Nemesek - A Két csoda

2.Fejezet Indulás Roxfortba!

Másnap reggel Nora már korán felkelt. Felöltözött és rendbe tette szobáját. Iskolai, Mardekáros talárját még nem vehette fel, nehogy a vonatállomáson az átlagos emberek gyanút fogjanak. Így azt beletette a ládába.

A házban már csak ő volt és Édesanyja. Apja, Rodolphus és Bellatrix már hajnalban elindultak. Draco 7 körül mehetett el, mert Nora pont akkor kelt, és hallotta, hogy Bátyja elköszön Anyjától (Draco mindig hangosan köszön el, és ugyanolyan hangerővel vágja be maga után a bejárati ajtót).

Amikor a lány mindennel elkészült, megált a szoba közepén. Pár percig nézte, aztán kiment az ajtón és becsukta maga után. Lement a Társalgóba, aztán onnan, egyenesen tovább ment a konyhába, ahol találkozott Édesanyjával.

-Szia! -köszönt.

-Jó reggelt! -mondta Narcissa, miközben a lány reggelit készített magának.

-Tényleg jó korán elindultak Apáék. -mondta Nora, majd leült az asztalhoz és gyors megreggelizett.

-Igen, még hajnalban. -felelte Anyja.

-Csak azt nem értem, miért indulnak el ilyen korán.

-Mert nagyon messze dolgoznak. -magyarázta Narcissa. -Több órás oda az út, még így is, hogy hoppanálnak.

-Miért, hova mennek, a világ végére? -nevetett Nora.

-Nem. -nevetett Anyja is. -Csak nehéz oda eljutni. Azért utaznak mindig annyi ideig.

-Draco is elment már.

-Honnan tudod?

-Ugyan már! Draco úgy tud elmenni itthonról, hogy azt még Apáék is hallják a „világ végéről"! -nevetett Nora.

-Draco mindig így megy el.

Nora, miután végzett, segített Anyjának elpakolni.

-Kivigyelek az állomásra? -kérdezte Narcissa, miután kimentek a konyhából.

-Igen, légyszi. -mondta lánya. Lementek az előszobába, ahol felvették a cipőt és a kabátot. Pár perc múlva már el is indultak.

-Várod már, hogy találkozz a barátaiddal? -kérdezte útközben Anyja.

-Igen. És azt is, hogy találkozzak Hermionéval. -mosolygott a lány.

-Biztos örülni fog, hogy újra lát. Egész nyáron nem találkoztatok.

-Sajnos. Jut eszembe, egyszer majd elhívhatjuk őket hozzánk?

-Harryéket?

-Aha. Régen voltak már nálunk. Talán, amikor még kicsi voltam. Akkor viszont rendszeresen jöttek, emlékszel?

-Igen. -mosolygott Anyja. -Mindig azt vártad, hogy mikor jönnek.

-Meg Sirius és Tonksék is eljöhetnének. Annyira hiányoznak.

-Tudom. Draco is sokszor kérdezi, hogy mi van velük. Csak, hát ők is dolgoznak. És elég messze laknak. Majd egyszer meghívjuk őket is, jó?

-Igen! -mosolygott Nora. -Az nagyon jó lenne.

Eközben odaértek a King's Cross vonatállomásra. Onnan a szokásos módon jutottak át a kilenc és háromnegyedik vágányra-a falon keresztül! Az állomáson a szokásosnál is nagyobb volt a tömeg. Nora barátait kereste. Végül, megtalálta őket. Már a vonaton ültek. Dominic és Jonathan, Nora legjobb barátai leszálltak és segítettek felpakolni a lány ládáját. Aztán egy háromszemélyes fülkében várták Norát, aki még elbúcsúzott Édesanyjától.

-Akkor, mindent eltettél?

-Jaj. -forgatta szemeit a lány. -Hát persze. -megölelte Anyját.

