a múltam ezen részét.Azonnal felpattantam és kirohantam az ajtón egyenesen a fiúk szobájába.
-Ricsi engedj be?-kopogtattam az ajtón.
-Mi történt?-pillant rám kómásan az ajtóból.
-A múltam nem tudom tovább magamban tartani de nem szabad elmondanom-hadartam ismét.
-Ren egyszer elkell mondanod muszály lesz nem titkolhatod ezt tovább akkor sem ha nem vagy rá képes-mondta.
-Rics elfogom de kell egy kis idő-mondom és kitör belőlem a sírás.
Ott a fiúk szobájában a szönyegen ülve ahogyan bőgtem olyan szánalmasnak éreztem magam.Lassan hátradőltem és könnyezve a plafont bámúltam.Ricsi ledőlt mellém és felkönyökölt hogy jobban lásson.
-Ahogy csillog a szemed a könnyektől különlegessé tesz-szólalt meg egy idő után.
-Micsoda?-kérdem.
-Nem lényeges-suttogta halkan.
Egy csómó ideig csak egymás szemébe néztünk miközben néhol a barna íriszekben megcsillant a fehérlő holdfény.Úgy éreztem elveszek azokba a szemekbe.Ricsi felém hajolt és megcsókolt igaz csak pár másodperc volt de engem ez is meglepett.Miután rájött,hogy mit is tett a nyakamba fúrta a fejét és motyogott valsmit amit nem teljesen értettem.Átöleltem Ricsit és lehunytam a szemeimet.Megsajnált csakis ezért csókolt meg neki barátnője van.Újra rámjött a síró roham de csak szorosan lehunytam a szemem és a szőnyegen Ricsit átölelve aludtam el.
STAI LEGGENDO
A színpadon túl/Szjg ff/
FanfictionSzjg ff Nem könnyű sztárnak lenni 15 évesen úgy hogy el kell mennem magyarországról amerikába és mikor három év után szünetet tartok visszamegyek magyarországra és új életet kezdek a Szent Johannában.
