Nemesek - A Két csoda

1. Fejezet A legifjabb Malfoy

A nyári szünet utolsó napja volt. Estefelé járhatott az idő. A Malfoy-kastélynál, a nap sugarai még meg-megcsillogtak a pompás ablakokon. Vacsora után, a középső emeleten jobbra, a nyitott ablaknál ott üldögélt egy magas, vékony kislány. Igazából nem is volt már annyira kislány. Nora Malfoy, aki júliusban töltötte be 17.életévét, a szobájában gondolkozott az új tanéven.

-Vajon, milyen lesz? -tette fel magának a kérdést.

Kopogtattak az ajtón. Majd belépett rajta Narcissa Malfoy.

-Kicsim, kezdj el pakolni. Mindent, ami kell a Roxfortba, tedd bele. A pálcádat el ne felejtsd, mint tavaly.

-Rendben, Anyu! -mondta Nora, és nekiállt a pakolásnak.

A szobája nem volt hatalmas, de a lány kényelmesen elfért benne. Az ajtótól jobbra, volt egy szép, rózsaszín-fehér ágy baldachinnal, az ággyal szemben egy magas ruhásszekrény, amiből a lány most kidobált néhány felsőt. Az ajtótól balra, egy nagy, díszes fésülködő asztal foglalt helyet. A lány arról is levett néhány hajgumit, csatot és a kedvenc fésűjét, amire aranybetűkkel volt ráírva a neve. Összepakolta ezeket a dolgokat egy nagy ládába, majd hurcolkodni kezdett kifelé.

Az ajtón kilépve, szülei szobáján keresztülhaladva, a lépcsőn le, a Társalgón áthaladva balra, és még egy kanyargós lépcsősoron le az előszobában ledobta holmiait. Apja pont akkor lépett be a bejárati ajtón, így lánya kishíján rádobta cuccait.

-Hé, Óvatosan! -mondta Lucius, és segített lányának letenni a dolgokat.

-Bocs, csak Anya már most elkezdett azzal nyaggatni, hogy pakoljak össze.

-Érthető. -felelte az Apa. -Holnap ilyenkor már az iskolában kell lenned!

-De jó Draconak. Őt nem ugráltatják. -mondta Nora, miközben Apjával felfelé mentek a Társalgóba.

-Kicsim, Draco már felnőtt. Saját felelősségére vállalja a dolgokat.

-Még is itt él! -a lány felnézett arra a szobára, ami szülei, illetve Nagynénje és Nagybátyja szobája között volt.

Draco Malfoy, Nora bátyja fentről hallgatózott. Mikor meghallotta, miről van szó, hirtelen húga mögé hoppanált. Felkapta a lányt és megpörgette.

-Azért lakom itt, hogy tudjalak szekálni! -mondta nevetve.

-Tegyél le! -mondta Nora. -Megmondalak Anyának!

-Nem kell, látom. -jött ki a konyhából Narcissa. Nővére, Bellatrix és annak férje, Rodolphus követték. Draco végül letette húgát.

-Összepakoltál? -kérdezte Rodolphus.

-IGEN. -mondta kissé ingerülten a lány. -Miért kérdezitek ezt folyton?

-Azért, mert tavaly is itt hagytál valamit. -válaszolta nagybátyja. -Ha jól emlékszem, a pálcádat.

Nora már nem akart vitatkozni. Inkább, ő is leült Anyja mellé.

-Jut eszembe! -kapta fel a fejét Bellatrix. -A botodat is eltetted, ugye?

-Jaj, Bellatrix! Hiszen, tudok járni.

-Akkor is! Bármikor megfájdulhat a lábad és olyankor jó, ha van.

-Oké, akkor berakom! -mondta unokahúga és felment. -Jaj, a ládám! -kezdte.

-A ládád már fent van. Láttam, hogy lehagytad róla a botot. -mondta Lucius. -Mikor készen vagy, szólj, és leviszem. -kiáltott lánya után. Nora csak felemelte kezét, jelezve, hogy megértette.