Nemesek - A Két csoda

15. Fejezet A besúgó

Nora megint koppant a földön. Maga alatt érezte a fű puhaságát, és magán érzett egy kezet, amely most felsegíti őt. Egyáltalán nem tudta kinyitni a szemét. Még mindig hallotta fülében azokat a szívfájdító mondatokat.-Úristen, mi történt? -Arthur sietve szaladt Nora felé. Az összes Mardekáros leszaladt a kastélyból, hogy a lány segítségére siessenek.-Most leviszlek a gyengélkedőre, Nora. -mondta Harry. -Ott majd jól kipihened magad. -Harry most a többiekhez fordult. -Ha visszajöttem, mindenkinek elmondok mindent.Úgy is lett. Harry mindent elmondott. Felux 2 heti büntetést kapott, illetve, hogy nem mehet a többiekkel Roxmorts-ba a jövőhéten. Lassan, mindenki megnyugodott, és visszament a kastélyba.Nora, ezalatt az egy hét alatt végig a gyengélkedőn volt. Mardekáros társai sokszor bementek hozzá. Szerelme majdnem egész nap ott ült mellette, bár ő, Nora ezekből semmit sem érzékelt. Barátai, Harry és Hermione próbáltak vele beszélni, de Nora változatlanul feküdt az ágyon, csukott szemekkel.-Most mit tegyünk? -fordult Harryhez felesége.-Lehet, föl kéne hívni Dracot.-De ha felhívjátok, el kell neki mondanotok mindent. Akkor egy életre megutálnak titeket. -aggódott Neville.Végül, úgy döntöttek, hogy mégsem hívják Dracot. Remélték, hogy Nora hamarosan felépül.-Biztos, hogy jól vagy? -kérdezték a hét végén Norát, mikor a lány végre elhagyhatta a gyengélkedőt.-Igen. -válaszolt szűkszavúan. Bár tudta, hogy amit egy hete látott, téves volt, mégis nagyon felkavarta. Olyannyira, hogy még mindig tisztán emlékezett rá.-Szeretnél eljönni Roxmorts-ba? -kérdezte Harry, miközben a klubhelyiséghez vezették Norát.-Igen. -válaszolt ismét szűkszavúan. A Mardekárosok gyorsan felvették kinti, utcai ruhájukat. Norát kétoldalról támogatta Arthur és Lily. Lementek a tölgyfaajtóhoz, ahol Harry, Hermione, Neville és Piton várták őket. Miután Harry ismertette a szabályokat, elindultak. Azonban, a tölgyfaajtónál, Piton megállította keresztlányát, Arthurral és Lilyvel együtt:-Jól vagy? -kérdezte. -Hallottam, mi történt.-Jól vagyok. -válaszolta. Harry észrevette ezt, és odaszólt:-Gyertek ide előre, hogy Nora diktálja a tempót!Arthur és Lily odairányították a lányt és úgy mentek tovább. -Szerintem, Felux most nagyon ideges. -nevetett Arthur mellett Dominic. -Amit tett, az... -kezdte Jonathan, de ekkor David közbeszólt:-Nézzétek, milyen édes kis varjú! -mutatott a fa tetejére. A madár éppen őket nézte.-Nekem valahogy olyan furcsa. -mondta Nora. -Egyenesen rám néz!-Ugyan, ez csak egy madár. Ne gondold túl már megint. -mondta Jonathan.Eközben, megérkeztek Roxmorts-ba. Harry felállította a csapatokat. A lányok Hermionéval mentek Madam Malkin-hoz, akinek most már nem csak az Abszol úton volt ruhaüzlete, hanem itt, Roxmorts-ban is.Arthur, Dominik és Jonathan Harryvel ment. A többiek pedig Neville-lel és Pitonnal.Arthur egyenesen egy ékszerboltba vette az irányt. A csapata követte.-Mit akarsz itt? -kérdezte meglepődve Dominic. Arthur azonban nem figyelt. A gyűrűket nézegette. -Ez jó lesz! -és kivett egy szép darabot, amiben egy kék ékkő díszelgett.-Elnézést! -lépett oda a pénztárhoz. -Ezt szeretném megvenni.Amíg a pénztáros beletette a gyűrűt egy szép dobozba, Harry Arthur mellé ment.-Ez nagyon drága. -mondta.-Már egy éve gyűjtöm rá a pénzt. -felelte büszkén, mosolyogva.-Tessék, fiatalember! -adta át a dobozt a pénztáros. -Sosem lehet időben elkezdeni az ajándék beszerzését anyák napjára, igaz?