Nemesek - A Két csoda

4.Fejezet A merengőben

A vonat befutott Roxmortsba. Nora és barátai leszálltak. Alig mentek pár métert, máris feltűnt egy sötét alak. Perselus Piton volt, Nora házvezető tanára és egyben a keresztapja.

-Nora, gyere velem. -mondta.

-Miért? Ki fognak csapni az iskolából? -kérdezte riadtan.

-Nem. Édesanyád hagyott neked két emléket, azt fogjuk megnézni Dumbledore irodájában a merengőben.

-Köze van ahhoz, ami a vonaton történt?

-Igen.

Azzal el is indult. Nora utána ment és közben azon gondolkodott, hogy mi lehet az a nagyon fontos emlék, ami nem várhat. Útközben Nora látta, hogy a diákok a szokásos év eleji ceremónián vannak. Az első évesek izgatottan álltak a Teszlek Süveg előtt. Az asztaloknál megpillantotta Dominicot, Jonathant és Arthurt, akik éppen akkor ültek le. A többi Mardekárossal együtt ijedten néztek Norára. Ő csak integetett, de már ment is tovább Piton után.

Megérkeztek Dumbledore irodájához. Ő már ott várta őket.

-Szia Nora! -nézett kedvesen a lányra. -Gondolom, Piton professzor már elmondta, miért kellett idejönnöd.

-Igen. -mondta kicsit idegesen a lány.

-Helyes, akkor fáradj beljebb. Perselus, én kint leszek az ajtó előtt. Ez csak rád tartozik és Norára.

Azzal, ki is ment.

Piton elővette a merengőt. Beleöntötte az első fiolát.

-Mehetünk? -kérdezte.

-Igen. -felelte Nora.

A merengő szépen lassan beszippantotta őket az első emlékbe. Nora nem merte kinyitni a szemét. Félt, hogy mit fog látni. Még sosem használta a Merengőt.

Megérkeztek az emlékbe. Nora nagyon meglepődött, amikor felismerte a saját házukat, de még jobban meglepődött, amikor az asztalnál meglátta Dracot, Bellatrixot, a szüleit és valamennyi idegen embert. Felettük lebegett egy félig halott nő. Nora majdnem elsikította magát. Az emberek a Társalgóban voltak. A lány Pitont is ott találta. Az édesanyjával szemben ült. Nora nagyon megijedt, amikor az anyjára nézett. Szorongott és remegett a félelemtől.

-Ha megakarom ölni a fiút, más pálcáját kell használnom! -szólt hirtelen egy hideg, velőtrázó hang; maga, Voldemort nagyúr. Nora először megijedt, de aztán eszébe jutott, hogy nem látja és nem is hallja őket senki, mivel ez csak egy emlék.

Voldemort végigsétált az asztalnál ülők körül, aztán megállt egy férfi mellett:

Nora apja mellett.

-Nagyuram! -mondta remegő hangon az apa.

-Add át nekem a pálcádat! -mondta Voldemort.

Lucius egy pillanatig habozott, de Narcissa megfogta férje kezét az asztalon, jelezve, hogy adja oda a varázspálcáját, különben mindannyian meghalnak. Végül, Lucius átadta Voldemortnak a pálcát. Az a kezébe vette és vizsgálgatni kezdte.

-Jól érzem, ez szilfa?

-Igen, Nagyúr! -mondta Nora apja.

-Hát a magja?

-Sárkány... -Lucius hangja egy pillanatra elakadt a félelemtől. De felesége az asztal alatt megfogta a kezét. -Sárkány-szívizomhúr, Nagyúr.

Nora elgondolkozott. Vajon örökölte Apja varázspálcáját?

De nem volt sok ideje ezen gondolkozni, ugyanis Voldemort máris kimondta a gyilkos átkot, amivel megölte a fent lebegő nőt, aki abban a pillanatban lezuhant az asztalra. Nagini, Voldemort gonosz kígyója végigcsúszott az asztalon, és megette a halott nőt. Nora látta, hogy édesanyja még jobban remegett, mint azelőtt. Azt is látta, hogy szülei szorosan, összekulcsolva fogják egymás kezét az asztal alatt.