Nemesek - A Két csoda

3.Fejezet A vonaton

Hamarosan odaért Roxmortsba a vonat. Nora és a többiek már felvették iskolai talárjukat és beszélgettek. De ekkor hangos csikorgás közepette a szerelvény megállt. Mint kiderült, halálfalók állították meg. Felszálltak.

-Hol az áruló lánya!!!

Norát keresték. Arthur berohant a fülkébe. Megfogta Norát és elbújtatta a vonat hátsó részébe.

-Ne aggódj, itt nem találnak rád-mondta, majd elment.

Nora nagyon félt. Gondolkozni kezdett; Miért pont őt keresik? Miért mondják az apjára, hogy áruló? Ő is halálfaló volt? Akkor az anyja és a bátyja is az volt? Bellatrixék is? Mi ez az egész?

A halálfalók még mindig nem mentek el.

-Most megfogok halni? -kérdezte saját magától.

Ekkor Norának megszólalt a telefonja. Az édesanyja kereste. Szerencsére nem volt hangos, így nem hallotta senki.

-Anya mi történt? Keresnek valami halálfalók.

-Kislányom, Apádat és Dracot elfogták.

-De miért? Ti nem voltatok ilyen halálfalók. Ugye? -kérdezte Nora.

Narcissa sóhajtott.

-De igen. Tizenhét évvel ezelőtt.

-Mi? -Norát hidegzuhanyként érte a vallomás. -De nekem ezt miért nem mondtátok?

-Kislányom, le kell tennem, mert itt vannak értem is. Vigyázz magadra. Bellatrixékat nem kapták el, hozzájuk tudsz segítségért fordulni. Ha majd találkozunk ígérem, mindent elmondunk.

-De Anya, -kezdte Nora. De a telefonban már nem volt senki.

Már épp eltette a telefont, amikor az egyik halálfaló megtalálta és a karjánál fogva rángatta elő.

-Megtaláltam-mondta.

-Ne! Engedd el! -kiabálta Arthur.

Dominicot, Jonathant, Arthurt és valamennyi embert elfogtak a vonaton. Éles nevetés hangzott. Hirtelen előtűnt a semmiből egy fekete hajú, magas, gonosz mosolyú lány. Ránézésre nagyon hasonlított a néhai Voldemortra.

-Ki vagy te? -kérdezte Nora.

-Carol vagyok, Voldemort nagyúr lánya. -felelte aljas mosollyal.

-Kinek a lánya?? -kérdezték egyszerre a fiatalok.

-VOLDEMORT!! -ordította Carol. -Az Apám volt, mielőtt az a Harry megölte!

Mindenhol sugdolózás kezdődött.

-A mi harrynk? -kérdezték egymástól.

-Na jó, mondd el, mit akarsz? -kérdezte türelmét vesztve Nora.

-Egyszerű. -felelte Carol, -Vagy csatlakozol a halálfalókhoz, vagy a családodnak végük. A szüleid megfizetnek azért, amit Apámmal tettek.

-Mit tettek?

-Hát nem tudtad? -nevetett Carol. -Tizenhét évvel ezelőtt elmenekültek a háborúból.

-Milyen háborúból? -Nora semmit nem értett ebből az egészből.

-A háborúból. Ahol cserben hagyták Apámat. De ezt nem hagyom annyiban!

-Ne hallgass rá Nora-kiáltotta Arthur.

-A szüleim tényleg ott voltak? -kérdezte bizonytalanul.

-Igen. Meg az a félkegyelmű Bátyád is! Sőt még a Te Bellatrix nénéd és Rodolphus bácsid is!

-Nem hiszek neked! -mondta Nora. De legbelül, ő is megrendült mondatában. -A szüleim nem ilyenek.

-Ó, tényleg? Kérdezd meg őket. Feltéve, ha még megélik a találkozást! -Carol visítva nevetett.

A halálfalók vonszolni kezdték Norát és a többieket a vonatról. Ekkor a lány hirtelen felkiáltott:

-Stupor!

A halálfalók elengedték őket. Ők is pálcát ragadtak.

-Állj! -kiáltotta Carol -Hagyjátok. Majd én elintézem.

Dominic, Jonathan és Arthur is pálcát ragadtak, készen állva a harcra.

-Na most mutasd meg, milyen bátor vagy, Nora Malfoy! -mondta gúnyosan Carol.

Nora nem habozott. Máris kimondta az első varázslatot, ami az eszébe jutott: Stupor.

Carol kirepült a vonatból. A halálfalók mind utána mentek.

A vonat újra elindult és tovább haladt Roxfort felé.

A három jó barát visszaült a fülkébe.

-Izgalmas évnek nézünk elébe! -mondta Jonathan.

De Nora nem figyelt. Azon gondolkozott, amit Carol mondott. És most nagyon szeretné megtudni, mi történt 17 évvel ezelőtt...