-Igaza van, de ez most nem anyukámnak lesz, hanem a barátnőmnek.-Ó, hát akkor gratulálok.Arthurék kimentek a boltból.-Mi lenne, ha keresnénk egy csokiboltot? -kérdezte a fiúktól Harry. Jonathannak felcsillant a szeme. -Elmondod, hogy miért adsz Norának gyűrűt? -kérdezte, miközben a bolt felé haladtak.-Ne már! Nem jöttél rá?? -nevetett Dominic.-Semmi baj, akkor elmondom. -Arthur közelebb hívta a fiúkat. -Azt tervezem, hogy...Eközben Madam Malkin-nál a lányok a ruhákat próbálták a Karácsonyi Bálra. Erica egy nagyon szép mályva színű ruhát választott ki, ami térdig érő, és egy nagy E betű díszeleg a mellkas részénél. Lily egy szintén térdig érő, ámde uszályos ruhát választott ki, ami csakugyan mályva színű.Nora azonban, nem tudott dönteni.-Szerintetek a zöld, vagy a fehér?-A fehér! -mondták egyszerre.-Az jobban fog állni majd akkor. -mosolygott Erica, mire Lily oldalba lökte.-Ti miért öltöztök majd úgy, mint a koszorúslányok? -kérdezte Nora.-Csak véletlen. -legyintett Erica. -Mégis, kinek lenne esküvője?-Ettől függetlenül, a fehéret vedd meg. -tanácsolta Lily.-Szerintem is a fehér. -mondta Hermione. Ő egy piros színű ruhát választott ki.A lányok odamentek a pénztárhoz.-Ezeket szeretnénk. -mondta Hermione, miközben letette a pultra a ruhákat. Madam Malkin levette róluk a cetlit, és beletette őket egy-egy zacskóba. -Köszönjük szépen! -Hermione átvette a csomagokat és elindultak kifelé.-Nora, van rám egy perced? -kérdezte Madam Malkin.-Hát persze. -Nora a lányokkal együtt visszament a boltba. Madam Malkin hátra szaladt, majd egy percen belül visszatért egy kis dobozzal a kezében.-Ezt anyukád akarta, hogy odaadjam neked, amikor már betöltötted a 17.életévedet.-De anya miért nem adta oda magától? Hiszen, a szülinapomkor még otthon voltunk mindannyian.-Te most Narcissáról beszélsz. De én az igazi anyukádról, Mrs.Taylor-ról. Úgy tudom, hallottál már róla.-Igen. Carol elmondta.-Ezt neked akarta adni, csak már nem élte meg. -azzal, átadta Norának a dobozt.A lány kinyitotta. Egy gyönyörű ezüst nyaklánc volt benne, N betűvel, és mellette egy levél volt. A lány kinyitotta a borítékot, és elolvasta a levelet. Ez állt benne:Édes kislányom!Apáddal nagyon vártunk téged. Most, hogy megszülettél, úgy érezzük, az életünk teljes lett. De attól tartok, hogy hamarosan elválnak útjaink. A halálfalók idetalálnak és megölnek majd minket. Voldemort, a vezetőjük könyörtelen mindenkivel szemben. Remélem, amikor majd felnősz, nem kell átélned a zsarnokságát. Vettem neked egy nyakláncot. Még nincs rajta név. Remélem, ha valakik majd magukhoz vesznek, választanak egy szép nevet. Apád már elvitt téged egy nevelőotthonba. Biztos, hamar találnak neked egy párt, akik nagyon szívesen felnevelnek. Kérlek, vigyázz magadra! Légy jó, ne sírj sokat! Ne készítsd ki leendő szüleidet!Szeretlek: AnyaNora, ahogy a levelet olvasta, könnybe lábadt a szeme. Szívszorító levél volt. Úgy érezte, most még jobban utálja, sőt, gyűlöli Voldemortot. Jóllehet, már meghalt, de a lány mégis azt kívánta, bárcsak egy percre visszatérne, hogy aztán ő, Nora a saját kezével ölhesse meg.-Anyáék...vagyis Narcissáék tudtak erről a levélről?-Persze. -felelte Madam Malkin. -De azt mondtak, inkább itt hagyják nálam. Majd tőlem megkapod.-Köszönöm. -motyogta Nora.-Köszönjük szépen, de most már ideje mennünk. -mondta Hermione.A lányok kimentek a boltból. Mikor összetalálkoztak a többiekkel, elindultak vissza, a kastélyba. Azonban, ahogy az utcán mentek, Nora meglátott egy boltból kilépő férfit. Haja sötét volt, és az arca emlékeztette Norát valakire.