Nemesek - A Két csoda

11.fejezet Dobby bekavar

Reggel lett. Nora vidáman ébredt. Lily és Erica már fent voltak. Mikor meglátták, hogy barátnőjük is felkelt, odaültek az ágyára.
-Sziasztok! -köszönt nekik Nora.-Jó reggelt! -mondta Lily. -Hogy aludtál? Volt valami hangzavar az este.-Csak felújították a Kviddics-pályát. Úgy látom, még nagyobb teret kapnak majd a játékosok.-Jut eszembe! Arthur tényleg beszél Harryvel, hogy megpróbálhasd a válogatót? -kérdezte izgatottan Lily.-Igen. -felelte mosolyogva Nora. -Már alig várom.Ekkor kopogtattak az ajtón. Erica odament és kinyitotta. -Jöttök reggelizni, vagy még csacsogtok egy órát?! -kérdezte nevetve Richard.-Megyünk már, megyünk! -kiabált oda Lily. Felált és öltözni kezdett. Noráék is ugyanígy tettek. Pár perc után a lányok lementek a klubhelyiségbe. Arthur odament Norához.-Szia! -mondta, és megcsókolta a lányt. Ezután a 14 barát leült beszélgetni. Nem siettek, hiszen majd csak 10-kor kezdődik a Gyógynövénytan. Mindenféléről beszélgettek; az órákról, a tanárokról és házi feladatokról. Végül, szóba került az a téma is:-Durva, ami a szüleiddel történt. Főleg Anyukáddal. -fejtette ki véleményét Oliver.-Én a Bátyádat sajnálom. Gondolj bele: 17 éves vagy, majdnem felnőtt és közlik veled, hogy lesz egy húgod vagy egy öcséd. Én biztos kifutottam volna a világból! -mondta Jonathan.-De Draco szereti Norát! -érvelt Dominic.-Ha őszinték akarunk lenni, Nora nem a vérszerinti húga. -mondta finoman David.Norának ez a mondat nagyon fájt. Bár tudta, hogy ez az igazság, akkor is fájt kimondani, hogy Draco, akit annyira szeret nem az igazi bátyja. És a szülei, akiket mindennél és mindenkinél jobban szeretett, nem a vérszerinti szülei.-Na és? -állt fel Arthur. -Mennyien élnek örökbe fogadva. És mégis boldogok. Ezzel a témával jól elment az idő. Annyira, hogy a Mardekárosok majdnem elkéstek az óráról. A Növényháznál már várta őket Neville.-Sziasztok, jó reggelt! -köszönt.A diákok bementek. De még mindig az előző beszélgetésen járt az eszük. A mai első óra nem volt túl nehéz. Elméletben megbeszélték, mi kell az egyes növények gondozásához. Mikor vége lett az órának, a Mardekárosok elindultak a jólismert útvonalon, Jonathan kedvenc helyisége felé, az ebédlő felé. Már csak ők hiányoztak. -Már nagyon éhes voltam! -mondta Jonathan két falat között.-De hát Gyógynövénytan-óra előtt ettél! -nézett rá megrökönyödve Nora.-Ó, mikor volt az! -legyintett a fiú. Nora annyiban hagyta. Kinézett az ablakon. -Draco még mindig nem jött. -mondta szomorúan.-Ne aggódj! Majd jön. -vigasztalta Richard és megfogta a lány kezét. Nora, mintha parázshoz ért volna, úgy rántotta el. -Miért fogod meg a barátnőm kezét?! -Arthur idegesen lépett az asztalhoz.-Ugyan már, haver! Mindketten tudjuk, hogy Nora inkább hozzám való. -mondta, s közben rákacsintott a lányra.-Esetleg eldönthetném Én, hogy kivel szeretnék lenni?!! -Állt fel dühösen a lány. Azzal, elviharzott.