-Nagyon fogtok hiányozni. -mondta szomorúan.

-Te is nekünk. Majd rászólok Dracora, hogy írjon. Biztos ír majd magától is, de hát, tudod, milyen.

-Tudom. -nevetett Nora. -Üzenem nekik, hogy attól még, hogy nem vagyok otthon, nyugodtan írhatnak.

-Megmondom nekik. -mosolygott Narcissa.

Nora felszált a vonatra. Az szépen lassan elindult, és elhagyta az állomást. Nora addig integetett Édesanyjának, ameddig az állomás el nem tűnt a távolban. Mikor ez megtörtént, a lány megkereste a fülkét, ahova a fiúk ültek. Útközben, összetalálkozott barátnőjével, Lilyvel, valamint Arthurral, a lány szerelmével.

-Szia Nora! -ugrott a nyakába Lily. -Úristen, de régen találkoztunk!

-Igen. Hogy vagy?

-Jól, köszi, és Te?

-Én is.

-Draco?

-Ó, ő nagyon jól van. Ma reggel úgy vágta be maga után a bejárati ajtót, mintha kergetnék.

Jót nevettek ezen. Mikor Arthur is közelebb ment, Lily sejtelmesen így szólt:

-Ő...visszamegyek a fülkébe. Erica már vár. Majd Roxfortban mesélsz. -azzal rákacsintott és elment. Nora és Arthur kettesben maradtak a folyosón. De, amikor Arthur meg akart szólalni, Jonathan kilépett a fülkéből.

-Szevasz!

-Szia Jonathan! -Nora megölelte rég nem látott barátját.

-Gyere be! -szólt bentről Dominic.

A lány bement a fülkébe. Jonathan behúzta az ajtót. Szegény Arthur egyedül maradt. Nem tudott mit csinálni, így hát bement egy másik fülkébe, ahol legjobb haverjai, Oliver, George és David volt.

-Na? -kérdezte David. -Elmondtad neki?

-Nem tudtam. -ült le sóhajtva a fiú. -Először Lily ment oda hozzá, de miután kapcsolt, hogy miért vagyok ott én is, elment.

-Hát akkor? -nevetett Oliver. -Berezeltél?

-Nem. Mikor belekezdtem volna, Jonathan közbelépett.

-Mit csinált? -kérdezte George. -Megelőzött?

Oliver, David és George röhögtek.

-Dehogy. Régen látták egymást. Gondolom, most az egész nyarat megbeszélik.

-Azért Te is a sarkadra állhatsz néha. -mondta meg a magáét David.

-Megvárom a megfelelő alkalmat. -mondta a fiú. -És akkor elmondom neki.

Ezalatt néhány fülkével odébb Nora elmesélte a nyári szünetét a fiúknak.

-Ja tényleg! Boldog szülinapot utólag is! -mondta Dominic.

-Köszi. Hihetetlen, hogy már 17 vagyok.

-Ha ez megnyugtat, egy cseppet se nézel ki többnek 16-nál! -nevetett Jonathan.

-Alig várom, hogy újra Roxfortban legyünk. Már nagyon hiányzik Harry és Hermione.

-Ja nekem is. Harry tök laza. Bírom. -mondta Jonathan.

-Te minden tanárt bírsz, aki laza! -nevetett Dominic.

-Ez így van. Csak sajnos, nem sok tanár mondhatja el ezt magáról.

Nora komoran nézett maga elé.

-Baj van? -kérdezte Dominic.

-Csak eszembe jutott, hogy ez az utolsó évünk itt. -felelte szomorúan.

-Ez igaz. De nézd a jó oldalát: Még 1 egész évünk van itt. -vigasztalta Jonathan.

-Igen. Ez jó hír.

Nagyon hamar repült az idő. Noráék egész idő alatt beszélgettek, nevetgéltek.

Ezalatt pedig a vonat egyre sebesebben robogott Roxmorts felé...