-Rodolphus! -kiáltott, majd utána futott. -Rodolphus!A férfi megfordult. Úgy tűnt, hallgat a nevére. De ahogy unokahúga futott felé, hirtelen hoppanált.-Ez mi volt? -kérdezte a melléje érkezőket.-Lehet, dolga van. -találgatott Harry.-Olyan sürgős, hogy a saját unokahúgának nem tud köszönni? -tette fel a kérdést George.-Nora, -ment oda a lányhoz Hermione. -Figyelj, ha visszaértünk, felhívod. Már délután van, biztos, hogy hazament. Gyere, menjünk.A Mardekárosok elindultak a kastély felé. Amikor megérkeztek, a Nagyterembe mentek, ahol megvacsoráztak. Utána, a klubhelyiségben még beszélgettek, Nora elmondta társainak a különös levelet. Utána felhívta nagybátyját, de nem vette fel.Eközben, az ablakból végig figyelte őket az a varjú, akit még reggel láttak.-Komolyan, kikészít! -Nora odalépett az ablakhoz, és behúzta a függönyt.-Jó, már én is elismerem, hogy ez a madár nem komplett. -mondta a kanapén fekvő Jonathan.-Na, srácok, -kezdte Arthur, -Nem akarok ünneprontó lenni, de holnap a csapatomra vár egy komoly edzés. Lily, Erica, Dominic, Peter, Oliver, Roberth és Felux kivételével mindenki, irány az ágy!Norának nem kellett kétszer mondani. Bár még csak este 8 volt, a lány mégis annyira elfáradt, hogy azonnal elaludt az ágyban. Másnap a csapattagok korán keltek. Nora már nagyon izgult. Leginkább azért, hogy párjának, Arthurnak meg tudjon felelni. Felöltözött, és lement reggelizni a csapatához.-Nem kell megfelelned nekem. -nyugtatta meg barátnőjét Arthur, mikor látta, hogy miért ideges. -Úgyis profi vagy!-Ja, -monda két falat között Jonathan. -Láttuk.Amikor mindenki megreggelizett, a Mardekár csapat lement a Kviddics-pályára. Harry már ott várta őket.-Nem úgy volt, hogy te vagy a csapatkapitány? -kérdezte barátját Nora.-De igen, Harry csak segít, amíg bele nem jövök.-Biztos ügyesen fogod csinálni. -mondta a lány és megölelte szerelmét. Arthur is átölelte Norát.-Biztos, hogy jól vagy? Nem muszáj rögtön kifárasztanod magad. Nyugodtan pihenhetsz még.-Tényleg jól vagyok. Hidd el. Most Felux sincs itt. Nem lesz több téves látomás.Arthur bólintott. Megfogta barátnője kezét, majd kimentek a pályára.Ragyogóan sütött a nap. Egy felhő se volt az égen. Miután Nora is felszállt vadiúj seprűjére, amit Pitontól kapott megkésett születésnapi ajándékként, Arthur megszólalt:-Mivel vannak új csapattagok, -nézett Norára és Davidra, -És új pozíciok, először megnézzük, hogy ki hogyan remekel. Remélem, mindenki tisztában van vele, hogy mik ezek-mutatott a lába előtt lévő ládára, amiben a Kviddics-kelléket voltak. Mindenki bólintott.-Akkor kezdjük! -mondta a csapatkapitány. Kiengedte a ládából a gúrgókat, kvaffokat és az arany cikeszt. -Felkészülni, vigyázz, rajt!Noráék felszálltak. David egyből fűrkészni kezdte a cikeszt, Jonathan és Titus pedig beálltak a karikák elé kapusnak, Richard, George és Nora a gúrgókat terelték a kapuk felé.Nora kétszer annyi gúrgót lőtt a kapuba, mint a többi terelő együttvéve. Egy órán keresztül gyakoroltak. David nagyon hamar elkapta a cikeszt.-Azta! -ámuldozott Harry. -Szuper gyors vagy!Lassan vége volt az edzésnek. Mindenki ereszkedni kezdett. Mikor Nora is leszált, Richard odament hozzá:-Ügyes voltál. -mondta, majd átkarolta a lányt. De Nora gyorsan kirántotta magát a fiú karjaiból.-Miért csinálod ezt? Tudod, hogy Arthur barátnője vagyok.