-Ezt jól megcsináltátok! -akadt ki Dominic, -Most komolyan, Norának van elég baja van, Ti meg itt veszekedtek rajta!-Amúgy tök fölöslegesen, mert Nora Arthurt szereti. -mondta Jonathan. -Bocs, haver! -nézett Richardra.-Hagyjátok abba! -ripakodott rájuk Dominic. -Szegény lány már így is teljesen kivan! -azzal ő is elindult.Lassan mindenki ugyanígy tett. Amikor Arthur is elindult, meglátta Harryt.-Harry! -szólt. -Beszélhetnénk?-Persze. -mondta.-Eléggé igazságtalan, hogy Norának nem adtatok esélyt.-Igen, tudom. -sóhajtott Harry. -Beszéltem is Ronékkal, hogy tartsunk neki egy meghallgatást. Beleegyeztek.-Szuper és mikor? -kérdezte a fiú.-Majd még Norával is beszélnünk kell. Ha vállalja, akár már a jövőhét folyamán valamikor.-Szuper! Köszönöm, hogy esélyt adtok neki. Nála jobban senki nem tudta elmondani a Kviddics-et.-Én is úgy gondolom. -mosolygott Harry. -Na menj. Nehogy elkéss Mcgalagony órájáról.-Oké. Még egyszer köszönöm. -mondta Arthur, és elindult társai után. -Történt valami? -lépett oda férjéhez Hermione.-Semmi. Csak megkért, hogy adjunk egy esélyt Norának. Majd beszélek Ronnal, ha visszajöttek Lunával.-De Piton ezt nem fogja hagyni. -aggódott Hermione.-Hát, majd nem lesz ott. -kacsintott Harry. -Majd megoldom. Most viszont mennem kell órát tartani. -megcsókolta feleségét és már indult is. Felesége aggódva nézett utána.-Jaj, csak nehogy baja essen ennek a lánynak. -mondta magában.Eközben Arthur utol is érte Mardekáros társait. Az Átváltoztatástan-terem előtt várták Mcgalagony professzort.-Figyelj, Nora, -lépett oda a lányhoz Richard, -Bocsánat, amiért olyan tapintatlan voltam. Persze, hogy eldöntheted, kivel szeretnél lenni. -Köszönöm, Richard. -mosolygott a lány. -Tényleg, nagyon kedves vagy, de-itt megfogta Arthur kezét, mire a fiú elmosolyodott, -Én Arthurral szeretnék lenni. Richard csalódottan hátralépett. Eközben, megérkezett Mcgalagony.-Jó napot, fiatalok! -köszönt. A Mardekárosok visszaköszöntek és bementek a terembe. Nora és a három fiú a hátsó padok egyikében foglaltak helyet. -A mai órán poharat változtatunk át egérré. Mutatom.Mcgalagony intett a varázspálcájával és a pohár nyomban egérré változott. Mindenkinek tátva maradt a szája.-Próbálják meg.Noráék elővették pálcájukat. Óra végéig gyakoroltak. -Ó, ne már! -hangzott Jonathan hangja. A fiú poharának egérfarka lett. -Ezt nem hiszem el!Dominic egy pálcaintéssel eltűntette a farkat. Jonathan bosszúsan az asztalra csapott.-Lesz ez jobb is! -bíztatta Lily. Mcgalagony előbb elengedte őket, mivel már csak néhány perc volt az órából. A klubhelyiségben azonban megtorpantak. A tűz előtt ott kuporgott egy kis házimanó.-Dobby! -Nora nagyon meglepődött. -Hogy kerülsz ide?A kis házimanó vékony, cincogó hangon szólalt meg:-Dobby nem akarta megijeszteni Nora kisasszonyt, de Dobbynak el kellett jönnie, Dobbynak látnia kellett, hogy érzi magát a kisasszony.-Semmi baj, Dobby. -nyugtatta meg a lány, miközben társai elhelyezkedtek a klubhelyiségben. Mikor azonban látta a kismanón, mennyire feszült, kérdezgetni kezdte.