Vágyaink tánca

8.

A gyertyákkal megvilágított asztalnál ültem, körmeimmel az asztalon kopogtattam és időnként belekortyoltam a borba, amit hosszú várakozásom során egyszer csak kibontottam. Bár Benivel nem beszéltünk meg időpontot, általában fél 10 legkésőbb 10 óra körül már itthon szokott lenni, most pedig már éjfél is elmúlt. Mikor az asztalon heverő telefon felvillant reménykedve néztem a kijelzőre abban reménykedve, hogy Beni írt, hogy hamarosan itthon van, de helyette csak egy TikTok értesítést kaptam az Artival közös videónk alá. Kiütöttem az értesítést és az elmúlt 2 órában már ötödjére írtam rá Benire, hogy hol van. Minden üzenetemet kézbesítette, tehát internet közelben volt, de egyre sem válaszolt. A teljesen kihűlt levesre meredve felálltam, betettem a hűtőbe, majd a tacoval megpakolt tálcával és a boros üveggel együtt a hálóba mentem, törökülésben letelepedtem az ágyra és bekapcsoltam a Tv-t. Beni utálta, ha az ágyban kajáltam, ezért nem is tettem, pedig mindig is imádtam az ágyban nassolni, de Beni kedvéért lemondtam róla. Most nem volt itthon, a neki készített vacsora teljesen kihűlt, a bennem lévő bor miatt pedig már leszartam, ha arra jön haza, hogy az ágy tiszta morzsa. Jött volna időben. Ha időben érkezik, láthatta volna az új hálóingemet, amit csakis miatta vettem, hogy így simítsam el a kettőnk között lévő feszültséget, de nem jött haza. Hajnal háromig vártam rá, addigra elfogyott fél üveg bor, a taconak már csak hűlt helye maradt, aztán egyet gondolva egy tornazsákba bevágtam a fekete melegítőszettemet, cipőt húztam, felvettem a kabátomat és már házon kívül is voltam. A portás csodálkozva nézte, ahogy végig siettem előtte és szinte kivágtam a bejárati ajtót, majd kocsiba pattantam és elhajtottam. Ami nem a legjobb megoldás volt, tekintve, hogy fél üveg bor bennem volt, de akkor nem nagyon érdekelt ez. Az, hogy a rendőrség talán nyakon csíp vicces gondolat volt és fel is kacagtam a volán mögött, miközben együtt énekeltem Selena Gomezzel. Fogalmam sincs, hogy jutottam el biztonságosan a Cometig, talán annak volt köszönhető, hogy egyszer sem kaptam pirosat, és senki sem akarta elcseszni az amúgy is szar napomat.

– Vilu ilyen korán? – köszöntött Bálint, amikor összefutottunk az ajtóban.

– Aha, ti most végeztetek? – kérdeztem ráfókuszálva.

– Igen, de minden rendben? – lépett közelebb hozzám, engem pedig megcsapott a tusfürdőjének az illata és elfordulva a kukába hánytam.

Bálint a hajamat hátra fogva kérdezgette, hogy mi történt és ittam-e, partnere Luca pedig a hátamat dörzsölgette és átnyújtott egy flakon vizet. Kiittam az egészet, majd újabb hullám hányás közepette kihánytam a rengeteg elfogyasztott tacot. Azt hiszem reggel örülni fognak nekem a takarítók és a járókelők a bűz miatt. 

– Hűha. Most hánytam életemben először – egyenesedtem ki.

– Emlékeim szerint nem – ráncolta a homlokát Bálint és fáradtan megdörzsölte az arcát. – Hogy kerülsz ide?

– Jöttem próbálni – fogadtam el Lucától egy rágót és hálám jeléül alaposan megölelgettem, és ahogy a fejem a vállára billent szinte el is aludtam. – Hagyj aludni – morogtam bosszúsan, amikor Bálint el akart húzni.

Csakhogy nem hagyott, elragadott Lucától a karjába kapott és bevitt magával az épületbe. Hiába tiltakoztam, hogy tudok menni nem hallgatott rám csak ment a szobánk felé, megkereste a kulcsomat, majd lerakott az ágyra és gondterhelten rám meredt.

– Nem hagyhatlak itt egyedül. Senki sincs bent.

– Dehogynem, mi hárman itt vagyunk – pislogtam rá értetlenül. – És hamarosan jön Arti is.

– Mikor?

– Tudja ő azt.

– Violetta! Mikor?