Nemesek - A Két csoda

12.Fejezet Draco 'segít'

Aznap este a Mardekárosok egy szemhunyást sem aludtak. Különösen Nora. Egész éjszaka forgolódott. Kereste a választ azokra az ijesztő kérdésekre, amiket ebben a tanévben megtudott. Szerette volna azt hinni, hogy Dobby hazudik. De tudta: a kismanó mindig igazat mond. Nem tudta eldönteni, mi fáj neki jobban: Az, hogy a családja semmit nem mondott neki az állítólagos örökbefogadásról és az igazságról, az, hogy keresztapja, Piton csak nézi, ahogy ő, Nora tehetetlenül szenved, vagy az, hogy még azok az emberek sem mondanak neki semmit, akiket egész életében olyan közel érzett magához. Itt valami nagyon nagy titok lappang, gondolta. Valami, ami az egész életét megváltoztathatja. Ebben biztos volt.
Reggel mindenki fáradtan kelt ki az ágyból. A lányok a hálóban egy szót se szóltak, úgy öltöztek fel. A fiúknál szintén ilyen hangulat uralkodott. Fáradtan, ásítozva mentek le a klubhelyiségbe. -Jaj! -terült el Jonathan a kanapén. -Semmi kedvem fölkelni és órákra menni.-Neked mikor volt? -kérdezte Richard. Ezen egy kicsit mindannyian nevettek.-Viszont, valahogy muszáj lesz erőt venned magadon. -mondta Lily. -8-tól Mágiatörténet.-Jó! -ült fel a fiú. -Hermione mindig olyan kedves. Menjünk!-Előbb menjünk le reggelizni. -tanácsolta Oliver.Így is tettek. A Nagyteremben már mindenki ott volt. A diákok nagy meglepődésére a tanárok is.-Hogy aludtál? -kérdezte szerelmétől Arthur.-Nem jól. -válaszolt barátnője helyett Lily. -Egész éjszaka forgolódott. Mondjuk, Én is.A Mardekárosok abban egyet értettek, hogy ez az éjszaka nem tartozott az átaludtak közé.-Menjünk. -szólalt meg 10 perc néma csend után George. -Még a végén elkésünk. A 14 barát Hermione terméhez sietett. Ő már ott volt. Köszöntötte a diákokat, akik, miután bementek, kerestek maguknak helyet. -Ígéretemhez híven elolvassuk a könyvet, amit Rufus Scrimgeour, Mágiaügyi miniszter írt munkásságáról. -mondta Hermione, majd mindenkinek kiosztott egy példányt a könyvből. -Nyissátok ki az 5.oldalon!Az óra jó hangulatban telt. A diákok kérdeztek, megvitatták gondolataikat. Az egész könyvet kiolvasták. Jonathan számára ez az óra nagyon izgalmas volt, mivel egyszer sem hunyta le a szemét. Sőt. Ő kérdezett a legtöbbet, és szuper ötletei voltak. Most Norán látszott, hogy nincs itt. A máskor oly eleven és nagyszerű ötletekkel rendelkező lány az asztalt bámulta.-Nora, jól érzed magad? -kérdezte kedvesen Hermione. A lány felnézett. Válaszolni akart, de nem jött ki hang a torkán. -Valami baj van, Nora? -Hermione felált és odament a lányhoz. A többiek ijedten nézték az eseményeket. -Jézusom, te remegsz. -mondta Hermione. -Mi történt?-Tegnap itt járt nálunk Dobby. -válaszolta Titus.-Mondott valamit, ugye?-Igen. -felelte Dominic.-Mit mondott? -kérdezte riadtan Hermione. Senki nem válaszolt.-Gyerekek, ez komoly dolog. Mit mondott Dobby?Síri csend volt. Hermione felált Nora mellöl. -Rögtön jövök. -mondta, majd kiment.-Most mi van, srácok? -kérdezte a Nora mellett ülő Jonathan. -Megharagudott?-Nem. -felelte Erica. -Szerintem, Harryhez ment.Nora, ezt hallva nagyon megijedt. Harry biztosan tudni fogja, mi történt. Csak rá kell majd néznie.-Nora, jól vagy? -kérdezte Richard. Arthur erre oldalba lökte.