-Dobby. Szeretnél valamit mondani nekem?-Nem...nem... -felelte kissé zavartan.-Dobby. -váltott komolyabb hangra a lány. -Csak úgy nem szoktál felkeresni senkit. Mondd el. Baj van? Tudsz valamit a szüleimről?-Igen, Dobby tud valamit. -cincogta.-Tényleg? Kijutottak?-Nem.-Akkor mégis mit tudsz?-Dobby...Dobby tudja, mi történt 17 évvel ezelőtt.Nora és a többiek összenéztek. A lányban felcsillant a remény. Talán most megtudja.-Dobby. Kérlek, mondd el.-Nem...nem. Dobby nem mondhat semmit. Megígérte a kisasszony apjának, hogy nem mond semmit. És ha elmondja, Dobbynak rá kell csuknia a fülére a kandallóajtót. -Ugyan már, Dobby. Azt már rég nem kell. Mondd el, amit tudsz. -Harry tudja, hogy itt vagy? -kérdezte Dominic.-Igen. De Harry Potter is megparancsolta Dobbynak, hogy ne nyissa ki a száját. Dobby csak úgy jöhetett el, ha hallgat. De Dobby úgy érzi, el kell mondania Malfoy kisasszonynak.-Az egész igazságot tudod? -kérdezte Jonathan.-Igen. De Dobby úgy gondolja, először csak egyet mondjon el.-Hát akkor csak egyet. De mondd el.-De nem szabad!!! -ijedt meg a kismanó- Dobby nem mondhatja el! Ha elmondja, Lucius nagyúr haragudni fog Dobbyra.-Apa? -kérdezte a lány. -Mégis mitől haragudna meg?-Ha Dobby elmondja, hogy Lucius nagyúr... Jaj, rossz Dobby, rossz Dobby. -a kismanó a falba verte a fejét.-Dobby, Dobby! -állította le a manót Nora. -Semmi baj. Nem mondok semmit Apának. De meg kell tudnom. Mit csinált Apa?Dobby belekezdett:-N...négy ember...az...az erdőben...L...Lucius nagyúrnál...volt egy...egy...-Egy mi? -kérdezte riadtan Nora. Társai is nagyon rémültek voltak. -Mi volt nála?-Egy k...kés és...egy kötél...Nora elsápadt. Arthur odalépett hozzá. Leültette egy székre. A lány meg se tudott szólalni. Egész testében remegett. Dobby tovább mondta:-Lucius nagyúr...odalépett a...a sikítozó emberekhez és...és a kötéllel...Norának elég volt ennyi. Nagyon rosszul lett. Tudta, mi következett. -Meg...megfojtotta őket...egy...egyesével...Mindenki elszörnyedve hallgatta. -Aztán? Mi történt? -kérdezte Dominic.-Lucius nagyúr...a késsel...a nagy...késsel...egyenként...egyenként...-Egyenként mi? -kérdezte Arthur, miközben hozott Norának vizet.-Egyenként...vágta le...a...fejüket!Nora nagyon rosszul volt. A többiek is le voltak döbbenve.-Jaj, Dobbynak nem lett volna szabad ezt elmondania! Dobby sajnálja. Dobbynak mennie kell.-Ne, várj! -szaladt utána Nora. De hiába. Dobby a kandallóban köddé vált.Nora visszafordult társaihoz. Arca falfehér volt. Úgy remegett, mintha rázták volna.-Nora, jól vagy? -kérdezte Jonathan.Nora nem válaszolt. Arthur visszakísérte őt a székhez. Mardekáros társai mind körülállták. -Ezt el sem hiszem! -fakadt ki Dominic. -Hogy tehetett ilyet Apád?-Dominic! -szólt rá Arthur.-Nem. Dominicnak igaza van. -mondta halkan, fojtott hangon Nora. Még mindig nagyon remegett.Annyi kérdés kavargott benne. De a legijesztőbbre, nem tudta a választ:„Apa gyilkos?"