Vágyaink tánca

19.

Imádtam, hogy a hét vége felé rengeteg munka a nyakamba szakadt, így nem volt időm gondolkodni a szar kis életemen. Az Artival való próbánkat megszakította, hogy mennem kellet a stúdióba a nyitótáncot meg tanulni, természetesen Levi partnereként, majd rohantam a Dórival közös stúdiónkba, hogy Szintékkel is gyakoroljak, aztán vissza a Cometba. Arti addig kimenőt kapott így gondolom hazament letusolni és enni valamit, vagy elmentek Alexel edzeni fogalmam sincs. Csak az számított, hogy amikor este kilenckor kiszálltam a kocsimból Artit ott találtam a kőkerítésen ülve és hot dogot evett. Megszaporáztam a lépteimet, kikaptam a kezéből és beleharaptam, majd könnybe lábadt szemekkel legyezni kezdtem a nyelvemet.

– Csípős – kuncogott fel Arti, majd a fejét csóválva felemelt maga mellől egy másik hot dogot. – Gondoltam éhes vagy a nagy rohanás után.

Még mindig könnyezve vettem el tőle, leültem mellé és miközben vacsoráztunk oda-oda köszöntünk a hazafelé tartóknak. Miután megettük a hot dogot bementünk a csendes épületbe, lépteink visszhangoztak a folyosón, amitől a szőr felállt a karomon. Mielőtt beléphettem volna a próbaterembe, Arti elkapta a kezem én pedig kérdőn hátrapillantottam rá.

– Akartam neked mutatni valamit.

– Micsodát? – kérdeztem csodálkozva és hagytam, hogy maga után húzzon fel az emeletre.

Az emeletre érve végig mentünk a folyosón, el Igor szobája mellett, majd a legvégén Arti kinyitott egy ajtót, félrehúzta a vasból készült rácsos kerítést, aztán a telefonja zseblámpájával világítva maga után húzott fel a lépcsőn. Akkor már sejtettem, hogy biztos a tetőre tartunk, de, hogy mit akart a tetőn arról fogalmam sem volt. A fenti ajtót kinyitva azonnal megcsapott a csípős októberi levegő, enyhén megborzongtam, majd Arti után kiléptem a tetőre és csodálkozva körbefordultam. A Comet tetején egy igazi botanikus kert volt, maga a tető nem volt valami nagy, épp hogy csak akkora, hogy elférjen rajta egy kiülő, valamint szerteszét függőágyak. A tető egy részén tuják sorakoztak, míg a többi növény elszáradva várta a tavaszt. Egy rózsabokor küzdött az időjárás ellen és gyönyörű vörös rózsákat hozott, de nem ez volt a legvarázslatosabb az egészben, hanem, hogy lámpásokkal és lampionokkal volt megvilágítva az egész tető.

– Azta – leheltem. – Ide felszabad jönni?

– Bárki feljöhet, aki felfedezi. Itt szoktak lenni a céges bulik szép időben – mesélte.

– Kitől tudod?

– Szoktam beszélgetni a dolgozókkal és arra gondoltam, hogy véglegesíthetnénk az anyagot a kisfilmünkhez –lépett oda egy előre oda készített kamerához. – És ha benne vagy TikTokra is mehetne valami.

– Nem túl... romantikus ez az egész? – kérdeztem lesütve a szemem.

– Igazad van, hülyeség volt – szólalt meg hosszas hallgatás után.

– Nem, nem hülyeség igazából tök jó ötlet, csak nem igazán tudom, hogy mit kéne tennünk. A kisfilm anyaga már megvan és... - meredtem rá tanácstalanul. – A szervezés nagyon nem az én asztalom.

Arti szórakozottan mosolyogva nézett rám, majd elővette a telefonját és a következő pillanatban láthatatlan hangszórókból elindult a zenénk, ami végig kísérte az egész hetünket.

– Csak táncoljunk.

Odaléptem hozzá kezemet a tenyerébe csúsztattam, ujjaink egymásba fonódtak, ahogy szorosan magához rántott, bal lábamat a combja köré fontam, a jobbat a magasba emeltem, aztán Arti ellendített magától. Nem az eredeti koreográfiát táncoltuk, mert nem szerettem volna, ha a kisfilmben túl sok részlet kikerült volna, csak spontán irányítottam a táncot. Volt valami különösen bensőséges abban, amit csináltunk, ott fent a tetőn. Hiába volt rajtunk több réteg ruha szinte éreztem a heves szívdobogását, miközben elmerültem a szemeiben. Arti hallkan énekelte a dalt, én pedig hozzá simultam, arcomat egy pillanatra a nyakába fúrtam, két karommal rátámaszkodtam a kezére, ő pedig a magasba emelt és körbeforgott velem. Ahogy ott táncoltunk a csillagos ég alatt fejben visszarepültem az első alkalomra, amikor együtt táncoltunk.