-Fiúk, nem most! -szólt Lily. -Kisebb gondunk is nagyobb a ti civakodásotoknál! -Ne félj. -mondta Norának Jonathan. -Csak ne engedd, hogy belenézzen a fejedbe.-Szerinted, ez ilyen egyszerű? -nézett rá Dominic. -Nem tanultunk okklumenciát!Pár perc múlva kinyílt az ajtó. Ericának igaza volt. Hermione férjével együtt tért vissza a terembe. Nora kerülte a varázsló tekintetét. Nem akarta, hogy Harry bármit is megtudjon, különben Dobby bajba kerül. -Azért hívtalak ide sürgősen, -mondta Hermione, miközben Norához lépett, -mert történt valami tegnap délután velük. Szegény lány ilyen állapotba került amiatt. Viszont, nem hajlandóak róla beszélni. Nora egyáltalán nem is tud beszélni. Harry is odalépett a lányhoz. De mielőtt bármit is kérdezhetett volna tőle, Arthur felált.-Ne nézz a fejébe, kérlek! -kiabálta kétségbeesetten. Harry elmosolyodott.-Nem szokásom csak úgy belenézni az emberek fejébe. -itt elkomorodott. Aztán lesütött szemmel folytatta. -Az Voldemort szokása volt.Ennél a mondatnál Nora sírni kezdett. Harry és Hermione már sejtette, mi történt.-Dobby mondott neked valamit, Nora? -kérdezte Harry. A lány bólintott. Harry felegyenesedett és feleségére nézett. Aztán a többi diákhoz fordult.-Figyeljetek! Nekünk, tanároknak a tanításotokon kívül az is fontos, hogy jól legyetek. Mind testileg, mind lelkileg. Valamelyik diákot arra kérem, mondja el, mi történt. Más különben, alkalmaznom kell a legilimenciát.-Dobby elmondott valamit 17 évvel ez előttről. -mondta David, de a többiek pillantását látva, elhallgatott.-Becsületes, hogy így összefogtok, de kérlek, nekünk mondjátok el. Más különben, Norának fel kell elevenítenie a tegnap estét. Néma csend volt. Harry sóhajtott. Nora tudta, mi következik. A varázsló elővette varázspálcáját, és kimondta magában: legiliment. Nora hirtelen maga előtt látott egy erdőt. Négy foglyot. 3 férfit és egy nőt, akik sikoltoztak. Aztán belépett a képbe 3 halálfaló. A legmagasabbnál kötél és egy nagy kés volt. A lány nem látta az arcát, mivel az álarc eltakarta, mégis pontosan tudta, ki ő. A halálfaló most hangosan kiabált, hogy elég! Odament az első fogolyhoz. Rátekerte a nyakára a kötelet. Majd egy erős mozdulattal meghúzta, és a férfit megfojtotta. Ugyanezt megtette a többivel is. Amikor ez megvolt, ledobta a véres kötelet. Aztán elővette a nagy kést. Odalépett az első áldozathoz, akit először fojtott meg. Majd egy határozott mozdulattal levágta a fejét. A többivel, ugyanígy tett. Nora szeme előtt elkezdett halványulni a jelenet. Világosságot érzékelt, de nem tudta kinyitni a szemét. Alig tudott megszólalni. Végül, csak ennyit mondott:-Apa... -majd sírva fakadt. Hermione próbálta megvigasztalni, de a lány csak sírt, csak sírt egyre jobban.Megszólalt a csengő. A diákok viszont nem mozdultak. Bár ők és Hermione nem láthatták, amit Harry, mégis el tudták képzelni, amit Dobby mondott. Arthur odament Norához. Felsegítette őt a padból, majd átkarolta és elindultak kifelé. Amikor az összes Mardekáros kiment, Hermione odalépett férjéhez.-Mit láttál? -kérdezte.Harry elmondott mindent feleségének. Hermione döbbenten hallgatta. -Úristen! Szegény lány! Most mit tegyünk?-Először is beszélek Dobbyval. -Félek, hogy mire Narcissáékat elengedi Carol, ez a lány már mindent tudni fog.