Nemesek - A Két csoda

23.Fejezet A találkozás

Vasárnap reggel Nora aludt a legtovább a Mardekárosok közül. Kipihenten és jókedvűen ébredt fel. Gyorsan felöltözött és lement barátaihoz.

-Szia! -ugrott a nyakába Lily. -Olyan, mintha ezer éve elmentél volna!

-Igen, én is úgy érzem. -nevetett a lány.

-Szia Kedvesem! -köszönt Arthur. Megcsókolta és átölelte Norát.

-Na és, mi volt? -kérdezte Jonathan, miközben ledobta magát a kanapéra.

Nora nagy levegőt vett és mindent elmondott a tegnapról. Vagy egy óráig beszélt és, amikor a végére ért, a többiek is döbbentek voltak.

-De az jó, hogy a végén a családod és Harryék kibékültek. -mondta David.

-Igen. Csak kár, hogy egy ilyen szomorú dolog hozta őket össze. -csóválta a fejét George.

-Szerintem is. -ült le Nora férje és Dominic közé. -De nagyon örülök, hogy ennyire részletesen elmondtak mindent. És, ma mit csináljunk? -állt fel és az ablakhoz lépett. -Én arra gondoltam, hogy készülhetnénk a dolgozatokra.

Ezt hallva, Jonathan undorodva felült és értetlenül nézett Norára.

-Ne már! Vasárnap van! Pihenjünk!

-Most keltél! -hitetlenkedett a kanapé mögül Richard. -Nem lehetsz fáradt! Norát megérteném, ha az lenne. De Te?

-Jól van! -csapta össze a kezét Nora és a többiek elé állt, kezét a derekvára rakva.

-Az Én feleségem! -súgta oda Titusnak és Feluxnak Arthur.

Nora pár percig gondolataiba mélyedve nézte társait. Végül, így felelt:

-Kössünk kompromisszumot. -rápillantott az órájára. -Fél tíz...lemegyünk reggelizni. Vagyis, ez inkább tízórai lesz. -nevetett. -Tízre itt vagyunk és gyakorlunk Piton és Hermione dolgozatára.

-És meddig? -aggodalmaskodott Jonathan.

-Ebédig. De nyugi, ez csak gyakorlás. Segítünk egymásnak.

-Igen! -mondta Erica, mire a többiek mind bólintottak. -Egy csapat vagyunk! Mi jön ezután, Főnök?

A Mardekárosok erre hangos nevetésben törtek ki. Nora is nevetett, s közben a szemét forgatta.

-Utána lemegyünk ebédelni. -nézett Jonathanra, aki elmosolyodott erre a mondatra. -Ebéd után pedig...nos, ezt már nem tudom. Én csak a tanulós részét vázoltam fel a napnak.

-Miért nem vagyunk meglepve? -nevetett Dominic.

-De most komolyan. -nézett rá Nora, miközben ő is a nevetés határán volt. -Mit csináljunk délután?

-Szabadfoglalkozás? -állt fel Arthur és felesége mellé lépett. -Kert, könyvtár, stb. Nem jó?

-Nekem megfelel! -mosolygott Oliver. A többiek pedig bólintottak.

-Oké. -sóhajtott mosolyogva Nora és visszavette a szót. -Akkor most menjünk a Nagyterembe!

Azzal elindult, a Mardekárosok pedig követték. A Nagyteremben már csak néhány Hugrabugos diák volt, akik épp akkor fejezték be a reggelit. Noráék leültek az asztalukhoz.

-Beszélsz ma Harryékkel? -kérdezte Erica a barátnőjét, miközben reggelit szedett a tányérjára.

-Igen. -válaszolta Nora. A lány éppen a kenyerét kente meg vajjal. -Gondolom, már furcsálják, hogy ennyi idejig távol voltam.

-Igazából, mi furcsállottuk. -mondta a Nora mellett ülő Peter. -De Harryék azt mondták, hogy egy ilyen komoly beszélgetésnél ne várjuk, hogy órákon belül visszajössz.