-Szerintem, -Richard közelebb lépett Norához, -Mellettem sokkal jobban mutatnál.-Mi? -kiabált Nora. -Nem egy tárgy vagyok! Ha így gondolod, egyik lánynál sincs esélyed!-Mi folyik itt? -kérdezte mérgesen Arthur. -Már megint zaklatod a barátnőmet?!-Ugyan, haver! Nora inkább hozzám illik.-Már megint itt tartunk? -kiabált a lány. Már mindenki őket nézte.-Igen, mert nem akarom, hogy egy ilyen senki mellett tengődjél egész életedben. -felelte Richard.Arthur már nem tudta tűrtőztetni magát, neki esett Richard-nak. -Ne, Arthur, ne csináld! -Nora sírva próbálta leszedni szerelmét Richard-ról.-ELÉG LEGYEN!!! -kiabált Harry és odament a civakodókhoz. -Milyen viselkedés ez? -választotta szét a két fiút. -Mondjátok, a versenyen is azt kell majd néznünk, hogy hogyan veritek szét egymást?!-Arról nem is beszélve, hogy szegény Norán vitatkoztok. -jegyezte meg Jonathan.-Richard, el kell fogadnod, hogy Nora Arthurt választotta. -mondta David.-Na, szóval, -csapta össze a kezét Harry, -Mára végeztünk. Menjetek átöltözni, majd a klubhelyiségbe! És meg ne halljak még egy civakodást tőletek! -nézett Arthurra és Richard-ra.Noráék bementek a kastélyba. Mindannyian nagyon fáradtak voltak.-Szőrnyűek ezek az egy napos edzések. -sopánkodott Jonathan. -Nem is ettem már nem tudom, mióta.-Ha nem tetszik, lépj ki! -szólt oda idegesen a csapatkapitány.-Arthur, elég! -húzta félre szerelmét Nora. -Most már higgadj le!-Ne haragudj. -ölelte át Norát. -Hosszú nap volt. Arthur, ahogy ölelte barátnőjét, jelzést adott Lily-nek. -Oké, srácok! -kezdte a lány. -Mi lenne, ha nálunk, a lányoknál beszélgetnénk tovább?-Jó, jó! -Dominic izgatottan indult el. -Mi nem megyünk utánuk? -kérdezte Nora.-Nem. -felelte barátja.-Akkor, mit csinálunk?Arthur Nora elé állt, majd letérdelt előtte.-Tudod, -fogta meg a kezét, -Már hónapok óta tervem ezt, és most már biztos vagyok benne, hogy...Arthur elővette a kis dobozt, amiben a gyűrű volt.-Úristen, Arthur! -Nora a kezébe temette arcát. Nem akarta elhinni.-Nora Narcissa Malfoy. Leszel a feleségem?Nora lefagyott. Egy percig azt sem tudta, mit mondjon.-De Arthur, 17 éves vagyok. Nem korai ez?-Korai? -nevetett a fiú. -Anyukád 17 éves volt, mikor a bátyád megszületett.-Tudom, de...mit fog szólni apa?-Az életedről neked kell döntened, nem neki. Szóval, mit mondasz? Hozzám jössz?-Mondj igent! -suttogta a lépcső tetejéről Lily.-Igen. Igen, hozzád megyek! -mosolygott.Arthur és Nora átölelték egymást.-GRATULÁLUNK!!! -hangzott egyszerre a Mardekárosok hangja. Átölelték Norát és Arthurt.-Szóval, ezért voltatok olyan furcsák tegnap! -fejtette meg Nora.-Igen. Azt gondoltam, hogy a Karácsonyi Bál tökéletes helyín lesz. Ha neked is jó. -mondta Arthur.-Tökéletes! -felelte a lány. Átölelte szerelmét-vőlegényét. -Alig várom!A Mardekárosok még sokáig beszélgettek.Észre sem vették, hogy eközben, a varjú felszállt a fáról és elrepült... A varjú most egy romos, háromszögalakú helység fele tartott. Bár már vaksötét volt, a madár mégis pontosan tudta, hol van. Ahogy megérkezett a tengeren túli helyre, beugrált egy szikla mögé. Zöld fény villant, a varjúból egy magas, sovány női alak bontakozott ki.Elindult befelé. Ahogy ment, köpenye úgy suhogott mögötte. Befordult egy kanyarnál, lement egy hosszú lépcsősoron, majd befordult jobbra, ahol cellák sorakoztak egymás mellett. A nő most felemelte karját, és körmeit végigcsikorgatta a rácsokon. Aztán megállt a kozépső cellánál.