-Nagyon figyelnünk kell, hogy mostantól senkitől semmit ne tudjon meg Nora ezzel kapcsolatban. Eközben a diákok már az ebédlő felé mentek. A Mardekárosok leültek az asztalhoz. Alig, hogy a Roxfort diákjai elkezdtek ebédelni, Dumbledore felált a tanárok közül, és szót kért.-Bizonyára tudjátok, hogy minden évben megrendezésre kerül a Karácsonyi Bál. Ez az idén sem marad ki. A tanáraitokkal, -Dumbledore-nak hangosan kellett beszélnie, hogy túlharsogja a sok, izgalomtól teli diákhangot, -már kitűztük a dátumot, ami nem más, mint 3 hét múlva, szombat este. Mindenkit sok szeretettel várunk!-Nagyon izgalmas! -mondta Lily, miután az igazgató visszaült a helyére. -Tényleg! Még ki kell találnunk, mit veszünk fel!-És hogy kit hívunk el! -mondta Jonathan, a többi asztalt fürkészve. -Több ötletem is van. -Nekem csak egy. -mondta Arthur és ránézett Norára. A lány most először mosolygott ezen a napon. Ebéd után a diákok indulni készültek. A Mardekárosok a klubhelyiségbe, mivel nem volt délután órájuk. Amikor Nora felált, Harry odament hozzá, Ronnal és Freddel. -Jobban vagy? -kérdezte.-Igen.-Történt egy kis baleset a délelőtti óra végén. -magyarázta a Weasley testvéreknek. -Jó hírem van a számodra. -fordult a lányhoz. -Megbeszéltem Ronnal és Freddel, hogy tartsanak neked válogatót.-Jaj, de jó! Nagyon szépen köszönöm! -Nora majd ki ugrott a bőréből, annyira örült. Fred mosolyogva mondta:-Jövőhét keddre tettük délután 5-re. Az úgy jó neked?-Természetesen!-Szuper! -vette át a szót Ron. -Ugyanúgy fog zajlani minden, mint a múltkor. A diákokat arra az időre betereljük a kastélyba. A pályány csak Te leszel, Harry, Fred, George, Luna és Én.Nora kérdő arcát látva, Harry hozzátette:-A tanárok is bent lesznek, hogy még csak véletlenül se ismétlődjön meg, ami a múltkor történt. Maximum Hermione és Neville lesz ott. Reménykedjünk, hogy szép idő lesz.-De esőben még több a kihívás. -kacsintott Norára Fred.Ekkor belépett az ajtón Hermione. Amint megtalálta Norát odasietett.-Bocsánat, hogy félbeszakítom a beszélgetést.-Nem, dehogy. -legyintett Ron. -Már mindent megbeszéltünk.-Az szuper, mert hát van itt valaki, aki látogatóba jött hozzád. -mosolygott Hermione.-Ilyenkor? -kérdezte Harry. -Iskolaidőben?-Hát, csak most tudott eljönni. Gyere Nora, már vár. -azzal karon fogta a lányt és elindultak.Harry, Ron és Fred követték őket. Nora hirtelen azt se tudta, kire gondoljon. Aztán bevillant az agyába egy gondolat; mi van, ha az apja az? Pont az után jön el, hogy ő, Nora ezt megtudta róla? Hogy nézzen a szemébe?Lementek a tölgyfaajtóhoz. Hermione kinyitotta. A legközelebbi padon ott ült Draco Malfoy, Nora bátyja. Mikor meglátta az érkezőket, felált. -Draco! -futott oda a lány. Átölelte bátyját. -Szia! Látod, mondtam, hogy eljövök.Nora el sem akarta engedni Dracot. Nagyon örült, hogy bátyja végre eljött.-Heló! -köszönt Harry. Nora végül elengedte bátyját. A fiatalember kezet fogott Harryvel.-Hogy vagytok? -kérdezte.-Jól. -mondta Hermione, miközben ő is megölelte rég nem látott barátjukat. -Te hogy vagy?Draco sóhajtott.-Pár napja jutottam ki. Most már hárman vagyunk otthon.-Szüleid? -kérdezte Ron.-Utoljára akkor láttam őket, amikor az a banya kiengedett. Azóta nem tudunk róluk semmit.Norát, az információt hallva, furcsa érzés fogta el. Se nem örült, se nem sírt. Mintha, Draco, számára két idegenről beszélt volna, akiket nem ismer. Annyira közbe fogták ezek a gondolatok, hogy nem is vette észre, hogy Harry pár percre félrehívja Dracot, hogy beszámoljon neki a vonaton történt incidenstől kezdve, egészen a mai napig.-Úgyhogy, most itt tartunk. -fejezte be a beszámolót Harry. -Még jó, hogy jöttél, különben, még valamit megtud.-Hát, Harry -kezdte Draco, -nem tudom, érdemes-e tovább titkolózni. Nora már majdnem mindent tud.-De össze van zavarodva. El kell neki mondani mindent, ezt én is aláírom, de nyugodt környezetben, nem pedig úgy, hogy innen is, onnan is hall valamit.-Meg lesz. Ne aggódj! -mondta Draco, miközben húgát nézte, aki Hermionéval beszélgetett.Harryék visszamentek.-Ideje visszamennünk. -mondta feleségének és Ronéknak. Elköszöntek Dracotól és felmentek a kastélyba.Nora és Draco ketten maradtak a kertben. Leültek egy padra. -Úgy hallom, már tudsz valamit.-Igen. -Nora maga elé nézett. -Már apában sem bízok.-Bennem bízol?-Igen. Benned, anyában, Rodolphus-ban és Bellatrix-ban.Draco hirtelen felnevetett. Nora észrevette ezt. -Miért nevetsz? Bellatrix sem csinált semmit.-Ó, persze! -bukott ki Dracoból.-Miről beszélsz? Mondd el. Haragszol Bellatrix-ra?-Ami azt illeti, igen.-Ez is 17 évvel ezelőtt történt?-Aha.-Mi? Mondd el!Draco sóhajtott.-Emlékszel, amikor Piton megmutatta neked a 2. emléket?-Igen. Bellatrix veszekedett anyával. Azután anya rosszul lett.-Igen. Szerintem, az már nem titok, hogy miért.-Tudom. -hangzott a tömör válasz.-És kb. eddig láttad.-Aha. Ezért haragszol a nagynénénkre?-Nem. -Hát akkor?Draco mély levegőt vett.-Miután anya jobban lett, akkor mentetek el ti is Pitonnal. Azt már nem láthattad, ami ezután történt.Nora megdöbbent. Amikor, azt hitte, hogy már nem érheti meglepődés, akkor lepődött meg csak igazán.Draco folytatta:-Ezután én felmentem a szobámba. Apa pedig kapott egy üzenetet, hogy menjen a Voldemorthoz.-Akkor történt a...-Nem, nem akkor. -nyugtatta meg húgát Draco. -Szóval, anya és Bellatrix kettesben maradtak.-Rodolphus? -érdeklődött a lány.-Ő a többi halálfalóval volt. Keveset volt otthon.-Mi történt azután?-Megint veszekedtek. -De nem történt komolyabb baj, ugye?Draco némán ült.-Draco??? -kérdezte ijedten Nora. -Történt valami?-Igen. Mind a ketten nagyon megijedtek.-Jó, de mi történt? -kérdezte ingerülten Nora.-Bellatrix-nál volt egy kés.-Jaj, ne! Már ő is?!Draconak minden egyes szót nehezére esett kimondani.-Ahogy veszekedtek, Bellatrix véletlenül...-Véletlenül, mi? -kérdezte ijedten a lány. -Mit csinált a késsel?-Beleszúrta anyába.Nora ijedten hallgatta. Nem akarta elhinni, amit hall.-Ezután, -folytatta Draco, -Bellatrix kihívta az orvost. Én semmit nem érzékeltem ebből. Nyugodtan ültem a szobában.-És -törölte meg szemét a lány, -Emiatt vetélt el anya?-Nem. Szerencsére nem történt komolyabb baj. De, amikor apa hazaért és megtudta, nagyon ideges lett.-Azt elhiszem. -mondta Nora. -Biztos kiabált is Bellatrix-szal.-Igen, jól gondolod. Csakhogy apa valami egészen más miatt lett ideges.-Mi miatt?-Hát, felmerült bennük a gondolat, mi van, ha sérült gyerek lesz.