-Hahó! -nevetett eszeveszettül. -Ígéretemhez híven, ismét híreim vannak számotokra.A cellában ülő két ember most egyenesen Carol Denem szemébe nézett. A két ember közül, egy nő a fal mellett állt. Nem volt lekötve semmiféle kötéllel, vagy bilinccsel. Azonban, férje, akit egy láthatatlan paraván választott el feleségétől, nem volt ilyen szerencsés. A kötelek és a bilincsek fogságában volt, térdre kényszerítve.-Hát jó. Ha senki sem kérdezi meg, elmondom magamtól. Azt hittétek, már nem lehet rosszabb a múltkori fiaskó után, amikor a drága fiatok kitálalt a lányotoknak, hogy az apja micsoda szívtelen ember. -nevetett. -De képzeljétek, tévedtetek. -Nem érdekel, mit akarsz mondani! -Lucius megviselt volt és úgy látszott keveset aludt az elmúlt hetekben.-Akkor is elmondom, mert ezt nem hagyhatom ki. A lányotokkal, vagyis Norával...-Mi történt vele? -állt fel Narcissa kétségbeesetten. -Jól van?-Ó, nagyon. Már az esküvőjét tervezi Arthur Handerson-nal. -Tessék?! -Lucius mérgében felállt és Carol felé indult. A kötelek azonban visszarántották, így a földre rogyott.-Ejnye, Lucius. Nem vagy olyan helyzetben, hogy örjöngj. -Carol felemelte pálcáját. -Sectumsempra! Lucius mellkasán egy nyílt seb keletkezett, és vér ömlött ki belőle.-Lucius! -futott férjéhez Narcissa. Azonban, a láthatatlan paraván megállította. -Carol, hagyd abba! Kérlek! -sírt keservesen.-Semmi baj, Drágám. Jól vagyok. -nyugtatta meg feleségét, bár látszott rajta, hogy szenved.-Jaj, Lucius. -nevetett Carol. -Sosem adod fel, igaz? Inkább örülj neki, hogy amióta itt vagytok, én szorgalmasan szállítom nektek az információkat. Ez még egy darabig így lesz. Hacsak...Jaxon! Jaxon, gyere ide!Ekkor, kötelek és láncok hangja visszhangzott. Néhány másodperc múlva feltűnt Carol mellett egy magas, zord kinézetű férfi.-Narcissa, te még nem ismered őt. Bemutatom. Ő Jaxon Clark. Lucius, tudtommal te ismered.Lucius lesütötte a szemét, úgy felelt:-Igen. Igen, ismerem.-Jaxon, emlékszel Luciusra? -kérdezte Carol.-Ó hát persze. -felelte mosolygva. -Mintha csak tegnap lett volna, hogy az erdőben végeztél azzal a négy emberrel. Mondjuk, én lassabban csináltam volna. Nekem kellett volna megtennem. Egy évvel idősebb is vagyok nálad. Kiélvezni a nyakak roppanását, a fejek leválását a testről. -Jaxon beleszippantott a levegőbe. -Szinte még most is érzem!-Nem önszántamból csináltam. -dörmögte Lucius. -Voldemort a születendő kisbabámmal fenyegetett, mit tehettem volna.-Nézzenek oda! -csapta össze a kezét Carol. -Micsoda védelmező apuka voltál! Kár, hogy nem sokat segített. Ha jól tudom, három héttel azután elvesztettétek a magzatot.Narcissa halkan sírt a fal mellett. Lucius a könnyeivel küszködött.-Neked ehhez semmi közöd. -mondta maga elé bámulva. Könnyek csordultak le arcán, ahogy visszaemlékezett a múlt fájdalmas emlékeire.-De tudjátok mit? -folytatta Carol. -Kaptok tőlem valamit. Úrja együtt lehettek szeretett kisbabátokkal. Carol kinyitotta a cella ajtaját. Jaxon besétált rajta. -Tudod a dolgodat. -mondta Carol, majd nevetve távozott.-Kérlek, ne tedd! -könyörgött Narcissa.-Ne aggódj. Utána te következel! -Jaxon őrült módjára mosolygott.Közelebb lépett Luciushoz. A kötelet szorosan rátekerte a nyakára, készen állva, hogy meghúzza, és megőlje a férfit...-Édesem, jól vagy? -kérdezte a Mardekár klubhelyiségében Arthur. A Mardekárosok éppen lefekvéshez készülődtek. -Semmi, csak olyan érzésem van, mintha apuékkal történt volna valami. Valami rossz.-Hogy érted? Milyen rossz?-Nem tudom. De remélem, nem az, amire gondolok.