-És? A sérült gyerek is gyerek. Ők is megérdemlik az életet.-Igen, anya is így gondolta. -És apa? -kérdezte a lány.-Akkoriban nem. -Tessék? Apa komolyan ilyen volt?-Sajnos. Szóval, elkezdtek azon vitatkozni, mi van, ha emiatt sérült gyerek lesz. -Apa mit mondott?-Azt, hogy neki nem kell egy ilyen gyerek.-Úristen! Ez durva!-Az. Bellatrixot ki is küldte a szobából, hogy kettesben tudjon beszélni anyával.-Mit mondott neki?-Azt, hogy ha még a születése előtt kiderül, hogy sérült, el kell vetetnie a babát.A lány el sem akarta hinni, hogy Draco az apjáról beszélt. Arról az emberről, akire ő, Nora egész életében felnézett. Akiről azt gondolta, hogy őt ez a dolog nem zavarja. Akit szeretett-legalább is, idáig.-Még mi történt?-Ezzel kapcsolatban már semmi. Végül, aztán megnyugodtak. Az orvos biztosan mondta volna, ha gond van.-Apa örülhetett. -mondta gúnyosan a lány. -Vagyis, már azt sem tudom, hogy szólítsam.-Azóta megváltozott. Higgy nekem.-Hagyjuk. Történt még valami?Draco bólintott.-Na, mondd! Ne kímélj!-Bár már nem emiatt, de sokat veszekedtek.-Miről?-Azt már nem tudom. Viszont, az egyik veszekedés annyira elfajult, hogy apa megütötte anyát.-Jézusom! -Nora már azt sem tudta, milyen ember az „apja" valójában. De abban biztos volt, hogy már nem a példaképe.-Mentségére szóljon, bocsánatot kért, miután lenyugodott.Nora ezt már nem akarta meghallani. -Nora. -fordult Draco a húgához és megfogta a lány kezét. -Figyelj, tudom, hogy most mit gondolsz Bellatrix-ról és apáról. De kérlek, ne ítéld el őket. Mind követünk el hibákat. Csak az a kérdés, képesek vagyunk-e megbocsátani egymásnak. Anya képes volt rá. Megbocsátott nekik. Nagyon szeretnek téged, ebben biztos vagyok. Hidd el, apa már nem olyan, mint régen. Akkoriban tényleg furcsán állt ehhez az egészhez. De akkor is csak azért, mert a kisbabának akart jót. Neked is jót akar. És már nem zavarja őt sem, hogy egy gyerek sérült, vagy nem.Nora a könnyeivel küszködött. Nem tudta, mit érezzen. Bár, az a harag már elmúlt, amit pár perce érzett, mégis, képtelen volt feldolgozni azt, amit hallott.Eközben, már rég beesteledett.-Most ideje visszamenned a kastélyba. -szólt Draco. -Nekem is mennem kell. Majd még otthon ki kell magyaráznom Bellatrixéknak, hogy hol voltam idáig. Nem tudhatják meg, hogy elmondtam. Nagyon mérgesek lennének.Nora bólintott és felált. Elkísérte bátyját a kapuig.-Vigyázz magadra! -mondta, miközben megölelte.-Te is!-Üzensz valamit Bellatrixéknak?Nora pár másodpercig gondolkozott. Végül, ezt felelte:-Nem. Semmit.Draco tiszteletben tartotta. Megpuszilta a lány homlokát, aztán kilépett a kapun. Visszanézve még integetett Norának, majd hoppanált. Nora visszament a kastélyba. Remélte, hogy a klubhelyiségben Mardekáros társai már alszanak. Így is volt. Nora felment a lányok hálószobájába. Átöltözött és lefeküdt.Azt hitte, sokáig fent lesz. Azonban, annyira kimerült ma, hogy pár percen belül elnyomta az álom...Álmában nagyon szép helyen járt. Egy olyan helyen, ami tele volt könyvekkel, rajzlapokkal és ceruzákkal. Ott voltak még Mardekáros társai, Harry, Hermione, Draco, Rodolphus és az anyukája. Csupa olyan ember, akiket szeretett......azonban, álombeli énje hiába kereste apukáját és Bellatrixot.Ők ketten nem voltak sehol.